Ha sör és bor között kell választanom, akkor többnyire az előbbire szavazok. Ha már mindenáron bort kell inni, akkor viszont inkább a fehér fajtákra voksolok, ezen belül két kedvencem van, a furmint és a juhfark. Teljesen véletlenül mindkét hungarikumnak tekinthető szőlőfajta megterem a Somlói borvidéken, ahol azonban még sohasem jártam korábban. Ellenben nagyon érdekelt a hely, így ezúttal ezt a hiányosságomat pótoltam.
Cikkünk főszereplője – a Somló hegy – színre lép
Egy gyönge hetvenes kört néztem ki magamnak ajkai indulással, a tervben a Somló-hegy (és egyben Tájvédelmi Körzet) részletesebb megismerése szerepelt külön feladatként. Az útvonal érinti a kerékpárosok körében hatalmas hírnévre szert tett Devecsert, a lomtalanításból behozott kerékpárok Mekkáját, ahol még a kanász is Pinarellóval jár – hogy valóban így van-e, erre később fény derül. A főváros és Ajka viszonylatában nem kényezteti el a MÁV az utazót sűrű járatindításokkal, így célállomásom tekintetében a reggeli vagy déli érkezés között kell választanom. Minél előbb, annál jobb alapon a reggeli járat mellett döntök. Ajka nem éppen egy metropolisz, így nem nehéz az állomásról bekeveredni a belvárosba, illetve a reggeli ital elfogyasztásának helye tekintetében sem kell kettőnél több lehetőséget mérlegelnem. A resti közönségének többsége két darab fröccsel indítja a napot, és mivel ebből a társaságból macskanadrágomban eléggé kilógok, így marad a belvárosi cukrászda.
Útban Noszlop felé: villanyoszlop teljes egészében vasbetonból
Az edzőkör bemérését a Szabadság térről indítom, innen a Fő úton hagyom el a várost észak irányába. Pár kilométer után keresztezem a 8-as főutat, ami az eddigi forgalom jó részét el is viszi szépen. Újabb néhány kilométer és balra fordulok Noszlop felé. A település neve az élelmiszerboltok polcairól lehet ismert, a helyiek ugyanis 1992 óta foglalkoznak hőkezelt savanyúságok, ételízesítők és befőttek előállításával. A falu irányába csekély forgalmú, erdős-ligetes tájékkal szegélyezett aszfaltúton haladok. Mindig, mindenhol észreveszek valami jelentéktelennek tűnő részletet, így ezúttal az utat szegélyező teljes egészében vasbeton villanyoszlopok szokatlan konstrukciójára csodálkozom rá. Most akár jöhetne valami fifikás rím a Noszlop / oszlop viszonylatában, de ettől ezúttal megkímélném az olvasót. Már csak azért is, mert időközben balról beköszön a Somló – tehát mégsem veszett el Varsóban… A hegy látványa innentől kezdve végigkíséri a kört, egyfajta tájékozódási pontot nyújtva a helyismerettel nem rendelkező vándornak…
A Somló várába vezető út gyenge minőségű, de a kilátás miatt érdemes bevállalni
…aki a noszlopi templom tövébe érve elbizonytalanodik: a térkép nem igazán ad információt arról, hogy a jelöletlen kereszteződésben jobbra avagy balra tartson. Szerencsére a közeli gumiszerviz munkatársa ráérez a helyzet tragikumára, és segít az értelmezésben: balra érdemes továbbhaladni. Kiderül továbbá az is, hogy nagyon látványos erdei szakasz vár rám, valamint hogy merre érdemes menni és merre nem. Az edzőkör-tipp tehát ettől a ponttól kezdve a noszlopi gumiszerviz ajánlását is magáénak tudhatja.
Panoráma a várból Somlószőlősre
Az út valóban kellemes, a forgalom csekély, Nagyalásony marad mögöttem, majd Dabronynál dobok egy hátast az idáig ellenem dolgozó szélnek. A szaki javaslatára némileg módosítva az eredeti elképzelésemet úgy döntök, hogy keletről kerülöm meg a Somlót, ráfordulva a hegyet körberajzoló bortúra útvonalra. Somlószőlősre érkezve már szinte tapintható közelségben tornyosul előttem a hegy, oldalában a vadregényes megjelenésű Somló várával. A faluközpontban a „Hegy-kút”-nál balra fordulok Doba felé, majd mielőtt beérnék a faluba, jobbra rátérek a bortúra útvonalra. Itt lehet felvenni igazán a borvidék-életérzést, a hegyoldalt présházak és pincék tucatjaival szórták tele ugyanis. Nemsokára jobbra tábla mutatja a Somló várába vezető aszfaltutat… legalábbis itt még annak néz ki, így bevállalom.
