A tókerülő kerékpártúrák mindig különleges kihívást jelentenek a bringás közönség számára. Talán azért, mert egyfajta speciális tudatállapotot jelent a tény, hogy a felvállalt penzum mindenképpen teljesítendő, nincs lehetőség rövidíteni. Mi magyarok szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy van választék a megkerülhető tavaink tekintetében. Kezdők számára ott van a Velencei-tó a nagyjából 30 kilométeres távjával. A következő lépcsőfok a Tisza-tó, mely mint tudjuk nem egy klasszikus értelemben vett tó, hanem a Tisza folyónk mesterséges felduzzasztása, ennek köszönhetően léteznek különböző verziók kerékpáros megkerülésére, a teljes köre nagyjából 65 kilométer hosszú. A valódi kihívást természetesen a Balaton jelenti 200 kilométer feletti távval, és a Tihany-Szántód közötti révnek hála szintén adottak a variáció lehetőségei.
Ebben a kínálatban a Fertő tó megkerülése több szempontból különleges minőségű alternatívát képvisel. A mintegy 125-130 kilométeres penzum több szempontból szerencsés. Hagyományos kerékpárral némi edzettség mellett teljesíthető és ezért komoly, de nem rémisztő kihívásként élhető meg, de ezt az edzettséget képes akár kompenzálni egy kitűnő elektromos kerékpár. A tempó függvényében a nyeregben töltött 6-8 óra a beiktatott szabadidős programokkal együtt képes egy rendkívül tartalmas, egész napos programot kiadni.
Emellett a túra mintegy kétharmad részben Ausztria területén halad, ami egyúttal nyugati minőségű kerékpárút-hálózatot és kerékpáros infrastruktúrát jelent. Az infrastruktúra mellé pedig szinte magától értetődő, hogy a sógorok be vannak rendezkedve erre a fajta kerékpáros turizmusra már csak abból az okból is, hogy az osztrák nemzet sokkal inkább szabadidősport-centrikus, mint mi magyarok általánosságban. Mondhatni minden együtt áll annak érdekében, hogy nekünk más dolgunk ne legyen, mint szállást foglalni Sopronban, például az Erhardt Étterem és Panzióban, kerékpárjainkat felhelyezni a kocsink bringaszállítójára vagy felszállni vele a vonatra és nekivágni ennek a nagyszerű kalandnak.
Mitől különleges ez a túra?
A Balatont azt gondolom, hogy a magyarok nagy többsége jól ismeri a megszámlálhatatlan ott töltött nyaralás okán. Körben megannyi kisebb-nagyobb település: ide nyáron legtöbben elsősorban a strandolás miatt érkeznek. A Fertő tó más, itt inkább a természet a domináns, emiatt sokkal érintetlenebb hangulata van. A tó sekély és szikes emiatt jelentős a nádas területe mely komoly, kiépült csatornahálózattal rendelkezik. A Fertő tó megkerülése nem egy klasszikus tókerülő élményt ad, ahol az ember a kerékpárján szinte végig közvetlenül a tóhoz képest maximum pár száz méteres távolságban halad. Az itteni turizmusnak nem elsődleges eleme a fürdőzés, strandolás, sokkal inkább a természet szépségének megmutatására van hangolva és ennek a kerékpáros turizmus az egyik fő eleme. A tavat osztrák területen a B10-es jelzésű kerékpárút veszi körbe, ehhez kapcsolódik a Fertőrákos és Nyárliget között húzódó magyar oldali szakasz.
Mire számíthatunk a túra során?
A tókör nagy része aszfalton úton halad. Ha a B10 kerékpárutat követjük, akkor Podersdorf és Weiden között van egy pár kilométeres szakasz, ami nem aszfaltos, de bevállalható országúti kerékpárral is, így mondhatni a túra szinte bármilyen kerékpárral teljesíthető. Sopron és Fertőrákos között a kerékpárút az erdőben halad, melynek jelentős része nem aszfaltos, de van helyette alternatíva, így ez sem jelent problémát. Annak ellenére, hogy a tavat északnyugatról a Lajta-hegység határolja túra legnagyobb részében sík a terep, melyet néhány rövid, könnyed emelkedő tesz egy kicsit izgalmasabbá.
