Haibike. Ki ő? Honnan jött és hová tart? Dörömbölnek a fejemben a kérdések, miközben átveszem a gépet. Ami elsőre látszik, hogy igencsak tetszetős a masina. És roppant könnyű – mert ez műanyag, akarom mondani karbon. Az alkatrészeket is igényesen válogatták ám össze. Magura, Reba Race, XT, Mach1 olvasgatom a matricákat. Korrekt kis darab…
fotók: KCM, Jandi
Alig vártam a próbautat. Már majd kilyukadt az oldalam a kíváncsiságtól, de mindig történt valami, ami miatt a gép csak a nappaliban ácsorgott. A monti pont a karácsonyi készülődés közepette landolt a nálam, ráadásul a négynapos decemberi monszuneső is beköszöntött. Teljesen beleőrültem a várakozásba… Ez a teszt most egy kicsit rendhagyó lesz, mivel egy hirtelen szerveződött bringatúra menettapasztalatai után kezdtem el gyártó és a kerékpár weblapját nézegetni.
A csapattársak telefonja és a hírtelen jött jó idő annyira meglepett, hogy a nagy sietségben elfelejtettem a nyerget a megszokott magasságra állítani. Egy villámgyors setup után máris 1000%-on tesztelhettem a gépet, mivel komoly időzavarba kerültem. Sprint. A rajt remekül sikerült. A gép szuper módon gyorsítható, semmilyen energia nem vész kárba, minden a hajtásra összpontosul. Nincs semmi csavarodás, ami nem csoda, ha a középcsapágy felé letekintünk. Nem spóroltak az anyaggal a nagy igénybevételnek kitett részen. Bravó.
Tovább gyorsulok a Róna utcán. A telót egy pöccintéssel a kormányról könnyedén lezárom. Tetszik. Sajnálkozom magamban, hogy a saját telómon nincs ilyen fícsör. De gondolkodni nincs nagyon idő, mert előttem a troli, amit el kell érni. Gyerünk Árpi tata, mert ezek a kölkök ott a busz hátuljában nagyon kinevetnek, ha lemaradsz. Még egy kis sprint, és halleluja, megvan a szélárnyék, stréherezek a busz mögött. Lila fejjel kifújom magam. Tudom ilyet nem szabad, meg különben is, de most késésben vagyok, menni kell. A Magura fékekre bízom magam. Állítólag jól fognak. Szerencsére most nem kell őket kipróbálnom. Sajna a speed szenzort nem volt idő felszerelni, de érzésre remek tempóban repesztünk.
Itt kell megemlékezzek a kiváló Schwalbe Racing Ralph gumikról. Szuper a gördülési ellenállásuk, kis túlzással azt is mondhatnám, olyan, mintha országúti gépen gurulnék a busz után. De mielőtt Armstrong2 Árpinak képzelném magam, lenézek és nagyon gyanúsnak találom a gumikat. Igencsak ducik. Utólag beigazolódik a sejtéseim, hogy bizony ezek tényleg 2,25 colosak. Ennek ellenére az aszfalton nagyon jól haladok velük. Nem hangoskodnak, nem brummognak. Azt hiszem, szeretem őket. A kapcsolatunk akkor válik komolyabbá, amikor elérem a Rákosrendező pályaudvar előtti macskaköves szakaszt, amit még a macskák is kikerülnek, mert annyira ráz. Itt liposzómák nélkül is kisimultak a ráncok a homlokomon, mert a rázós utat ez a remek monti simította ki. Esküszöm, leteszem a nagyesküt a HAI karbon váz, Reba Race teló és a 2,25-ös Racing Ralph szentháromság előtt. Most viszont egy tízoldalas ömlengés helyett megpróbálom kitalálni, hogy a 3 csodatévő közül vajon melyik járult hozzá leginkább a kényelemhez. Nem sikerült. Amíg gondolkodtam, észrevétlenül megérkeztem a talihelyre. „Hú-ha, azta’, gyú’ de kafa.” Bővített mondatok hangzanak el a bringások szájából. Gondolom ez nem a Flórián téri aluljáró miniszoknyás női populációjának szólt, hanem a bringának.
