Edzői továbbképzésre került sor – többek között a British Cycling szakembereinek részvételével – a Magyar Kerékpársportok Szövetségének szervezésében.
Az előző napon rendezett Central European Tour sajtótájékoztatóhoz hasonlóan az eseményre a Vouge étteremhajón került sor, ezúttal azonban inkább a hazai edzőket várták az előadásokra, az idősebb és a fiatalabb generáció képviselői is hasznos információkhoz juthattak. A kerékpáros edző szakembereken kívül a Magyar Anti-dopping Csoport Kft. részéről Tiszeker Ágnes is előadást tartott, elsősorban gyakorlati tudnivalókkal, a legismertebb doppingszerek káros hatásairól, valamint leginkább veszélyes kereskedelmi forgalomba kerülő termékekről, melyekkel nagyon könnyen megbukhat akár tudtán kívül is egy sportoló.
kerékpárosok napja a hajón
Az edzői továbbképzés vezérfonala ezúttal az utánpótlás nevelés volt, a lengyel és a brit példával. Lengyel részről – ami gazdaságilag sokkal inkább a magyarra hasonlító környezet, mint a brit – Artur Chodor tartott előadást a Lengyel Kerékpáros Szövetség Képviseletében. Chodor úr egy háromszintes kerékpáros képzést mutatott be, amelynek mindhárom szintje szoros kapcsolatban működik az oktatási intézményekkel, de a két felsőbb szinten már sportközpontokban folyik a munka.
A legérdekesebb számunkra az alapok lerakása volt, ami általános iskolai szinten kezdődik, 160 központ és 2300 iskola bevonásával. A tanórán kívüli kiscsoportos foglalkozásokhoz igénybe veszik az iskolák infrastruktúráját, és már az orvosi ellenőrzés illetve a biztosítás is megoldott. A kerékpáros csoportok maximális létszáma 15 fő és hetente két fejlesztő edzést tartanak. A kerékpáros szövetség által felügyelt programban testnevelő tanárokat képeznek, és 10 iskolánként egy kerékpáros edző felügyeli a munkát.
a brit szakemberek a szünetben is nyitottak voltak egy kis eszmecserére
A gyerekek kiválasztása pontosan felépített rendszerben történik, folyamatos orvosi tesztekkel, kerékpáros próbákkal. Akikről úgy látják, hogy van keresnivalója, szüleinek tanúsítványt állítanak ki, és megadják a lehetőséget a magasabb szintre lépéshez. A kiválasztás több szakaszos válogatás szerint működik, már az iskolákon belül is létre hoznak 8 fős „válogatottakat”, aki ezekbe bekerül, már kerékpárt is kap használatra. Az iskolások kerékpáros ligában versenyeznek egymással, a versenyek regionális alapon szerveződnek. Innen vezet az út a klubokhoz, de ami figyelemre méltó, hogy egy ilyen kiscsoport éves működési költsége „csak” 3 300 euró – nagyságrendileg 1 millió Ft – ami jóval kevesebb, mint amit egy kerékpáros klub költene ugyanennyi fiatalra. Így teremnek a kis Kwiatkowskik…
A British Cycling (brit szövetség) képviseletében John Mills és Collin Humpreys tartott prezentációt, először ismertetve a brit kerékpársport sikertörténetét, majd bemutatva a brit kiválasztási modellt és utánpótlás-képzést. Finoman szólva is meggyőző volt egyszerre hallani a számadatokat – melyeket tulajdonképpen ismertünk, végig éltünk – hogyan lett a brit kerékpársport az első a világon.
Minden az iszonyú sikertelen atlantai olimpiával (1996) kezdődött, ahol az Egyesült Királyság csak egy aranyat nyert evezésben, innentől állami ügy lett a sport fejlesztése. Tudni kell, hogy korábban megvonták Nagy-Britanniában a kormányzati támogatásokat, de 1996 után belátták, hogy állami irányítás és finanszírozás nélkül halálra ítélték a sportot, és ezután homlokegyenest megváltozott minden…
az ingről is kiderül, a brit sport “megnyerte a lottó-főnyereményt”
A kerékpársport is „nyert a lottón”, a kiemelt sportágak közé került, és a Sky Broadcastinggal karöltve megkezdte sikertörténetét. A londoni olimpia előtt még a korábbiaknál is nagyobb tőkeinjekciót kapott a British Cycling, és a siker elsöprő volt, emlékszünk a pályások aranyesőjére Londonból, valamint Bradley Wiggins és Chris Froome Tour-győzelmeire. Ezzel kapcsolatban megjegyezte Mr. Mills, hogy sportszakmai szempontból nagyon jó, hogy a British Cycling résztulajdonosa a Sky profi csapatnak, hiszen így sosincs vita a bringások szerződése körül, hogy engedik-e őket pályán versenyezni. A British Cycling-ot és a Team Sky-t egy irodaházból irányítják, de eltérőek a projektek.