A kerékpárút osztrák oldalon jól követhető, ahol elágazás van ott van tábla, és/vagy felfestés is az úton. Van pár hely, amikor kivezetik az úttestre a kerékpárutat, de ez semmilyen problémát nem jelent, mert kisforgalmú utak ezek, ahol megszokták a kerékpáros jelenlétet és odafigyelnek ránk. A magyar oldal eléggé egyértelmű, itt is van mindenhol táblázás ahol kell, de igazából nem kell, mert csak megyünk rajta egyenesen előre, nem keresztezi más kerékpárút.
A tó környezetében megannyi kerékpáros pihenőhely, illetve turistalátványosság van kialakítva, egy részüknél megtalálható ivóvizes kút is. Ezek a kutak elsősorban a nyugati oldalon gyakoriak és szinte minden kerékpáros pihenőhelyen, néhány kilométerenként ott vannak, a keleti oldalon közvetlenül a B10-es nyomvonalán egy ilyennel találkoztam, viszont a területen működő vízmű oldalán található térkép ezekről a kutakról. Ellenben az útvonal mentén rengeteg kerékpáros turizmusra berendezett vendéglátóhely található, így van bőven lehetőség arra, hogy az ember igyon vagy egyen valamit.
Indulás, az első kilométerek.
A mi esetünkben Sopron a kiindulási pont, és mint minden körtúrán két irányba is el lehet indulni. Én úgy döntöttem, hogy először a magyar szakaszt teljesítem – mely utólag is jó döntésnek bizonyult. Ez az errefelé uralkodó, északnyugati szélirányhoz mérten szerintem praktikusabb, mert egyrészt segít Fertőd irányában megtalálni a lendületet, másrészt segít hazafelé a nyugati parton, amikor az ember már túl van a 80. kilométeren és fáradtabb.
Sopronból először el kell jutni a tó környezetébe, én erre a Szárhalmi erdőn keresztül vezető kerékpárutat választottam. Az Erhardt Étterem és Panziótól kiindulva az út szembe felfelé a Szeder utcán vezet, majd egy jobbos-balos kombináció után a Hegy utcán, mely végén egy balos-jobbos után a Szent-Mihály templom mellett eljutunk a “körzős” körforgalomig. Innen a Tómalom után gurulunk lefelé mely autóval zsákutca. A játszótér után következik egy utolsó jobbos-balos kombináció, és ezután irányba vagyunk, az M85 alatt átgurulva meg is kezdődik az erdős rész. Egy rövid emelkedőt itt le kell küzdeni, de az erdő szépsége és hangulata és az út makulátlan minősége is megéri ezt a kis mászást, hogy aztán némi lejtmenet után a Soproni borvidék legjobb dűlői közé megérkezve szemünk elé táruljon a tó látványa, innen pedig a szőlők között elindul az utunk Balf felé, melyre a kitáblázott kerékpárút visz.
Egy másik alternatíva lehet a Fehér út, amelynek az útminősége nem annyira jó, ellenben az Erhardttól indulva a Balfi utcán végigmenve az M85 autóútnál újrainduló kerékpárút egyenesen rávezet. A Sopron-Balf közötti országutat nem ajánlom, mert forgalmas, kanyargós és keskeny, emiatt veszélyesnek gondolom kerékpáros túrára.
A magyar szakasz látnivalói
A Fertő-parton Balfra érkezve balra található a Zsolnay ivókút, melynek különleges, kénes vízéből újratölthetjük a kulacsunkat. A falun átmenve a Halászcsárdánál balra visz utunk, melynek végén elindul külön nyomon a kerékpárút, melyen egészen a pamhageni határátkelőig haladni fogunk.
Itt az első település Fertőboz, ahonnan a domboldalt (gyalog) megmászva feljuthatunk a Gloriette kilátóig, melyet a Széchényi-család építtetett, és ahonnan pazar kilátás tárul elénk a Fertő tóra. Innen továbbindulva végighaladunk Hidegség, Fertőhomok, Hegykő településeken, innen ismét egy kis domb következik ami után Fertőszéplakra gurulva érkezhetünk meg.
