A 2015-re profi szerződés nélkül maradt egykori holland időfutambajnok karrierje folytatását remélte a mexikói El Velodrome de Tres Centurias de Aguascalientes-ban megrendezett egyórás csúcskísérlettől, amely 1900 m tengerszint feletti magasságával új irányt mutatott a időszakokon átívelő, a technikát többé-kevésbé kiiktató kerékpáros megmérettetésben.
A magaslati körülmények kiválasztásához az ihletet minden bizonnyal Eddy Merckx 1972-ben Mexikóvárosban felállított 49,431 km-es rekordja adta, amely egy évtizeden keresztül etalon volt az egyórás „műfajban”. Dekker a csúcskísérlet során egy időfutamvázból speciálisan átalakított Koga TeeTeeTrack vázat, Mavic Comete Track kerékszettet használt Rotor hajtással és Koga kiegészítőkkel. 58/14 fogszámú áttétele óriásinak mondható, ideálisan egy 56-57 km-es távra méretezett.
A Jens Voigt és Rohan Dennis által választott svájci helyszín rendezés szempontjából makulátlan volt, amely nem mondható el sem Bobridge ausztrál, sem Dekker mexikói velodromjáról. A mostani esetében az élő tv-közvetítésben nem kaptunk érdemi információt: lásd megtett táv, a az aktuális rekordhoz viszonyított állás. A körök számából és az edző köridő-jelzéséből lehetett következtetni a tempóra: lévén még a képernyőn fel-feltűnő futóóra sem volt pontos! Annyi biztos, hogy a holland nem vérbeli pályamenő, így nem volt képes egyenes vonalban tartani a pályagépet, jelentős felesleges (nem mért) távot megtéve.
Meglepő módon az egy óra végét jelző pisztolylövés után is majd egy percet kellett várni, amíg a szervezők megállapították (lemérték?) a részkör hosszát. Dekker e szerint 52,250 km-t tett meg, amely a második leghosszabb táv a jelenlegi szabályok szerint. Későtt a távot 52,221-re módosították, de az UCI még nem ratifikálta. Az egyórás csúcstartó így továbra is az ausztrál Rohan Dennis.
Dekker 2010-ben 2 éves eltiltást kapott, mivel egy 2007-ben levett vérmintájában utólag EPO-t mutattak ki. Ezt letöltve igazolt a Garmin csapathoz, ahonnan 2014 végén menesztették. Természetesen ez semmit sem von le a teljesítményből, amely kiválónak mondható. Thomas Dekker tisztességessen helytállt “tisztán” is, vehetjük úgy is, hogy ezzel az órával is vezekelt a korábbi “félrelépésekért”…
Az egyórás világcsúcs kétségtelenül a legújabb reneszánszát éli, köszönhetően az UCI döntésének, amely eltörölte a régebben hozott technikai korlátozások, korszerű időfutamkerékpáron lehetővé téve a csúcsdöntési kísérleteket. Az újonnan felfedezett versenyszám történetétéről és jelentőségéről átfogó cikket tettünk közzé.
Az UCI-döntést követően először a bő két évtizedes, eredményes karrier végére pontot tevő népszerű német versenyző, a 43 éves Jens Voigt futott neki élete legnehezebb órájának, jól beosztva erejét könnyedén megdöntötte Andrej Sosenka hagyományos kerékpáron elért érvényes csúcsát: a megtett táv 51,110 km.
Az osztrák Matthias Brändle, az IAM Cycling Team tagja tavaly október 30-án emelt egyet a lécen, pontosabban a távolságon (51,85 km), majd a kiváló formában lévő ausztrál időfutam-specialista Jack Bobridge vállalta be a kihívást a melbourne-i velodrómban. Az övé volt az első új szabályok szerinti meghiúsult egyórás kerékpáros csúcskísérlet: a nagy várakozások ellenére nem tudta megdönteni Matthias Brandle rekordját. A kísérlet végén alig bírt leszállni a bringáról, majd röviden így értékelt: “Azt hiszem, az egyórás csúcsot nagyon alábecsülik. A legnehezebb dolog volt, amit életemben csináltam.”
Jack Bobridge sikertelen kísérlete után honfitársa, Rohan Dennis (BMC), az idei Tour Down Under győztese magabiztos menettel a svájci Gerenchen velodrómban sikerrel megdöntötte Brandle világcsúcsát: a megtett táv 52,491 km. Janota Zoltán triatlonedző a helyszínről küldött beszámolót, amely csemege a BikeMag olvasóinak.
Tavaly még Garminosként…
Érdekes, hogy mindeddig Voigt-on kívül egyetlen versenyzőnek sem sikerült az “óra” végén fokozni a tempót, sajnos Dekker is csak a teljes összeomlást volt képes elkerülni, lévén a táv mások felében körönként rendre 1-2 tizedmásodpercet veszített a kívánt, egyenletes tempóval szemben. Várhatóan az elkövetkező hónapokban többen is megkísérlik elhódítani a csúcsot, és már mindenki a júniust várja, amikor várhatóan az országúti kerékpárspotból visszavonuló ötszörös olimpiai pályakerékpár-bajnok, Tour-győztes angol Bradly Wiggins elrajtol karrierje legújabb mérföldköve felé!