Természetesen a csillogás mögött egy nagyon jól felépített utánpótlás program működik, amely lemegy egészen az iskolák szintjéig. Egységes oktatási program szerint képeznek ki az iskolákban nem főállású edzőket (tanárokat), akik a tanítási időn túl foglalkoznak a gyerekekkel, és ezen a szinten még főleg a készségfejlesztésen van a hangsúly. Nem versenyeredményeket várnak a gyerekektől, hanem azt figyelik elsősorrban, ki, mennyire tehetséges. Természetesen versenyeket már a legkisebbeknek is szerveznek, hiszen a gyerekek nagyon is szeretnek versenyezni. Egy szintig ezekhez nem kell licenc, iskolák közötti derbyket rendeznek. A tehetséges gyerekek 300 klub közül választhatnak, ha fejlődni szeretnének, és nagyon figyelnek arra is, hogy a klubok földrajzilag úgy helyezkedjenek el, hogy lefedjék néhány iskola vonzáskörzetét. Tudatosan figyelnek rá, hogy a szülőket ne terheljék, hanem mentesítsék a gyerekek sportolásával. A szünidőben „mini edzőtáborokra” kerül sor, egyikben a technikai tudást fejlesztik, másikban a taktikai készségeket és így tovább…
John Mills
Az utánpótlás fejlesztési programtól is elválaszthatatlan a britek létesítmény-fejlesztési programja, jelenleg három fedett pályával, rengeteg edzőpályával. Kis befektetéssel gyakorlatilag bárhol – akár iskolaudvaron – ki tudnak alakítani ügyességi pályákat, melyeken főleg mountain bike-kal folyik az oktatás, az alapok gyakorlásával (és nem kell hozzá hegy). Mr. Mills nem győzte hangsúlyozni, hogy a fiataloknál a kerékpáros technika fejlesztése a legfontosabb, alap szinten szigorúan mountain bike-kal, taposópedállal tanítják a gyerekeket. Mindemellett három szintű edzőképzés működik, jól behatárolt tananyagokkal, mindenkinek pontosan megvan a helye a gépezetben.
A British Cycling programjáról később még egy részletesebb anyaggal is jelentkezünk!
Vanik Zoltán fotógalériája az eseményről: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.605086862898981.1073741830.604525996288401&type=1
Végezetül néhány gondolat az előadások margójára:
Ahogy a brit és a lengyel példából is kiderült, hogy egy jó utánpótlás programhoz több dolognak együtt kell állni, hogy sikeres legyen. Először is, ahogy Abduzsaparov is fogalmazott egy nappal korábban, kell “valaki ott fent”, aki támogatja egy nemzet kerékpársportját, mert pénz és a szakágak népszerűsítése nélkül nem megy, plusz a gyerekekben és a szülőkben is fel kell kelteni az érdeklődést. Ha ez megvan, akkor fontos, hogy minden szinten együtt tudjanak működni az oktatási intézmények és a kerékpáros szakma. (Csak egy megjegyzés zárójelben: nem tudunk róla, hogy például a nemrég bemutatott BringaAkadémia program irányítói bármiféle munkakapcsolatban lennének a hazai szövetséggel…) Ha ugyanis nincs széles körű együttműködés, illetve nem tud kialakulni széles körű együttműködés, még a jelenleginél jóval nagyobb anyagi támogatással sem működhet a rendszer.
Mindezen túl szakemberekre van szükség, komoly szakemberekre „minden poszton”, és menedzser-szemléletű vezetőkre is, akik mindemellett maximálisan tisztában vannak a kerékpársport működésével és szeretnének adni a sportágnak. Ugyanez szükséges az alapoknál is, hiszen hallhattuk, hogy Angliában vagy Lengyelországban is a kerékpáros nevelőként dolgozó testnevelő tanárok gyakorlatilag a szabadidejükben dolgoznak a sportágért, mert ezt választják, és ők is hozzá szeretnének adni valamit, hogy felemelkedjen a nemzet kerékpársportja. És ha mindez összeáll, s közben az élsport szintje is perspektívát tud mutatni és csillogó reklámja önmagának, akkor elindulhat egy olyan folyamat, amiben bizonyos idő elteltével gyerekek tömegei vesznek részt. A megfelelő kiválasztás pedig szintén egy külön szakma, hogyan szűrjük ki a sok ezer gyerekből Wigginst, Clancy-t, Kennaugh-t, stb.
De csakis akkor lehet sikeres kerékpársportunk, ha mindez összeáll.
.