A vasúton áthaladva már Fertődön találjuk magunkat, melynek különleges látnivalója Magyarország egyik legpompásabb kastélya az Eszterházy kastély, melyet Magyar Versailles-nek is neveznek. A barokk stílusú épületet az 1700-as években építtette Eszterházy Miklós, és fénykorában európai rangú kulturális központként működött. A kastély parkja, dísztermei és a híres Haydn-terem ma is látogathatók, gyakran adnak otthont koncerteknek és rendezvényeknek. A kastélytól továbbindulva északnak vesszük az irányt, és mintegy 8 km-nyi tekerés után elérjük az osztrák határt.
A szafari-hangulatú keleti oldal
A határ után megérkezünk Pamhagenbe. Innen északnyugat irányába fordulva indulunk a tó megközelítésére, Apetlon irányába. A két település között van egy nem túl magas kilátópont, ahol megállhatunk és szemügyre vehetjük a tájat. Létezik egyébként egy másik útvonal, Fertődről Sarród és Fertőújlak érintésével is eljuthatunk Apetlonba, de ez összesen 1 km megtakarítást jelent.
Következő állomás Illmitz, ahonnan indul a szafari. Ahogy a magyar oldalon, úgy itt is működik nemzeti park, mely a tó keleti oldalán a terül el, és azért egyedülálló, mert félsivatagos, sztyeppés, nádasos, sós tavas, és mocsaras élőhelyek mozaikos keveréke. Itt mind az állat, mind a madárvilág rendkívül gazdag, többek között 300 madárfaj fordul elő.
Illmitz és Podersdorf között kötelező megálló a kilátó, ahonnan az egész környéket szemügyre vehetjük. Ide fellépcsőzve elénk terül a tó kéklő vize déltől északig, a véget nem érő természet látványa a zöld növényekkel, a puszta fakóságával, a távoli szélkerekekkel valamint a megannyi bárányfelhő és a kék ég játékosságával.
Innen továbbindulva már nem kell sokat tekerjünk Podersdorf irányába, és pár száz méter karikázás ismét praktikus megállnunk egy kisebb kilátónál található ivóvizes kútnál a kulacsunkat megtölteni. Podersdorfba érve a kerékpárút elvezet minket a strandhoz, mely talán a tó legnagyobb strandfürdője, és kialakítását, valamint hangulatát tekintve talán ez van a legközelebb ahhoz, amit a Balaton partján megszokhattunk. Itt található az ikonikus világítótorony, mely a tó egyik legnagyobb nevezetessége, turistalátványossága.
Podersdorf után következik egy rövid szakasz a tó közvetlen közelében Weiden am See-ig, mely nem aszfaltos, de ez túl sok kényelmetlenséget nem okoz. Itt is található egy kisebb kilátó, ahonnan még egy utolsó pillantást vethetünk a tóra a keleti oldalról.
A tó “tetejéhez” érve előbb Weiden-, aztán a német nyelvű “névadó”, Neusiedl am See településeken át halad az út. Mindkét település rendelkezik strandfürdővel és innen indulva egészen Mörbischig (és Fertőrákoson is, ha egyszer újra megnyílik) ahol strand van, az a településtől egy kicsit arrébb, a nádasokat átszelve egy külön vízitelepen található. Ha egy kicsit elidőznénk a tó mellett, akkor Neusiedl kikötője szélesebb gasztronómiai kínálatot ad, Weidenben pedig a csendesebb, nyugodtabb hangulat kedvelői számára ajánlott kitérő.
A Lajta-hegyalja szőlői mentén
Neusiedl am See a tó legészakibb települése. Innen húzódik a Lajta-hegység, mely egészen Eisenstadtig tart – a mi utunkat viszont Donnerskirchenig fogja kísérni. Abból szempontból ez a rész hasonló a Balaton-Felvidékhez, hogy itt is egy kisebb hegyvonulat határolja a tavat, és mindkettő kiváló borok szőlőinek ad táptalajt.
