fbpx

Fundango Roadtrip Austria

Idén újra útnak indultunk, hogy meghódítsuk Ausztria hegyeit, végigkövessük az Adidas Slopestyle verseny eseményeit, majd pedig levezetésképpen trélszeljünk és poolozunk egyet. Az útvonal ezúttal Leogang-Saalbach-Linz-Bécs volt…

1. nap: Indulás
Már hétfő este bepakoltunk a legendás Fundangós Toyota HiAce-be. Hét bicaj, 4 ember név szerint: Vas Peti, Szász Norbert, Nagy Geri és jómagam Cholnoky Zsigmond, rengeteg csomag, sörsátor, sima sátor, camping felszerelés, hangrendszer stb… Lényeg: volt csomag rendesen. Kedd reggel elindultunk, még Budaörsön bevásároltunk, megtankoltuk a mikrobuszt és irány Leogang, azaz nagyjából 620 km állt előttünk. Délutánra meg is érkeztünk a parkolóba és szerencsésen elfoglaltuk a faházat, felállítottuk a sátrakat és gyorsan megnéztük az alsó parkot. Újabb elemek kerültek a parkba, north shore-ok, wallride, ugratók, nagyon jót lehet bicajozni, akár késő délután is, amikor a felvonó már nem megy. Jól jártunk a faházzal, éjszaka jó nagy vihar érkezett, de szerencsére ez másnap nem látszott meg.

2. nap: Leogang
Reggel kicsit felhős volt az ég, de úgy 10 óra magasságában kitisztult és szikrázó napsütésben bicajozhattunk. Az első kör annyira nem sikerült jól, én egy dupla defekttel kezdtem, szóval 5 perc bicajozás után szerelhettem rögtön. A pálya pozitív adottsága, hogy az eső meg sem látszott rajta, ez köszönhető a murvának, ami nagyon sok helyen elég csúszós és ezáltal sajnos veszélyes is. Egész nap bicajoztunk, jó sok kört sikerült menni, csináltunk is pár fotót, de az első nap inkább csak nyomattuk. Vacsira mindenki főzött magának valami finom „Maggi csodát”. Viszonylag korán lefeküdtünk, mivel másnap reggel mentünk át a hegy túloldalára…

3.nap: Saalbach-Hinterglemm, Adidas Slopestyle 1.nap
Jó sok autó, nagy márkák kamionjai, sátrai, rengeteg ember, szupersztárok és pörgés. Így nézett ki az amúgy nyugis kis falu. Parkolóhely keresés közben meglátjuk az első ismerős arcot, Krisztikét (Szabó Kriszti), aki szerencsénkre nagyjából már ismerte a terepet. Gyorsan megkerestük a Press Office-t, utána elfoglaltuk a szállásunkat. A teraszunkról pont a pálya alját láthattuk, így mindig tudtuk, hogy mi történik. Megindultunk a pálya felé, már jó páran nyomatták, sokan készültek a Ticket2Style-ra, ami délután került megrendezésre és a legjobb 10 versenyző kvalifikálta magát a versenyre. Az első nap versenyileg annyira nem volt izgi, de azért láthattunk egy-két érdekes mutatványt. Este lájtos partyban voltunk Bobby bárjában, ahol sok jó embert ismertünk meg 🙂

4. nap: Saalbach-Hinterglemm, Adidas Slopestyle 2. nap
Finom, igazi osztrák reggeli várt minket, kényelmesen megkajáltunk aztán irány a pálya. Ezen a napon már a nagy nevek is megmutatkoztak és gyakoroltak a másnapi kvalifikációra. Este meghívtak minket a Press Dinnerre, ami első körben egy másfél órás konferenciát takart. Jelen volt a helyi polgármester is és olyan emberek tartottak beszédet, akik a hegyi sportokért felelősek Ausztriában, támogatják az extrém sportokat, és nekik köszönhetjük, hogy olyan sok lehetőség adatik meg biciklizésre Ausztriában. A konferencia után egy négycsillagos hotel éttermében vacsoráztunk, ahol megismerkedtünk a spanyol Freeride magazin egyik dolgozójával. Este megint Bobbynál kezdtünk, utána pedig átmentünk egy másik hotel medencekomplexumába, ahol az igazi party volt. A medence fölött a teraszon több pult, táncoló emberek. Egy bátor jelentkező leugrott a teraszról, a mindössze derékig érő vízbe. Ezután repkedtek a székek, egy asztal is a medencébe került és folytatódott a buli, már nem csak a szárazföldön…