Bizarr látványt nyújt a vár egymagában álló kéménykürtője
A borpincék között kanyargó aszfaltcsík éppen egy autónyi széles, anyaga morzsalékos, helyenként egy-egy keréknyomnyi a járható része mindössze. Aki tart a defekttől, vagy egész egyszerűen meg szeretné kímélni a gépét egy ciklokrosszos élménytől, az inkább hagyja ki. Engem viszont hajtott a kíváncsiság, meg az a tudat, hogy ezúttal a karbontalpas versenycipőm helyett egy sportmontis darabban gyűröm, így legrosszabb esetben majd gyalogolok. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez egy valós veszély. A pincesorok között haladva egyre csak fogy az aszfalt, majd mielőtt végleg eltűnne, az erdőbe érvén jó minőségű betonba csap át. Örömre azonban nincsen ok, mert a meredeksége exponenciálisan nő, egészen a csillagos égig. Szerintem kb. 18-20%-os lehetett az a szakasz, ahol végül leszálltam, és szégyen avagy nem, de feltoltam a gépet. Utoljára talán serdülőként valahol az osztrák Alpokban cseréltem szerepet a biciklivel, nem hittem, hogy erre legközelebb idehaza kerül sor, azt meg pláne nem, hogy éppen itt. Utólag persze mindez nem meglepő: hiszen a várba vezető közel 2 kilométeres bekötőút utolsó kilométerének átlagmeredeksége 14,5%. A legkönnyebb áttételem mindehhez ismét a jól bevált 39/23 volt, ami eddig idehaza 99%-ban mindenhová kényelmesnek bizonyult.
A szőlőhegy jellemző nézete észak felől
No de nézzük, miért is kaptattunk ennyit? Adott egy nagyon dekoratív várrom, meglepően sok még ma is értelmezhető építészeti részlettel. Azon ritka váraink egyike, amelyet nem romboltak le 1711 után az osztrákok, hanem a hazai állapotokra jellemző módon magától esett szét. Mindehhez körpanoráma jár, a hely ideális tehát egy jó kis ozsonnára. Meg is ejtem tüstént, majd a féket vadul markolva visszazuhanok a hegy lábához és megkerülve Magyarország legkisebb borvidékét Somlójenőn és Somlóvásárhelyen keresztülhaladva célzom be Ajkát, illetve Devecsert… Ahol sem kondással, sem pedig Pinarellóval nem találkozom, a különös kereskedelmi tevékenységre mindössze egyetlen jel utal: a településen szinte mindenki méretes furgonokkal jár. Klasszikus lomiudvarokat sem látok tranzitom során, de ez nem is meglepő, hiszen a devecseri használtcikk-kereskedelem „utcáról árulós” nagy korszaka már véget ért. Illetve véget nem ért ugyan, csak átalakult. Például már a világhálón is böngészhetjük az Ausztriából és Németországból behozott lomokat. Az egyik ilyen honlap szlogenje mindent visz: „A világ másodkézből…”
Edzőkör Somló
Devecsert vásárfia nélkül hagyom magam mögött, de szerencsére a bringám is alattam marad. Vadiúj aszfalton suhanok tova Ajka felé, közben némi hátszél is segít, így az enyhe emelkedőt sem érzem meg. Pontosan a Szabadság térre érkezem, 65 kilométerrel a hátam mögött. Hála az utolsó húsz kilométer fokozott tempójának sikerül elérem a korábbi vonatot. A bringaszállító vagon ugyanaz, amivel idefelé jöttem. Felismerem a fél négyzetméternyi jellegzetes nyálkás pacát a padlón. De legalább van, így elégedetten zötykölődök haza.
Edzőkör Somló
Az itt bemutatott kör csak egy lehetőség, a Somló-hegy megtekintése ürügyén még ezerfelé lehet biciklizni a környéken. Teljes hétvégét felölelő programmá szervezve a dolgot, a kerékpársport mellé még némi borturizmus is befigyelhet. Nekem erre most sajnos nem volt alkalmam, de sebaj, majd legközelebb…
Szöveg: HBalage
Fotó: HBalage
