Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Magyarországon minden dologból a legszebb és a legjobb kizárólag a fővárosban található. Ha valaki ennek a kétes valóságtartalmú állításnak a cáfolatára kíváncsi, az hozzánk hasonlóképpen utazzon el Szegedre (persze közben a biciklijét se hagyja otthon), és garantáltan az egyik ámulatból a másikba esik majd.
A hazai szecesszió legkeményebb vonulata – Magyar Ede Reök-palotája
Az első meglepetés a Budapest-Szeged vasúti viszonylaton éri az embert, ugyanis itt olyan InterCity szerelvények járnak, amelyek egyes példányain kerékpárszállító szekciókat találunk. A puccos IC vagonok közé ékelődve kopottas másodosztályú kocsikban a gyorsvonatoknál megszokott körülmények között szállíthatjuk a vasat, viszont IC sebességgel és pótjegy nélkül.
Reök Palota még mindig…
A két és fél órás vonatút végén szinte a belváros szívébe érkeztünk meg, innen tekertünk a Dóm-térre, ahol két helyi kerékpárossal volt randevúnk. Meglehetősen korán érkeztünk, így jutott idő némi nézelődésre is…
„Horthy jött a fehér lovon…” – a Hősök kapuján
Az első érdekesség a vasútról befelé vezető Boldogasszony sugárút torkolatánál fogad, ahol egy hatalmas kapuzatot formázó épület áll. A kapuzat belső felületén Aba Novák Vilmos monumentális freskója látható, amely az első világháború hőseinek állít emléket – innen a név is, azaz a Hősök kapuja. A mű 1936-ban készült a korabeli rezsim megrendelésére. A végtermék állítólag nem tetszett maradéktalanul a megrendelőknek, miután helyenként erősen groteszkbe hajlik. Karikatúraszerű gyalogosok élén lengeti például a kardját Vitéz Nagybányai, elmaradhatatlan fehér lován.
Az egységes stílben fogant Dóm tér…
Ez aztán a második világháború után hatalomra kerülő garnitúrának is sok volt, így a negyvenes évek végén szépen levakolták az egészet. Még szerencse, hogy az elmúlt rendszer nem éppen a magas színvonalú munkavégzésről híresült el (a lekaparás komolyabb meló lett volna) így a rendszerváltás után könnyedén restaurálható volt a freskó. Érdemes megnézni, mert nagyon hatásosan adja vissza annak a háborúnak a hangulatát, ahol a klasszikus lovasroham és a harckocsi egyaránt bevett stratégiai eszköz volt.
…közepén pedig maga a Dóm
Ezután megteszünk egy kört a városban, ahol egyből szemet szúr, hogy az építészeti nívó egészen megdöbbentő. A szecesszió legmagasabb színvonalú művei között haladunk, a csúcspontot a szinte kizárólag itt tevékenykedő Magyar Ede Reök-palotája jelenti. A sokkból egy kávéházi teraszon kúráljuk ki magunkat – vajon a „feketerdő krémes” meg a komoly edzésmunka mennyire fér össze? Tulajdonképpen kit érdekel…
Melocco Miklós ’56-os emlékműve 1997-ből
Hosszas kitérőnk után bekeveredünk végre a Dóm térre, majd visszahelyezzük az állunkat a helyére. Magyarországon még ennyire szépen megtervezett térhez nem volt szerencsém. Árkádsorral keretezett nyerstégla épületek fogják közre a Dómot, a nap egyre erősebben süt, a városi nyüzsgés ellenben lassan indul. Közben megérkezik Ádám és Péter, így megindulunk kifelé a városból Kiskundorozsma felé.