Jandi csapattárs a „Hú ez nagyon állat” kommentárral száll le a gépről a tesztkör után. Igen, egy szuper felszereltségű és jól beállított tesztbringa után az ember önvizsgálatot tart és rájön, hogy a saját gépe nem is vált, fékez, rugózik, gyorsul, lassul olyan jól. És azonnal rohanna a boltba újabb bringáért, jobb alkatrészekért a saját gép tuningjához. De aztán abban egyeztünk meg, hogy nekünk már az is nagy előrelépés, ha új alkatrészek helyett a 2009-es évben többször fogunk bringát, láncot és lánckeréksort tisztítani.
A Kiscelli út felé vesszük az irányt, ahol kellemes 20% körüli emelkedőn tudom tesztelni, hogy vajon mennyire emelgeti a gép az orrát és mennyire tapad a gumi. A meredek terepen tökéletesen megyek fel, a végén egy gyökeret elbénázok, a gumi kicsúszik, tolhatom.
„Árpi te most nagyon mész.”- hangzik el. A múlt heti tekerés óta vagy megtáltosodtam, vagy jót tett nekem ez az új csodabringa. Felfedeztem az új titkos szert: a karbondoppigot. És ez nem is tiltott. A HHH-ra az aszfalt melletti kövesen megyünk fel. A gép nem ráz, a gumi jól tapad én meg happy vagyok. Mászásból 5-ös. Mivel sötétedni kezdett, nyomtunk egy kedvencösvényt lefelé. A sok csiki-csuki kanyar ellenére biztosan haladtam. Könnyen kezelhető volt a gép, ott fordult, ahol én akartam. Itt megint be kell írjak egy piros pontot a Racing Ralph gumiknak a megfelelő tapadás miatt. Amin csereberélnék, talán azok a külsők. De csak a kíváncsiság miatt. Sabine Spitz szokta az új Rocket Ront használni elöl (a nagyobb bütykök jobban tartanak a kanyarban), míg hátra Racing Ralph-ot tesz fel. Ezt a kombót én is szívesen kipróbálnám. A tesztgépektől eltekintve mindig 1,95-2,1”-os gumikkal járok. Van otthon ugyan egy 2,25 böhönce gumim is, de nem szeretem, mert amennyire nehéz, annyira nem tapad. De ezen változtatni fogok…
Alkatrészek:
A fekete ördögi versenymonti receptje: Végy egy karbonvázat, díszítsd visszafogottan, fűszerezd remek alkatrészekkel, majd tálald ízlésesen. No ezt a receptet a Haibike esetében most remekül sikerült alkalmazni.
A fekete kerekek szépen passzolnak a vázhoz: XT agyak Mach1 tárcsás felnivel fűzve. Jó könnyű, strapabíró, merev darabok. A Magura fékek is remekül dolgoztak. A Kiscelli úton végeztünk hazafelé egy jó kis tesztet, jöttünk lefelé 60 km/h fölött és próbálgattuk, hogy mennyire kell tépni a féket, hogy meg tudjunk állni a lámpánál. Nem volt gond, szépen lehetett adagolni a fékerőt. A Shimano Deore XT rendszer teljesítményét már számtalanszor kiveséztük, most is remek produkciót mutatott be a sor, a váltó és a lánc. Érdekesség, hogy LX váltókarokat találhatunk a gépen. Ezzel sem volt gond, szépen muzsikált. A Reba Race teló a nagy hidegben is vidáman ficánkolt, nem lassult be, szépen mozgott, a nagy féktárcsa sem csavargatta a lejtőkön. A Lock szépen zárt, a villa max 1-2 mm-t mozgott ilyenkor. Meg kell említsem még a szuperkomfortos Fi’zi:k Aliante Delta nyerget, ami nekem nagyon bejött. Igaz, hogy nem szériatartozék, de az ERGON markolat is a nagy kedvencek listájára került. A kellemes komfortérzetet az nyújtja, hogy a markolat szélesebb a megszokottnál és kellemesen alátámasztja a tenyeret. A nagyobb felületen jobban szétoszlik a terhelés, így nehezebben fárad el a bringás keze. Azon morfondíroztam, hogy tavaly milyen jól jött volna egy ilyen komfortos gép a Salzkammergut Trophy 209 km-es távján. Az utolsó hegyen talán nem rogytam volna meg annyira a derékfájás miatt.