Jois és Winden am See településeket érinti a B10-es kerékpárút, de leginkább csak áthaladóban. Ha szomjaznánk egy jó fröccsre, akkor Jois településen érdemes megállni. Ausztriában nincsen zéró tolerancia, ami azt jelenti, hogy mértékletesen büntetlenül megkóstolhatjuk a kiváló helyi borokat – praktikusan fröccsben vagy hosszúlépésben kérve, hogy frissítsen minket a sporttevékenységünk közepette.
Következő településünk Breitenbrunn, melyet ugyan áthaladóban nem érint a B10, de az egyik különösen izgalmas pontja a nyugati oldalnak. A város híres óratornyáról, hangulatos, szűk utcácskáiról és borospincéiről. A strandja viszont a közelmúltban az alapoktól kezdve megújult mely modern, de mégis természetközeli élményt kínál.
Innen Purbach és Donnerskirchen következik, mely településeken, majd pedig a Wulka folyócska hídján áthaladva elbúcsúzunk a Lajta-hegységtől. Valahol ezen a részen a századik kilométer is belekerül a lábunkba, hogy aztán ráfordulhassunk a fináléra.
Egy nagy lendület a határig
Innen már csak három település van hátra a határig – és Oggau-n egy nagy lendülettel át is gurulhatunk. Szükség is lesz rá, hiszen főutcája ebből az irányból emelkedik melyet abszolválva a szőlőkön keresztül megérkezhessünk egy igazi ékszerdobozba, Rustra, mely hajdanán a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa volt, és ahol a hagyomány szerint minden kéményen gólya fészkel. A település fő tere és óvárosa magával ragadó látványosság, ahol megannyi vendéglátóhely és borászat is várja az erre járó turistákat, de ha vágynánk a vízpartra, akkor utolsó előtti lehetőségképpen a strandját is meglátogathatjuk.
Továbbhaladva Mörbisch irányába folyamatos látkép nyílik a tóra – és természetesen a szőlőkre is. A messziségben megpillanthatjuk a strand mellett elhelyezkedő vízi színpadot, amely nyaranta operett és musical előadásoknak ad otthont. Lassan készülhetünk a búcsúra a tóval, hiszen Mörbischre érkezve, és onnan a határon áthaladva, már nem sokáig élvezhetjük látványát. Addig is Mörbisch fő utcáján áthaladva élvezzük ki annak hangulatát, és esetleg álljunk meg egy utolsó frissítőre, ugyanis egy rövid emelkedő után elérjük a határt.
Fertőrákos és visszajutás Sopronba
A határt átlépve néhány kilométer és némi emelkedő megtétele után Fertőrákosra érünk, annak kőfejtőjéhez, mely korábban mészkőbánya volt, ma pedig turistalátványosság, valamint barlangszínház, ahol a nyári szezonban különféle színházi előadásokat és koncerteket rendeznek.
A városba való visszajutásra két opció kínálkozik. Én országútis lévén Sopronkőhida irányába az országúton mentem, ezt azonban a balfi úthoz hasonlóan annyira nem ajánlom, ha valaki kevésbé rutinos bringás, és “legalább” Gravel, vagy cross/trekking bringával teljesíti a kört. Ez esetben praktikus a kerékpárutat választani, mely jórészt nem murvás és földes úton halad az erdőn át, ehhez a kőfejtő jobbján haladva találhatjuk meg “kiindulópontot”, hogy a Patak-sorra leereszkedve az erdőn keresztül a soproniak közkedvelt fürdőtava, a Tómalom mentén elhaladva további néhány kilométer és némi szintkülönbség megtétele után megérkezzünk Sopronba. Ez a kerékpárút egyenesen felvisz a Tómalom utcán, ahol megérkezünk a Szent Mihály dombra, innen pedig visszagurulhatunk immár közeli szálláshelyünkre, az Erhardt Étterem és Panzióba, hogy egy kellemes vacsora és a kiváló soproni borok társaságában méltó lezárását adhassuk meg a napunknak.
Mit tegyünk egy esetleges műszaki hiba esetén (illetve ennek megelőzésére)?
