Az előző hónapban a KTM csúcs XC vázára épült gépet nyúzhattam a tavaszias télben, most pedig végre egy szívemet melengető romboló is eljutott hozzám. Már rögtön itt a legelején leszögezném, hogy a Caliber 45 nem DH gép, bár a 180 mm-es rugóútból akár erre is lehetne következtetni. Arra ott van a nagytestvér, az Aphex. Ez viszont egy valódi freeride gép. Hogy ez miben is nyilvánul meg, azt megtudhatjátok a tesztből.
Váz
Bár a tesztelt gép a kisebbik, 17”-os változat volt, elsőre látszott, hogy nagyon magas a súlypont és az üléshelyzet is. Ezt az első menettapasztalatok is alátámasztották. Részletesebben megvizsgálva tulajdonképpen ez egy gyakran látott, négyforgáspontos, Horstlink-rendszerű váz, amelyen a himbakar és a rugóstag nem a középrész fölé-, illetve mögé került, hanem viszonylag magasra és előre, az első háromszögbe. Ennek egyik előnye, hogy klasszikus első háromszöget kapunk, amelybe bármekkora nyeregcsövet dughatunk, így a mászáshoz elméletileg minden paraméter adott. A másik előny, hogy a rugóstag biztonságos- és a lehető legkevésbé koszolódó helyre kerül. A megoldás hátránya viszont a magas súlypont, illetve az, hogy ránézésre elég rugalmasnak tűnt a hátsó háromszög a meglehetősen hosszú, és keresztmerevítés nélküli támvillákkal. Ez a gyanúnk csak erősödött a papucsok láttán, amelyek mindenhol brutálisan masszívak, csak pont azon a helyen lettek XC gépeket meghazudtoló módon elvékonyítva, ahol a DT speciális, átütőtengelyszerű patentzára felfekszik rájuk. Pedig a tengelyből még bőven kilóg annyi, hogy oldalanként két-két milliméterrel vastagabb lehetne a papucs. Az első háromszög viszont ránézésre is irdatlan erősnek tűnt. A kéménycső vastagságú fejcső és a két másik főcső szilárd és örök együttélése érdekében feláldozták az esztétikumot a funkcionalitás oltárán, amelyhez a rengeteg merevítő, méternyi varrat és marás készséggel asszisztált. Pongyolábban fogalmazva, azt is mondhatnám, hogy erős, de ronda…
Villa
A 2007-es 66 sorozat első darabjához van szerencsénk, amely OEM villa, így kereskedelmi forgalomban nem kapható. Ami említésre méltó változtatás a tavalyihoz képest, hogy már szinte minden kívülről állítható rajta: a jobb alsó száron található a csillapítás, a bal alsón a kompresszió, és fent vannak az előfeszítő szelepek, amelyek kis nyílásúak, így a normál telópumpákhoz adapter kell. Idén amúgy már 180 mm-t mozog a 66 család, (leszámítva az ATA-t, amely 140 és 180 mm közt állítható) és mint látható, már létezik 1,5” fejcsővel is. Szerintem a leghasznosabb újdonság azonban mégis a Post mountos fékrögzítés, amely szerencsére kezd egyre inkább egyeduralkodó lenni.
Alkatrészek
Az alkatrészek méltóak a villához és a vázhoz: a Sram X.9 váltórendszert már agyondicsértük a november-decemberi számban. Tetszett a német nyelvterületre korlátozódó patriotizmus is: osztrák váz, svájci kerekek, erős, könnyű és gyönyörű DT Swiss agyakkal, na meg német fékek, amelyek brutális fékerőt biztosítanak. A Magura fékkarokon a kar távolságán kívül külön állíthatjuk a nyomáspontot is. Egyedül középtájon bicsaklik meg a kékvérű precíziós rendszer, ugyanis oda csak egy nemesi kaszton kívüli TruVativ Hussefelt kar került. A nagyobb baj, hogy egy első váltót, meg egy terelőt is felraktak, így a rendszer se lefelé, se fölfelé nem nyújt tökéletes teljesítményt. Ez főleg a hegytetőn zavaró, amikor egy felváltás után indulnánk lefelé. Ez a váltás azonban nem mindig sikerül, mert nagyon nehéz úgy belőni a váltót, hogy fel is váltson, de mégse akadjon bele a rockringbe. Szerintem mindenki döntse el, hogy mit akar – túrázni vagy extrémkedni -, és ennek megfelelően valamit bontson le erről a zsúfolt részről.
Menet közben
Mászni meglepően jól lehet vele: a fővárosiak bizonyára ismerik a Kiscelli utcát, amely egy igazi progresszív görbét mutat. A teteje már olyan meredek – illetve gyökeres -, hogy itt korábban még az XC gépemmel sem nagyon tudtam felmászni, a Caliberrel viszont összejött. Igaz, hogy az erőlködéstől majdnem kiszakadt a lábam meg a vállam, de a rugózás és a gumik miatt egyszerűen lehetetlen kipörgetni a kereket. Természetesen jóval fárasztóbb és fájdalmasabb vele mászni, de a magassága és a villaszöge miatt nem lehetetlen.