A váz:
A Hai (= cápa) bringa bármilyen körülmények közt vidáman fickándozott alattam, precízen fordult, jól mászott. A váz klasszikus versenysport MTB geometriával rendelkezik, például 71, 73 fokos szögek, 425 mm láncvillahosz, 80 mm-es teló. Anyaga High Modulus Carbon 12K és Monocoque technológiával készült. A súlya elég baráti, hiszen a 43 cm-es mérethez 1195 g tömeg párosul. A tárcsafékes kialakítású vázon V fék tüske helyet is találunk. Az S bendes támvillák mellett megfelelő sárférőhelyet alakítottak ki, még a 2,25”-ös külsők esetében is marad hely. A bringacipelésnél praktikus megoldás felsőcső felett vezetett bowdenezés.
A gyártó:
Bár a Winora Group és a Haibike név távol-keletiesen cseng, a vállalat tősgyökeresen német. A Winora Group egyik márkája az 1995-ben bevezetett Haibike, mely a mountain bike-tól a versenykerékpáron át egészen a „custom made” sportszerekig számos terméket gyárt. A cég életében mérföldkőnek számított a 2002 őszén bevezetett saját készítésű XLC kerékpárkomponens csoport. Érdemes a Haibike 116 oldalas katalógusát átpörgetni, hiszen gyönyörű masinákat találhatunk benne.
Összegzés:
Sajnos rá kellett, hogy döbbenjek, arra, amit eddig is tudtam. Nevezetesen, hogy egy drágább és komolyabb felszereltségű monti az tényleg jobban is megy, a felhasználó képességeitől függetlenül. Most nagyon komolyan elgondolkoztam egy karbongép beszerzésén. A Haibike Hai End szerintem nagyon jó vétel, a teszt alatt megszerettem. Miért? A váz, az alkatrészek és a dizájn szép egységet alkot. Komfortos, könnyű, megbízható, ördöngősen jó ár/teljesítmény arányú versenymonti. Csak ajánlani tudom. Ja, és legfőbb erénye, hogy azonnal vihető a versenypályára…
Eredetileg megjelent a Bikemag 2009. január-februári lapszámában.
[poll id=”109″]
Forgalmazó: BoneShaker 2006 Bt.
Származási hely: Németország
Vázgarancia: 2 év
Alkatrész-garancia: 2 év
Vázméretek: 43 (17”), 48 (19”, tesztelt), 53 (21”) cm
Ajánlott fogyasztói ár: 559.900 Ft
Vázanyag: High Modulus Carbon 12K Monocoque
Villa: Rock Shox Reba Race; PopLoc; 80 mm út
Hajtómű: Truvativ FireX 3.3 TM GXP; 175 mm; 22/32/42 fog
Középcsapágy: Truvativ GXP
Hátsó váltó: Shimano Deore XT M 772 Shadow
Első átdobó: Shimano Deore XT M 771
Váltókar: Shimano Deore LX SL-M 580 Rapidfire
Fék: Magura Louise, hidraulikus tárcsafék; 180/160 mm
Fékkar: Magura Louise BAT
Első agy: Shimano Deore XT M 756 Disc
Hátsó agy: Shimano Deore XT M 756 Disc
Lánckeréksor: Shimano Deore XT (CS-M770); 11-34 fog; 9 seb.
Lánc: Shimano Deore XT (CN-HG93)
Felnik: Mach1 MX Disc; alu
Küllők: Mach1; fekete rozsdamentes
Külsők: Schwalbe Racing Ralph; 26 × 2,25”
Kormány: XLC Pro Lite Flatbar OS; 580 mm / 31,8 mm
Kormányszár: XLC Pro Lite OS
Markolat: Ergon
Nyeregcső: XLC Pro Lite Alu
Nyereg: Fi’zi:k Aliante Delta
Pedál: XLC System MTB
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 71,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,0 fok
Felsőcsőhossz: 570 mm (csőközéptől csőközépig)
Vízszintes felsőcsőhossz: 593 mm
Nyeregvázcső-hossz: 480 mm
Tengelytáv: 1067 mm
Láncvillahossz: 425 mm
Középcsapágy-magasság: 310 mm
Kormányszárhossz: 100 mm
Súly: 10,5 kg (pedállal)
