Február 16-án, szombaton, immáron jubileumi 50. alkalommal rendezték meg a Pozzato-győzelemmel véget érő Trofeo Laigueglia viadalt, az olasz profi szezonnyitón bemutatkozott az Utensilnord Ora24.eu csapata is. A nyolcas elsősorban a hazaiakon alapult, de Kusztor Péter és Dér Zsolt is helyet kapott a Marco Tabai által vezetett sorban.
Az Utensilnord Ora24.eu kerekesei remek teljesítményt nyújtva végig jól helyezkedtek. Fabio Bordonalli csapatvezető elégedetten nyilatkozott versenyzőiről, külön kiemelte Kuszti és Dér Zsolt teljesítményét. A csapat legjobbja Federicco Rocchetti lett, aki az előkelő 13. helyen érkezett. Kusztor Péter remek versenyzéssel a 41. helyen jött, mindössze 54 másodperces hátránnyal, Alessandro Mazzi a 75, míg Gabriele Bosisio a 79. lett egyaránt 4 perc 30-at kapva. Ez kezdésnek nagyon szép volt a srácoktól!
Kuszti edzésen (Fotó: Utensilnord-Ora24.eu)
Közben persze kőkeményen zajlanak az edzések is. A taljánokkal kiegészülve átlagosan napi 150 és 170 kilométer közötti távokat abszolválnak az Utensilnord-Ora24.eu kerékpárosai. Kezd körvonalazódni a szakmai stáb is, hiszen míg az olasz versenyeken a fentebb már említett Tabai irányítja a gárdát, addig a kelet európai megmérettetésekre Stubán Ferenc mellé nem akármilyen segítő érkezett. Franco Gini nem ma kezdte a szakmát. Megfordult a Gis, a Mercatone Uno, a Saeco, a Vini Cardirola és a Centina Tolo csapatainál is. Tavaly még a Pro Kontinentális Acqua & Sapone első számú sportigazgatója volt, valamint ő a kolumbiai válogatott szövetségi kapitánya is. További jó hír, hogy a vezetőség nagyon elégedett az edzésmorállal, így a jövő hétvégi GP Citta di Luganon vélhetően újabb magyarok bizonyíthatnak.
Az Utensilnord-Ora24.eu legjobbja a versenyen: Federico Rocchetti (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Kusztor Péter honlapján így számol be a versenyről:
Csodálatos, verőfényes napsütésben vágtunk neki az idei szezon első megmérettetésének. Legalábbis nekünk első, hiszen a mezőny nagy része már túl volt legalább egy körversenyen. Minden adott volt egy remek versenyhez, meleg idő, csodálatos terep és rettentő erős mezőny.
Olyan nevek sorakoztak a rajtvonal mögött, mint például: Pellizotti, Pozzato, Ciolek, Gatto, Santambrogio, Sella, Niemiec, de sorolhatnám még. A csapateligazításon Bordonali úr azt mondta, hogy mivel ez az első megmérettetésünk, így mindenki szabad kezet kap. Pontban 11 órakor neki is vágtunk a 196 kilométeres napi penzumnak, de előtte még teljesítettünk egy rövid felvezetőt. Az élesrajtot követően azonnal 55-60 km/h-val kezdünk el közlekedni. Mondtam is Zsoltinak, hogy ez így elsőre egy kicsit váratlanul ért, de meglepő módon nem esett rosszul. Nagyjából 5 kilométer száguldás után megtorpantunk. Sikerült meglépnie három versenyzőnek, és a mezőny szinte megállt.
Az Utensilnord sor a rajt előtt (Fotó: Utensilnord-Ora24.eu)
Az első hegyhez érkezve, – ami 25 kilométer környékén kezdődött – a szökevények előnye 10 perchez közeledett. Ekkor a AG2R, és a Farnese Vini csapatából álltak az élre, és igen nagy iramban megkezdték az üldözést. A hegy 10 kilométer hosszan vezetett felfelé, én személy szerint igen jól éreztem magamat. A tetőre nagyjából együtt érkezett a mezőny. A lejtmenetet követően nem sokkal elérkeztünk a nap második emelkedőjéhez, amit kétszer kellett abszolválnunk. Ez valamivel rövidebben, 6-7 kilométeren keresztül haladt felfelé, viszont rettentően rossz volt az út minősége, és az utolsó 2 kilométeren igen meredeken dőlt a út. Részemről itt is minden rendben ment. A lejtőn hatalmas sebességgel közlekedtünk, de a síkra leérve sem csökkent túlzottan a tempó. Már igen régen mentem ilyen intenzíven, de nem esett nehezemre ott maradni az élbolyban, aminek természetesen rettentően örültem. Pedig azért előfordult, hogy forgott a 11 :).
