Bringás körökben talán nem véletlenül slágerhelyszín a Vértes, no meg a Vértesi Tájvédelmi Körzet. A dolog közhelyszerű magyarázattal folytatódhatna: a táj gyönyörű, a terep változatos, a gépjárműforgalom pedig csekély. Nemrég a montisok kaphattak ízelítőt a tájegységből, a single speed fanatikusok jóvoltából pedig azt is megtudhattuk, hogy váltó nélkül is járható a vidék. Ezúttal viszont az országútisok figyelmébe ajánljuk a környéket.
Vérteskozmai kitérő – csak a nyitókép kedvéért
Az elején egy szomorú ténymegállapítással kezdeném. Országúti edzőköreink ugyebár arra az alapkoncepcióra épülnek, hogy mivel meguntuk főváros-környéki jól bejáratott köreinket, ezért időnként kinézünk egy-egy izgalmasnak tűnő tájegységet idehaza (vagy a környező országok határhoz közel eső részein), vonatra pattanunk és befutjuk jól.
A szabad vízen nem szabad…
Nos ez eddig sem volt túl olcsó mulatság, de 2007. május 1-je óta még kevésbé az. A „vegyük el az emberek kedvét a vasúti közlekedéstől” koncepció jegyében mára már odáig fajult a helyzet, hogy az üzemanyagköltséget számolva egy embernek kerékpárja szállításával együtt közel ugyannyiba kerül az edzőkör célállomására eljutni autóval, mint vonattal (ez sajnos még a cikk feltöltése idején is igaz – a szerk.).
Cica-homok – bányató az erdőben
Ha az autó tetőtartójára négy bicikli kerül, az utastérben pedig négy bringás helyezkedik el kényelmesen, abban az esetben az egy főre eső költség már éppen a negyede a vasúti közlekedés költségeinek. Félreértés ne essék, senkit nem szeretnék autóhasználatra buzdítani, mindössze kötelességemnek érzem közölni a lehangoló tényeket. Kár, pedig én tényleg szerettem vonatozni…
A szemfülesek kényelmes karosszékekre lelhetnek az aszfaltút mentén
Cikkünk alapanyaga azonban még az áremelések előtt készült, és az itt bemutatott kör kiindulópontja tekintetében két fővonalon fekvő vasúti célállomás jöhetett szóba: Székesfehérvár illetve Oroszlány. Az előbbi esetében a várost a kisforgalmú Zámolyi úton hagyjuk el és alig több mint 20 kilométer után már kanyarodhatunk is balra Csákberény felé, míg utóbbi esetben az Oroszlányt északkelet felé elhagyó úton haladva kanyarodunk jobbra Csákvár irányába.
Az első utunkba eső település – Kőhányás – klasszicista kápolnája
Ami engem illet, kiindulópontnak Székesfehérvárt választottam, és ebből az irányból csatlakoztam be a későbbiekben ismertetett körbe, mely távolságát és szintgörbéjét tekintve ezt a bevezető szakaszt nem tartalmazza. Előzetesen felhívnám a figyelmet arra, hogy a Vértes országúti szempontból (is) ennél jóval több lehetőséget hordoz magában, ez a mostani iromány afféle kedvcsináló lenne a környéken való kilométergyűjtéshez.
Nyugodt kilométergyűjtés változó minőségű erdei aszfaltutakon
Számos olyan település akad az országban, amelynek nevét kapásból nem bökné ki senki, aztán valamivel kapcsolatosan hírtelen felkapja a média, így végül egy életre beépül a köztudatba. Nos Zámolyra ez éppen ráillik. A falut mintegy három kilométerrel magunk mögött hagyva egy balkanyarral meg is kezdjük vértesi portyánkat. Közel öt kilométert haladunk Csákberény felé, majd mielőtt elérnénk, egy erdőgazdasági aszfaltúton nyomunk egy jobbost az erdő mélyébe.
Van-e benne víz vajon?
Hét kilométernyi enyhén emelkedő erdei szakasz következik egészen egy ipszilon-jellegű elágazásig, ahol a jobbos lehetőséget választva lejtő váltja fel a kaptatót. A kereszteződést követő második jobbos elágazásnál térünk le erről az útról, és folytatjuk utunkat Cica-homok felé. A vidám elnevezésű objektum valójában egy bányatavat takar, ezt megkerülve enyhén lejtő „változó minőségű aszfalton” (kopirájtos Bikemagos kifejezés, jelentése: összességében nem túl jó minőségű út) haladunk tovább. Az útvonal kellemesen kanyarog, majd végül beletorkollik az Oroszlányt Csákvárral összekötő enyhe forgalmú főútba, melyen jobbra fordulunk, és kisvártatva érintjük az első útvonalunkba eső települést – Kőhányást.
A gánti bauxitbánya kultikus hely az MBAH-Bikemag történetében. Az ezredforduló környékén számtalan akciófotó készült itt, és került be a nyomtatott magazinba
Ami minket illet, nem sikerült megállnunk, hogy további szándékától vezérelve ne látogassuk meg a zsákfalu-jellegű Vérteskozmát, melynek jóvoltából a mellékelt görbén két kedves kis kicsúcsosodás jelenik meg. A hely annyira idilli, hogy már-már giccses, de jelen cikk képanyagához ideális kiegészítőnek találtatott. A balos kitérő után visszagurultunk a főcsapásra és teljesítményorientált szellemben folytattuk az utat Csákvár irányába, röpke egy kilométer megtétele után azonban Gánt felé kanyarodtunk.
Országúti edzőkör: aszfalton a Vértesben
Mintegy 11 kilométeres szakasz következik először erdővel körített lejtővel, majd később sík tereppel, melyet bányatevékenység alól kivont területekkel öveznek. Nemsokára amikor elérjük a zámolyi leágazást, 53. kilométerünknél járunk majd ezen a körön. Akinek kedve van, akár mehet még egy ilyet, esetleg félúton kiszállhat Oroszlány felé, vagy kihagyva a vérteskozmai kitérőt, rövidíthet a penzumon.
Országúti edzőkör: aszfalton a Vértesben
Jómagam először jártam a Vértesben, de bevallom nagyon a szívembe zártam. Érezhető, hogy az itt bemutatottal szemben sokkal több variációs lehetőség rejlik benne, amit szeretnék is kiaknázni minél előbb. Útvonalválasztásunk helyességét talán az is megerősíti, hogy a legszebb erdei szakaszon első hazai kontinentális csapatunk egyik versenyzőjével találkoztunk szembe. Akit komolyabban érdekel a helyszín, kerítsen egy Vértes turistatérképet és szabadon választott kiindulási pontokkal fejlessze ki saját személyre szabott variációit!
Megjelent a Bikemag 2007. júniusi számában.
Szöveg: HBalage
Ábra és fotó: HBalage, András