Zielinski Szilárd a hazai vasbeton építészet egyik úttörője, a közismert margitszigeti víztorony tervezője Szegeden is alkotott – nem is gyengét. A szegedi víztorony építését 1902-ben kezdték el
A városszerkezet két körút és számos sugárút rendszeréből épül fel, ezek a fővárossal ellentétben itt befejezett és működőképes egységet alkotnak. Az itteni „Nagykörút” például a főpályaudvart köti össze Újszeged vasútállomással, miközben a Fölsővárosi hídon halad át a Tiszán. Nem felső, hanem fölső. Hiszen Szögeden járunk… Lényeg, hogy mi a Kossuth Lajos sugárúton hagyjuk el a várost, az Izabella hídon kelünk át a vasút felett, majd Kiskundorozsma belterületén Zsombó irányába tendálunk.
Hasonló utakból kilométerszámra találhatunk a környéken
A városhoz hasonlóképpen a környékre is a gyűrűs-sugaras szerkezet a jellemző, így más alföldi régiókkal ellentétben az úthálózat errefelé meglepően sűrű. A főutakon kívül eső útvonalakon a forgalom aránylag csekély, így kellemes körülmények után érjük el röpke 17 kilométert legyűrve Zsombót. Innen még további nyolc kilométer Forráskút, ahol a Balástya táblát követve kanyarodunk jobbra. Újabb 18 gondtalan kilométer következik a dóci elágazásig, az aszfalt minősége azonban ezen a szakaszon meglehetősen változatos.
Hindu templom az Alföldön – Nandafalva
Forráskút után hat kilométerrel nem mindennapi látványosságért lehet balra térni, ezer méter aszfaltos nyomulás után hindu templomhoz érkezünk. Aztán visszatérve a fő csapásra és tovább haladva nemsokára az Ópusztaszer–Szeged tengelyen találjuk magunkat. Itt jobbra fordulva Sándorfalva érintésével folytathatjuk a kilométergyűjtést Szeged felé. Ne higgyünk azonban a térképnek: ezen a közel 23 kilométeres szakaszon egyetlen érzékelhető kanyar sincsen, emellett a leküzdendő szintemelkedés mindössze 5 méter. Egyetlen ellenfél csupán a szél lehet…
Egy lehetséges kitérő: az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark
Itt jegyezném meg, hogy az okos könyvek szerint ez hazánk legalacsonyabban fekvő tájegysége a maga átlagosan 79 méteres tengerszint feletti magasságával. Ezen az úton ebben az irányban haladva egyenesen Szeged belvárosába érkezünk, ellenben ha további kilométerekre és némi kultúrára vágyunk, akkor a dóci elágazásnál balra fordulva Ópusztaszert is becélozhatjuk akár…
Az emlékpark épületeinek egy részét Csete György, a hazai organikus építészet egyik meghatározó figurája jegyzi
Vonalvezetését tekintve az eddigiek közül az egyik legegyszerűbb volt a mostani kör, hiszen egy háromszög alakot futottunk be, ahol szinte csak háromszor kellett komolyabb irányváltoztatást végezni, a 68 kilométer pedig mindössze 55 méter szintemelkedéssel bírt. Ez azonban csupán egy lehetséges alternatíva a környéken bejárható útvonalak közül. A környékbeli főutakat hanyagolva is rengeteg lehetőségünk adódik, hogy csekély forgalmú, emelkedőktől mentes utakon gyűjtsünk sok-sok kilométert.
Körök és sugarak: Szeged
Délre tendálva útlevelünk birtokában akár a Vajdaságba is átruccanhatunk, de bőven találhatunk programot Szegeden is. Ott jártunkkor például éppen bornapokra készült a város, de mint azt megtudhattuk, az egyetemistákat nyáron sörfesztivállal búcsúztatják, ősszel pedig ugyanezzel köszöntik őket. Mi tagadás, szeretjük a vendégszeretet hasonló megnyilvánulásait… A kalauzolásért és a különböző programajánlatokért pedig külön köszönet illeti Sike Ádám és Ragó Péter olvasóinkat.
Körök és sugarak: Szeged
Megjelent a Bikemag 2008. júliusi számában.
Szöveg és fotó: HBalage
