Edzőkörök sorozatunk mostani epizódjában tókerülésre invitáljuk az olvasót. Az akcióhoz útlevél avagy személyi igazolvány, továbbá jelentős mennyiségű élelem szükséges, na meg nem árt a jó fizikum is hiszen közel százharminc kilométer a táv. Edzésünk egyharmadát hazai-, kétharmadát osztrák földön tesszük meg. Az itt bemutatott kör kiindulási pontjától eltekintve megegyezik a minden évben megrendezésre kerülő Neusiedlersee Radmarathon kerékpárverseny útvonalával. A táv hosszú ugyan, de domborzatát tekintve barátságosan sík, így talán szezon eleji avagy -végi formában is fájdalommentesen teljesíthető. Vágjunk hát bele!
Kiindulási pontunk a soproni Szent Mihály Temető bejárata. Mellettünk halad el a várost elkerülő szupersztráda. Vállalkozó kedvű kerékpároson ezen kelet felé indulva közelíthetik meg azt a kereszteződést, amelyen balra Balf felé lehet kanyarodni. Miután a körgyűrűn tilos a kerékpározás, ez a megoldás fakultatív, javaslom inkább, hogy a Híd utcán legurulva az első körforgalomnál balra tartva keresztezzük az ominózus sztrádát. A Fertő tó déli rövid oldalán haladó útvonalba csatlakozunk így be, amelyen nyílegyenesen haladunk majd egészen Fertődig. Bizonytalankodás a városhatárt elhagyva hat kilométerrel következhet, ahol leágazik az út Balf felé, de mi inkább nekivágunk az előttünk magasodó emelkedőnek, és irány Fertőboz!
A falu előtti leágazásnál kezdődik az a rémálom, amelyet a tóparti kerékpárút hazai szakaszaként tartanak nyílván. Aki a hazai kerékpárút-építés minden rákfenéjét szeretné megismerni egy röpke 15 kilométeres szakaszon, annak javaslom kipróbálását, aki haladni is szeretne, annak a gépjármű közlekedésre használt aszfaltutat ajánlom. A kerékpározást nem tiltja ugyan tábla, de lakott területeken kívül elméletileg kötelességünk használni ezt a helyenként mindössze kilencven centi széles tönkrement aszfaltkérgű rémséget. A falvakon keresztülhaladó szakaszok gyalogos-kerékpáros vegyes használatúvá vedlenek át.
Egyszóval aki rám hallgat, az időnként egy-egy ingerült dudálást bezsebelve halad szépen végig a Fertő-parti magyar falvakon Fertőboz – Hidegség – Fertőhomok – Hegykő – Fertőszéplak – Fertőd felállásban. Utóbbi két település teljesen egybenőtt, Széplakon a templomdombot megkerülve érdemes követni az utat. A dombról legurulván érdemes balra tekinteni, öt mintaszerűen helyreállított műemlék lakóház sorjázik itt. A tó délkeleti csücskét a híres fertődi Eszterházi-kastély előtti balossal kerüljük meg, az erre fogékonyak guruljanak tovább picit egyenesen és tekintsék meg a felújított épület belső udvarát. A barackszín vakolat kontra zöld nyílászárók állítólag a „fényes” Miklós korabeli állapotot idézik, de nekem valahogy jobban bejött a klasszikus Schönbrunn-sárga. A határ felé haladva jobbról kerékpárút halad. Kivételesen ezt még használni is érdemes, mert jó minőségű, szélesebb a magyar átlagnál, és egészen a határállomásig folyamatosan haladhatunk rajta.
A határállomást elhagyva ha mindig balra tartunk, nagyot nem hibázhatunk. Az első ilyen válaszút elé mindjárt Pamhagenben érkezünk, a körforgalomból a leginkább balra eső lehetőségként Apetlont választjuk. A magyar oldallal ellentétben itt senki sem fog letolni vagy ledudálni minket a gépjárművek által is használt útról, bár emellett jó minőségű kerékpárutak kínálatából is válogathatnánk. Kivételek erősítik a szabályt, így Illmitz központjában jobbra fordulunk, hogy rövidebb úton érjük el Podersdorfot, mint közvetlenül a parton a kerékpárúton haladva. A tó északkeleti csücskét körforgalmak feltűnése jelzi, ezekből mindig igyekezzünk balra kikeveredni, Neusiedl útirányt követve. Nagyjából ekkor járunk féltávnál.
Az északkeleti csücsökben Joist elérve az 50 számú főútra térünk, ahol annak ellenére sem tilos a kerékpározás, hogy választhatnánk helyette a B10 vagy a B12 számú kerékpárutakat is. A forgalom elviselhető, a jégerkalapos audidrájverek kellemes oldaltávolsággal előznek minket, miközben a járműből lágyan szűrődik ki a népszerű Zillentaler Schürzenjäger muzsikája. Breitenbrunnt elhagyva a főutat jobbról széles kerékpárút követi, amit érdemes használni, mert megszakítás nélkül közel öt kilométeren keresztül akár hárman is cseveghetünk egymás mellett haladva.
Donnerskirchen után az első kereszteződésnél balra fordulva Oggau felé vesszük az irányt, és magunk mögött hagyjuk az ötvenes főutat. Ruston is áthaladva lassan megérkezünk Mörbischbe ahol a faluközponban megkeressük a legmeredekebb jobbra tartó utcát, és ezen felkaptatunk a szőlőhegyre. A hegytetőn az útvonal egysávnyi széles vegyes használatú aszfaltútban folytatódik, az ilyet is kerékpárútnak csúfolják errefelé.
Követjük a Klingenbach felé mutató jelzéseket, és szépen körberajzoljuk a határt. Ha mindent jól csináltunk, a határ-menti osztrák falut elkerülő sztráda hídja mellett bukkanunk elő. A műtárgyon áthaladván a faluközpontba érve balra fordulunk, és bejelentkezünk ismét hazánkba. Hat kilométer a 84. számú főúton, és már el is érjük a Sopron határát jelző várostáblát. Amennyiben bátrak vagyunk – dacolva a tiltással – az elkerülő úton száguldva egy gyönge kilométert ismét a temetőkapuban találjuk magunkat, ahonnan megközelítőleg négy órával ezelőtt elindultunk.
A kört kétféleképpen tudjuk variálni az össztáv jelentős módosítása nélkül. Első ilyen lehetőség, ha a Pamhageni körforgalomnál Wallern felé tartunk, így nem a tó partját lekövetve közelítjük meg az északkeleti csücsök első körforgalmát. Ez a variáció sem táv, sem domborzat szempontjából nem különbözik az előzőekben ismertetettől. A másik lehetőség, ha az 50-es utat Oggau irányába elhagyva az első kereszteződésnél jobbra megyünk St. Margarethen felé, majd ide megérkezvén a Siegendorf táblát keressük. Ennek a változatnak az előnye az, hogy kimarad a szőlőhegy, így csak a határállomás előtt kell kaptatnunk egy keveset.
Aki az előzőekben vázolt kört versenyhelyzetben szeretné megismerni, azt várja az évről évre megrendezésre kerülő Fertő Körüli Radmarathon, bővebb infó a www.rchohewand.at honlapról szippantható le.
Egyre nehezebb dolgom van, amikor edzőkörüket befejező kollégáknak soproni korcsmát kell ajánlanom. Úgy tűnik a korábbi Sopronról szóló epizódokban már ellőttem közel összes puskaporomat. Vagy mégsem? Talán egy Jókai utcai ház „mély” pincéjében kínálkozik megoldás…
Megjelent a Bikemag 2006. áprilisi számában.
Szöveg, ábra és fotó: HBalage