Lefelé viszont még inkább elemében van. Nyoma sincs a bevezetőben feltételezett rugalmasságnak, elnyel mindent, és a Horst Link rendszernek hála, a fékezés rázós talajon is tökéletes. Ebben persze nagy szerepe van a rendkívül kigyúrt Magura fékeknek, amelyek mindenkor egy ujjal használhatóak. Kimagaslóan főleg a lassú, szűk fordítós kanyarokban teljesít a gép. Mivel meglehetősen rövid a tengelytáv, bárhova befér és a kanyar végén könnyen irányba lehet rántani az elejét. A hosszú, egyenesebb szakaszokon viszont – annak ellenére, hogy gyönyörűen kimozog minden kis és nagy puklit – hamar idegessé válik, és szitálni kezd. Ezen sokat tudtam javítani azzal, hogy ráfújtam a hiperérzékeny villára, amely gyárilag még a saját súlyától is beült. Még így is rettentő érzékeny maradt, de legalább már nem hintázott annyira. (Mivel a három fő paramétere nagyon tág határok közt állítható, bele fog telni egy kis időbe, mire belövitek magatoknak.)
Nekem kicsit meredeknek tűnt a villaszög, de annak, aki nincs még nagy lapos DH géphez szokva, pont ideális lesz. Amennyiben inkább ugrálni szerettek, akkor meg pláne, ugyanis ez az, amit legjobban lehet művelni ezzel a géppel. A legkisebb pukliról is métereset lehet ugrani, könnyű kiemelni az elejét, de az egész gépet is. A viszonylag magas geometriája miatt azonban inkább a letöréseket szereti, mint a lapos, hosszú ugrásokat. Egyetlen apró hiba adódhat hosszú távon, mégpedig az, hogy befordításkor a villaváll és az alsócső között mindössze egy milliméter rés marad, így ha kicsit is elferdül a villa (amire semmi esély az 1,5-ös fejcső mellett), akkor már horpaszthatná is az alsócsövet.
{sidebar id=4}Összességében a Caliber 45 egy kiváló freeride gép, amely hazai déházásra is egész jól használható, de nagy sebességű pályákra már nem ajánlanám. Azoknak való, akik szeretik az élménybringázást, minden terepakadályon ugratnak, a levegőben mindig figuráznak, illetve sokat járnak külföldi freeride parkokba. Nagyon drága bicikli, de azonnal és mindenféle változtatás nélkül használható nagyon komoly zúzásra, amelyet ráadásul még bírni is fog.
Megjelent a Bikemag 2007. márciusi lapszámában.
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 67 fok
Nyeregvázcsőszög: 71 fok
Felsőcsőhossz: 555 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 575 mm
Középcsapágyház-magasság: 375 mm
Nyeregvázcsőhossz: 430 mm
Tengelytáv: 1124 mm
Láncvillahossz: 445 mm
Súly: 18,4 kg (pedál nélkül)
InfoBox:
Magyarországi képviselet: HT Sport kft.; www.ktm-bikes.hu
Származási hely: Ausztria, Mattighofen; www.ktm-bikes.at
Vázméret: 43 cm (tesztelt), 48 cm
Vázgarancia: 2 év
Alkatrész-garancia: 2 év
Fogyasztói ár: 799.000 Ft
Váz: Alu 6061; Horst Link rendszer; 180 mm
Rugóstag: FOX DHX 4.0; ProPedal; 215 mm; 400×2.80 rugóval
Villa: Marzocchi 66 RCV 1.5; 180 mm; állítható csillapítás, kompresszió és előfeszítés (levegő)
Hátsó váltó: Sram X.9
Első váltó: Sram X.9
Váltókarok: Sram X.9
Lánc: Shimano HG93
Lánckeréksor: Shimano XT; 9 seb.; 11-32 fog
Hajtókar: TruVativ Hussefelt 2.2 Rock ring; ISIS; 24-36 fog
Középcsapágy: TruVativ Howitzer
Fékek: Magura Louise; 203 mm / 180 mm tárcsák
Agyak: DT Swiss 340; 32 furat
Küllők: DT Champion; 2,0 mm; rozsdamentes
Felnik: Syncros DPS-32; 32 furat
Gumik: Maxxis Minion DHF&DHR; 26×2,35
Kormánycsapágy: Cane Creek 1.5, 1,5”
Stucni: KTM; 6 csavaros alu; 50 mm / 31,8 mm
Kormány: KTM; alu; 690 mm / 31,8 mm
Nyereg: Selle Italia NT-1 Gel
Nyeregcső: KTM; 350 mm / 30,9 mm
Pedál: KTM WAM B-77; külső zsírzógombbal