Mivel a Fertő tó közkedvelt kerékpáros turistacélpont, ezért több kerékpárszerviz is található a tó környezetében. Ha olyan probléma adódik a kerékpárral, amit nem tudunk magunk orvosolni, akkor felkereshetjük például Apetlonban a Zweirad Weinhandl-t, Podersdorfban a Radsport Waldherr-t, vagy Ruston a Fahrrad Migschitz-et. Azonban a túránk során nem fogunk rájuk szorulni, hogy ha jól felkészített kerékpárral vágunk neki a kirándulásnak.
Ha megterveztük a látogatásunk idejét, és a szállásunkat is lefoglaltuk Erhardtéknál, érdemes akár az érkezés napjára időpontot előjegyeztetni a MangoBike Shimano Service Centerében. Mondhatni kellemeset a hasznossal, ugyanis amíg mondjuk átnézik a kerékpárunkat, finomítanak a fék- és váltóbeállításon és újrakenik a láncot addig akár mi tehetünk egy kellemes, akklimatizálódó sétát Sopron belvárosában – már ha el tudunk szakadni a boltból. Ugyanis a MangoBike mint méretét, mint színvonalát tekintve egyedülálló kerékpárbolt az országban, úgyhogy bringakedvelőként egészen biztosan el lehet tölteni a szerviz időtartamát a boltban nézelődve is.
Térképek, útvonalak
Az általam bejárt útvonalat elkészítettem két közismert platformon, a Komoot-on és a Stravan is. Ezekhez egy pici magyarázat tartozik.
A Komoot hazafelé Fertőrákosról a kerékpárutat követi az erdőn át a Tómalom érintésével és a városba visszatérve nem pontosan azt az útvonalat javasolta, mint amire én gondolok. Az ő javaslata eggyel lankásabb, mint ahogy én leírtam, vissza fel a “körzős” körforgalomig, végig a Tómalom utcán. Ezek közül választhatunk kedvünkre.
A Strava útvonala mondhatni az országútis verzió, és Fertőrákosról Sopronkőhidán át az országúton halad. Azonban sajnos nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a túra legelején a Tómalom utca teteje autóval egy zsákutca, és itt úgy szintén egy kis kerülőt javasolt – itt a zebrán a kerékpárunk áttolva nyugodtan guruljunk le az edzőterem jobbján a Tómalom utcán.
Kinek ajánlható ez a túra?
Én azt gondolom, hogy elég sok mindenkinek. Aki rendszerességgel túrázik kerékpárral és/vagy folytat más rendszeres sporttevékenységet, azt meg tudja csinálni. A táv nem kevés, 125-130 km, de ha rászánjuk a napot és elindulunk reggel 8 óra magasságában akkor mondjuk egy este 7-8 órai érkezést betervezve a kerékpározás mellett juthat bőven idő másra is. Egy kiváló hosszú hétvégés programnak ígérkezik ez, mondjuk pénteki érkezéssel, városnézéssel, egy gyors kerékpár-átnézetéssel és akklimatizálódással, de a szombati túra után bőven találhatunk programot Sopronban és a környéken vasárnapra is.
Mentő megoldásnak jó ha tudjuk, hogy szezonban vannak hajójáratok, például Mörbisch és Illmitz vagy Rust és Podersdorf között átkelhetünk hajóval. Emellett kiépített vasúti hálózat veszi körbe a tavat, Donnerskirchen és Neusiedl am See között vonatra szállva Wulkaprodersdorfi átszállóval eljuthatunk Sopronba, a keleti oldalon pedig Neusiedl am See-től indulva – ugyan nem szorosan a tó mellett halad a Fertővidéki HÉV vonala, de – Pamhagent érintve Fertőszentmiklósra visz, ahol átszállva szintén Sopronba vonatozhatunk.
Emellett azt gondolom, hogy minden kerékpározást kedvelőnek érdemes megtapasztalni azt, amit az osztrák rész nyújthat: a kiváló utat, a megannyi különböző pihenőhelyet és látni azt, hogy a sógoroknál mennyien választják a kerékpárt hétvégére.
Ivóvizes kutak:
https://www.wasserleitungsverband.at/service-infos/trinkwasserhydranten.html