5. nap: Saalbach-Hinterglemm, Adidas Slopestyle 3. nap
Elérkezett a várva várt nap. Mindenki kinn volt a pályán és gyakoroltak a profik. Kicsit csalódott voltam, mert nem történt semmi durva. Repkedtek az emberek, de komolyabb vállalásokat nem láthattunk, míg el nem kezdődött a kvalifikáció. Itt már nagyobb volt a tét és elkezdődött a show. Lance McDermott gyakorlás nélkül, vadonatúj bicikliével megbombázta a közönséget egy előre-hátra szaltó kombóval, utána pedig már pörgött is a verseny: 360-ak letörésbe, ugratón, vázpörgetések szintén így. Este szokás szerint Bobby bárjában zajlottak a dolgok, kellemes este volt, de azért közelébe se ért az azelőtti bulihoz 🙂 A versenyről egy külön cikkben olvashattok bővebben.

6. nap: Saalbach-Hinterglemm, Adidas Slopestyle 4. nap
Vége volt a versenynek, Kántor Brothers megérkezett. Ők a döntőre akartak kijönni, nem sikerült nekik, de egy nagyon jót bicajozhattunk együtt a vadonatúj X-Line pályán, ami 6,3 km hosszú. Sáros is volt, több defektet is kaptunk, de egész nap nyomattuk. Hihetetlen helyen ment a pálya, nagyon jó veretős részekkel. Szerintem sokaknak a kedvenc pályájuk közé tartozik. Sokan a versenyzők közül ottmaradtak és DH-ztak egy napot, mint például Carlo Dieckmann is, aki a csapatás után elhasználta Gergő csodafolyadékának felét, de utána megköszönte és megdicsérte, hogy tényleg használ 🙂 Bicózás után visszatértünk a leogangi kempingbe, ahol ismét felállítottuk a rezidenciánkat. Este még bicajoztunk az alsó parkban, utána kis lightolás, vacsi és móka-kacagás. Geri este rosszul lett, nem tudtuk mi baja, később kiderült, hogy napszúrást kapott.

7. nap: Linz felé
Reggel felkeltünk és bepattantunk a verdába, majd Linznek vettük az irányt. Körülbelül 2-3 órán belül már meg is találtuk a pályát és elkezdtünk ugratni. Megismerkedtünk egy-két helyi arccal, akik elég jól nyomták. Geri egész nap pihent, aludt, próbálta kiheverni a napszúrást. Este benéztünk a belvárosba, megnéztük a sétálóutcát és megvacsoráztunk.

8. nap: Linz
Kicsit lustulós napnak indult. Este esett az eső is, meg kicsit fáradt volt a brigád. A kempingtől 10 percre helyezkedett el egy ingyenes skatepark. Igényes, betonból, de sajnos tényleg SKATE park. Mountainbike-kal annyira nem volt élvezetes, de azért el lehetett benne lenni. Utána strandoltunk kicsit, délután pedig trails!!! Nagyon jót bicajoztunk, mindenki ugratott, sajnos a többiek annyira nem vitték túlzásba, inkább döglöttek vagy fotóztak. Nem baj, én bicajoztam és később megérkezett Daniel, aki szinte az egyetlen Linzi MTB-s. Sötétedésig csapattuk, aztán bementünk ismét a városba, vittünk magunkkal biciklit is, egy kis streetelés reményében. A helyiek nem hazudtak, semmi nincs nagyon a városban, egy-két nagyobb padka, lépcső… A vacsora sosem maradhat el, kebab mellett döntöttünk, ami drága is volt meg annyira nem is volt jó…

