Egyórás csúcskísérlet közben…
Fabian Cancellara már idén tavasszal bejelentette szándékát az egyórás világcsúcs megdöntésére. Az inCycle internetes portálon megjelent bombahír szerint a svájci körversenyben vezető Tony Martin is fontolgat egy őszi csúcskísérletet. Nekem az egyórásokról mindig Francesco Moser ugrik be, egy szép trentinói bicajozás élményét szeretném veletek ismét megosztani, majd egy nemsokára megjelenő RetroBlog szösszenetben bemutatnék egy-két kerékpár-prototípust, amelyet Francesco a második majd harmadik csúcskísérletére készíttetett.
Nem könnyű meghatározni Francesco Moser pályafutásának csúcspontját, mivel 1974 és 1984 közötti minden évre jutott egy-két nagy skalp. Szakaszgyőzelmek a Tour de France-on, a Giro d’Italián, a Vueltán, világbajnoki győzelem ’77-ben, Párizs-Roubaix elsőség ’78-ban, ’79-ben és 1980-ban. Karriere végén még megdönti Eddy Merckx egyórás világcsúcsát is – Moser az első, aki 50 km-nél messzebb jut 60 perc alatt. Milyen ember lehet, akit ennyiszer ünnepeltek? Beképzelt? Nagyképű? Pont az ellentéte, mint ahogy azt rövid élménybeszámolónkból megtudhatjátok…
Az 1980-as Párizs-Roubaix-n ismét Moser diadalmaskodott…
Kerékpáros kirándulás Észak-Olaszországban. Egy pénteki napon Trentóba megérkezvén betértem Francesco Moser kerékpárüzletébe. Gondoltam, körülnézek. A falakon mindenhol trófeák, Párizs-Roubaix kockakövek – ennek a boltnak tényleg van hangulata! Legnagyobb meglepetésemre Francesco is előkerül, váltunk néhány szót angolul, veszek egy mezt és egy üveg bort emlékbe. Mindkettőt készségesen szignálja, megkérdezi honnan jöttem, merre tartok. Mondom, hogy 1-2 napot maradnék Trentóban, másnap csomagok nélkül kerékpároznék a környéken. Mondja, hogy szombatonként ők is tekernek egyet, menjek velük. Vissza lehet egy ilyen ajánlatot utasítani?
Párizs-Roubaix 1981 – a rossz idő sem lehet akadály…
A megbeszélt időben odagurulok a bolthoz, egy idős ember egy országúti bicajon vár előtte, rendezgeti az útravaló elemózsiát zsebeiben. Odamegyek hozzá, váltunk néhány szót, bemutatkozunk. Kiderül, hogy Francesco bátyja, a 60-as évek nagy kerékpárosa, Aldo Moser. Éppen 69 éves, de 60-nak sem tűnik. Begurul Francesco és még két haverja. „Let’s go!” – adja ki a parancsot angolul a mindig vidám világbajnok és világcsúcstartó. Kedvenc edzőkörét fogjuk teljesíteni, és ha a térképen Trentót megnézitek, látható, hogy ez kizárólag hegynek felfele indulhat. Mint útközben megtudom, az emelkedő potom 22 km hosszú, mellesleg itt volt 2002-ben a Giro befutója, ahol Savoldelli levette Evansről a rózsaszín mezt, majd két nappal később Milánóban ő állhatott a dobogó tetejére.
Még mindig nem térek magamhoz, hogy tényleg itt kerekezek azzal az emberrel, akit teljesen megközelíthetetlennek hittem! Kényelmes tempóban haladunk felfele, Aldo Moser sem látszik fáradtnak – hány magyar 69 éves nyugdíjas tudná velünk tartani a lépést? Félúton egy síparadicsom kisvendéglőjénél megállunk, a tulajdonos kiszalad, hangosan üdvözli Francescót és kompániáját, majd gyümölcslevet hozat, és megtölti kulacsainkat. Francesco itt maga az Isten! Öt perc után elindulunk, a táj lélegzetelállító, szép lassan araszolunk felfele a szerpentinen. Francesco mutatja, hogy merre van a szőlőültetvénye – tudvalevő, hogy visszavonulása után a kerékpárgyártás mellett szőlészettel kezdett el foglalkozni, a Trentói völgy híres déli lejtőin igen finom nedű terem. Ahogy beszél a borról, az a benyomása támad az embernek, hogy büszkébb erre, mint győzelmeire vagy az általa gyártott több százezer kerékpárra.
Az 1980-as Párizs-Roubaix-n ismét Moser diadalmaskodott…
A hegytetőn megint megállunk 5 percre, mindenki felveszi a széldzsekit, megissza a maradék italát, majd indul a lejtmenet. Bár jó lejtőzőnek tartanak otthon, nem tudtam lépést tartani a többiekkel. A két egykori versenyző úgy vette a hajtűkanyarokat, hogy csak néztem. A völgyben szerencsére megvártak, majd együtt gurultunk vissza a bolthoz. Közben Francesco azt mesélte, hogy télen sokat síel, és ott tanult meg lefele száguldani. Hát, igen! Csodálatos délelőttöt töltöttem el, mely egy életre szóló élmény számomra.
[divider scroll_text=”Francesco Moser”]
Moser Eddy Merckx-szel
Francesco Moser győzelmei
1973
- 1 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
1974
- GP d’Automne (Tours-Versailles)
- Giro dell’Emilia
- Giro del Piemonte
- GP Forli
- Trofeo Angelo Baracchi
1975
- Tour of Lombardy
- Coppa Placci
- Trofeo Angelo Baracchi
- GP du Midi Libre
- 2 szakaszgyőzelem, Tour de France
1976
- Pontverseny, Giro d’Italia
- 3 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
- Tre Valli Varesine
1977
- Világbajnoki győzelem
- Fleche Wallone
- Championship of Zurich
- Giro di Lazio
- Pontverseny, Giro d’Italia
- Critérium des As
1978
- Párizs-Roubaix
- Tour of Lombardy
- Giro di Lazio
- Tre Valli Varesine
- Tour of Catalonia
- Pontverseny, Giro d’Italia
- 4 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
1979
- Paris-Roubaix
- Ghent-Wevelgem
- Giro dell’Emilia
- Giro del Veneto
- Trofeo Angelo Baracchi
- 3 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
1980
- Párizs-Roubaix
- Tirreno-Adriatico
- 1 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
Francesco unokaöccse 2013-ben győzedelmeskedett a Strada Bianchi tavaszi klasszikuson: Moser 130 kilométernél támadott, és a célig szépen levadászta a korábbi szökevényeket. Erre szokták mondani, hogy az alma…
1981
- Tirreno-Adriatico
- 1 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
1982
- Pontverseny, Giro d’Italia
- 2 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
1983
- Milánó-Torino
1984
- Giro d’Italia
- 4 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
- Milan-San Remo
- Giro di Lazio
- Trofeo Angelo Baracchi
- 2 szakaszgyőzelem, Vuelta a Espana
- Egyórás világcsúcs – 50,808 km
- Egyórás világcsúcs – 51,151 km
1985
- Trofeo Angelo Baracchi, Hans-Henrik Oersted párjaként
- 3 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
1986
- 1 szakaszgyőzelem, Giro d’Italia
Pályaversenyeken:
14-szeres győztes a hatnapos viadalokon, 1976-ban világbajnok egyéni üldözőversenyben
Eredeti cikk: BikeMag, 2008 március
Egy 1978-es győzelem emlékére készített Moser kerékpár