Az első célvonalon való áthaladáshoz közeledtünk, itt mindenki felvette a frissítőt, betárazott, majd folytatódhatott tovább a rohanás. Ismét a hegyhez értünk, sikerült jól helyezkednem, így az első 20-ban tudtam megkezdeni a soron következő mászást. Továbbra is minden a legnagyobb rendben ment. Ismét lejtő, sík, célvonalon áthaladás következett. Ekkor már csak egy karika várt ránk, nagyjából 45 kilométer, de még meg kellett másznunk a nap egyik legnehezebb, 8 kilométer körüli hosszúságú hegyét. Az előző évről már ismertem a pályát, és tudtam, hogy elöl kell kezdeni a mászást. Mint a gyorsvonat, úgy közlekedtünk a hegy előtt, mintha a sprintet vezetnék fel a csapatok. Az Androni, majd az FDJ, utána a Lampre. Csak úgy jöttek a sorok, én pedig folyamatosan tettem át a kereket egyikről a másikra. Végre megérkeztünk, éles bal kanyar, majd jobb és a hegy, a 15. hely körül lehettem ekkor.
Trofeo Laigueglia (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Nagy tempóban kezdtük a mászást, elég meredeken vezetett az út, jó pár hajtűkanyarral tarkítva. Végig elöl helyezkedtem, remekül voltam, szépen forogtak a lábaim, talán itt éreztem magamat a legjobban a nap folyamán. Az emelkedő utolsó pár kilométere már nem volt meredek, nagytányéros, de az egyik legnehezebb rész itt következett. A Lampre nagyon-nagyon haladt, nekem itt kezdtek gondjaim adódni, talán egy picit eléhezhettem, fájtak a lábaim. A lejtmenetben és a síkon is borzalmasan száguldoztunk. Az egész verseny folyamán ez a nagyjából 10 kilométeres rész esett a legrosszabbul. Az utolsó 15-re érkezve újra összeszedtem magamat, jobban voltam. Hat kilométerre a céltól következett az utolsó fal, rettentő sok kanyarral. Nagyjából az emelkedő feléig tudtam tartani magamat, majd lassan leszakadtam.
Videón az utolsó kilométerek:
Ezek után próbáltam egy erős iramot tartani, és a célig még sikerült is beérnem pár versenyzőt. Végül 54 másodperces hátránnyal, a 41. helyen érkeztem a célba. Sajnos Zsoltinak nem sikerült befejeznie a versenyt, egy másik versenyző bakija miatt, vagy 40 kilométeren keresztül üldözte a mezőnyt, mire felzárkózott. Ez a manőver igen sokat kivett belőle. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen remekül ment egész nap. A nehéz téli hónapokat követően úgy álltam a rajtnál, hogy ez most egy felmérő lesz, hogy hol is tartok jelenleg. Szerettem volna szebb eredményt elérni, mint egy évvel korábban, és ez sikerül is, nem is kicsit. Azt mondhatom, hogy jól halad a felkészülésem, és tovább dolgozunk Tisza Zolival és a csapattal azon, hogy ennél még sokkal jobb eredmények szülessenek a 2013-as szezonban. Folytatjuk a felkészülést Olaszországban a magyar srácokkal, Feri és Franco vezetésével. Minden remekül megy, azt hiszem, hogy egy szavunk sem lehet semmire. Csak azzal kell foglalkoznunk, amiért itt vagyunk, az edzésekkel. Mindenki motivált, és rengeteget dolgozik.
Vasárnap Luganóba utazik a sor egy része, hogy ismét versenybe szálljanak egy újabb profi megmérettetésen. A magyarok közül Zsolt, és Simon Peti vagy Krisztián állnak rajthoz. Én legközelebb 28-án fogok versenyezni, a GP. Camaiore-n.
Szép hetet kívánok mindenkinek!
Kuszti
