Minden kerékpártúrának egyszer vége lesz, így a jelen epizódban Horváth Zoltán Japánban tett feledhetetlen 3 hónapos kalandja is visszatér kiindulópontjához a fővárosba.
(A túrabeszámoló előző epizódjai innen érhetők el…)
Sadamisaki-félsziget, amely óriási vasúti töltésként emelkedik ki a tengerből.
Újra Shikokun
Bő egy órát vesz igénybe a legrövidebb kompút Kyushuból Shikokura, a Sadamisaki-félszigetre. Ez a majd 40 kilométer hosszú, de rendkívül keskeny földnyelv már-már olyan érzés nyújt, mint a hegygerincen való biciklizés, akár egy tengerből kiemelkedő, óriási vasúti töltésen mennék. Ezen a félszigeten állítottak emléket Hyoichi Kohno-nak, az első japánnak, aki teljesen egyedül, mindenféle segítség nélkül gyalog tette meg az utat az Északi-sarkra. A 43 éves kalandor ezután 6 évig tartó, 15000 kilométeres gyalogtúrát tervezett az Északi-sarkról vissza Matsuyamába, de expedíciója sajnos tragédiával végződött.
Ezen a félszigeten állítottak emléket Hyoichi Kohno-nak, aki életét veszítette az Északi-sarkról induló gyalogtúrája során.
Most a 378-as úton haladok végig a tengerparton Matsuyama felé. Öt hete jártam már ezen a vidéken, de akkor nem a félsziget felől, hanem délről, Ozu és Uchiko városából tartottam Matsuyamába az 56-os főúton. A város előtt ismerős kereszteződéshez érek: emlékszem, hogy itt már kiállva tekertem halálra ítélt hátsó gumim miatt. Ezúttal nem megyek be a városközpontba, csupán pár kilométert haladok az ismerős úton, majd letérek keletre. Shikoku északi partvidékét szeretném bejárni, mivel ez kimaradt az első látogatásom alkalmával.
Ennél morbidabb madárijesztőt még nem láttam.
A zarándokok szigete teljesen más képet fest itt az északi részeken, nyoma sincs a ráérős, vidéki életnek, érződik Honshu nagyvárosainak közelsége a Belső-tenger túloldalán. Nem is tapasztaltam sehol máshol Japánban azt a fajta láblógatós, semmittevős életérzést, amelyet Shikoku déli vidékén volt szerencsém átélni. Az az egyik legfejletlenebb, legszegényebb régió az országban, ugyanakkor üde színfolt volt a szorgos, tüsténkedő, tisztaságmániás japánok birodalmában: a helyenként szemetes, lustálkodós, ráérős világ.
Észak-Shikoku egészen más tészta, akár az „udon”, amely a sziget egyik legjellemzőbb helyi specialitása. Az udon búzalisztből készülő tésztaétel, amelyet fillérekért vásárolhatunk Shikokun Japán többi részéhez képest. Eszem is ezerrel a finom, vastag tésztát.
Takamatsu legnagyobb látványossága, a káprázatos Ritsurin Koen.