9. nap: Linz-Bécs
Átautóztunk Bécsbe, volt egy kis felesleges időnk, így kiugrottunk Parndorfba, ahol semmit nem találtunk magunknak. Aztán siettünk is vissza a Westbahnhofra, mert Mucsi Balázs vonata megérkezett. Balázs nagyjából ismerte a westbahnhofi környéket és megkerestük a legközelebbi Youth Hostelt. A Hostel szállás helyett inkább menekülttábornak nézett ki, 16-an egy szobában, egy zuhanyzóval és persze furábbnál furább szomszédokkal. Igazából nem nagyon érdekelt minket, inkább mentünk a poolhoz. Megérkeztünk és begurultunk. A gördeszkás tekintetek gyilkoltak már távolról is, rögtön kaptuk a megjegyzéseket, hogy „itt nem lesz biciklizés”. Nagyjából 5 biciklis VS. 50 gördeszkás volt a felállás. Nem számított, bemerészkedtünk a poolba és zárásig bicóztunk, Fél10-kor jelzés nélkül lekapcsolták a világítást. Bár tudtuk, hogy kb. 10-ig van kivilágítva, azt hittük lesz valami jelzés, mint a jó öreg GS-ben.

10. nap: Bécs
Napirend: dirt a város szélén, freeride spot. Elindultunk és autóztunk egy jó (?) órát és megtaláltuk a pályát. Csak annyi volt vele a baj, hogy körülbelül 1 éve nem használta senki és használhatatlan volt. Így freeride spot: Balázs mondta, hogy hallotta a bécsi ismerőseitől, hogy készül egy freeride track. Két óráig bolyongtunk Bécs külvárosi elit részén, térképpel, GPS-szel és helyi lakosok segítségével sem találtuk meg, lehet nem is jó helyen próbálkoztunk… Sebaj irány a trails. Azt rögtön megtaláltuk, 4 nagyobb ugrató, utána pedig rengeteg kisebb ugartó, step-upok, pumpa-party :). A leghosszabb nyomvonal – 12 darab ugrató – jól megizzasztott minket. Emellett volt egy nagyon jó step-up, amire Peti a vápét gyakorolta, elég jól ment neki. Utána pool. Este benéztünk a városba, kaja-pia, aztán irány vissza a szállásra.

11. nap: Bécs
Andi Brewi és Darren Pokoj is a városban volt, így megbeszéltük velük, hogy a trailsnél találkozunk. Mire kiértünk már az íveket hergelték, utána pedig késő délutánig bicóztunk, aztán siettünk a poolhoz. Nagyon jó fotók készültek és szerencsére a deszkások is fogytak az esti órákban. Este kiültünk a Hostel melletti parkba, ahol a sarkon egy kisebb bolt üzemel egy fekete tulajdonossal. Egyszer csak annyit hallunk, hogy húzódik a redőny és fekete tulaj egy szál törülközőben, megjelenik egy sörrel kezében. Leült mellénk és kicsit dumált, felállt, sétálgatott az út közepén, igazgatta a törülközőjét stb… aztán eltűnt. Mondhatni sírtunk a röhögéstől, ilyet még semelyikünk nem látott.

12. nap: Bécsből haza
Úgy volt, hogy egy fedett helyre tudunk menni bicajozni, viszont sajnos közbe jött valami és az eső is elkezdett esni. Úgy döntöttünk megindulunk hazafelé. Sajnos ez annyira nem volt jó ötlet. Mindössze 7 óra alatt jutottunk Budapestre. Végig állt a dugó, balesetek, a határnál láthattuk, ahogy a rendőrség elkapja a drogcsempészeket. Lényeg, hogy az egész autópálya tele volt, nem haladt és mi bizony a kellős közepén voltunk. Végül megérkeztünk este 9-kor és minden visszatért a Budapesti kerékvágásba…

Szöveg: Cholnoky Zsigmond
Fotók: Szász Norbert, Vas Péter – www.standmag.hu

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.