Az utóbbi időben számomra úgy tűnik, mintha egyre gyorsabban telnének az évek, lám, már megint beköszöntött a tél. Ilyenkor a többség felhagy a távoli portyázással és lakóhelyéhez közeli jól bejáratott edzőköreit kezdi már-már unalomig ismételgetni. Budapesti lakosként ez számomra három fő irányt jelent; a Pilist és környékét, a Zsámbéki-medencét és vidékét, valamint a Fót környéki útvonalakat fűszerezve esetleg némi Börzsönnyel.
Ezeken kívül természetesen léteznek még további lehetőségek is, ki is próbáltam szinte mindegyiket, csak éppenséggel valamiért nem találtam őket kellőképpen praktikusnak. Illetve egész pontosan egy opciót még nem próbáltam ki: délre indulva a Csepel-szigeten át a Duna-Tisza közében még nem köröztem. Ezúttal ezt a hiányosságomat pótolnám, megnézzük, mit is tud ez a környék.
A várost a Lágymányosi híd alatt átbukva a csepeli híd folytatásaként funkcionáló szupersztrádán (Szabadkikötő út) hagyjuk el, a mérést a hídtól indítottam. A Budapest XXI. Kerületeként ismeretes Csepelen való átkelés nem egy nagy élmény, napközben intenzív a forgalom, ezért lehet, hogy célszerű egy ehhez hasonló edzőkört hétvégére időzíteni. Nyílegyenesen szeljük át a kerületet, majd a víztorony után jobbra ráfordulunk a városból kivezető útvonalra. Nemsokára a temető mellett haladunk el, ezen a szakaszon a romantikus muzsika kedvelői főhajtással adózhatnak Zámbó Jimmy fehér zongorát mintázó síremlékének. Egyenesen haladva még egy válaszút elé érkezünk majd, itt Szigetszentmiklós-Szigethalom irányát követjük balra.
Miután elértük a városhatárt, három kilométer lakatlan rész következik. Kisvártatva átmászunk az M0-ás felett, ez jelentős szintként jelenik majd meg görbénken. Szigetszentmiklóson a Szigethalom felé mutató táblákat követjük. A két település félig-meddig összenőtt, az újabb településtábla után pedig egy körforgalomból balra jövünk ki és folytatjuk utunkat immár a Ráckevei-Dunaág irányába. A hidat elérve mondhatjuk el, hogy végre ténylegesen magunk mögött hagytuk a szinte egybefüggő lakott részeket. A csepeli hídtól számítva a 22. kilométernél járunk ekkor, tehát ha minél gyorsabban szeretnénk elhagyni a civilizációt, akkor nem biztos, hogy erre kell elindulnunk. (Ilyen szempontból a János-hegy alatt elslisszolva Budakeszi iránya a nyerő, errefelé lakóhelytől függően 8-10 kilométer megtétele után már nyugodt erdei úton haladhatunk.) A hídról lehajtva balra ráfordulunk az 510-es számú főútra, majd Taksonyt elérve jobbost nyomunk Bugyi felé. Az igazán nyugodt szakaszok csak ezután következnek.
Taksonyt elhagyva szintbeli kereszteződésen kelünk át az 51-es főúton, majd nyugalmas aszfaltút és horgásztavak következnek. Ezek közül az egyik a Moby Dick nevet kapta a keresztségben, a tóban viszont fehér bálna helyett csak egy kizöldült Trabantot láthattunk. Mint a mellékelt fotó is mutatja, amennyiben nosztalgia felvételeket szeretnénk magunkról készíteni, akkor is ide érdemes jönni, az út szélén helyenként még klasszikus beton kilométerköveket is találhatunk. A 39. ilyennél elérjük hazánk egyik legvidámabb nevű települését, melyről minden bizonnyal első hallásra mindenkinek valamiféle női fehérnemű jut eszébe.
A falun belül a második kereszteződésnél forduljunk balra, annál, amelyiknél a tábla Ócsát jelöli. A faluból kivezető út mellett az alibi kerékpárutak sehonnan sehová vezető változatát figyelhetjük meg. Az út innentől kezdve nyílegyenes, az aszfalt minősége pedig változatos. Nemsokára egy körforgalom képében az 5-ös főutat keresztezzük, ahol egyenesen haladunk tovább Ócsa irányába.
A falut elérve már több mint félúton járunk, a központban pedig balra tudunk lekanyarodni a románkori templom felé. Ha valahol pihenni szeretnék egy cseppet, akkor itt érdemes megejteni, miután a templom mellett skanzen is látható, illetve kékre festett közkutat is találhatunk. Utóbbiak sűrű jelenléte jellemző amúgy a körünk által érintett településekre.
Az ócsai templomot magunk mögött hagyva egy Y-elágazás bal szárát választva Alsónémedi felé folytatjuk utunkat. A jelzett települést elérve a falun belül egy rövid szakaszon az 5-ös főúton haladunk Budapest irányába, majd a táblával jelölt helyen Dunaharaszti felé távozunk. Dunaharasztit elérve balra fordulunk a már ismert 510-es főútra, majd Taksonyon áthaladva nemsokára elérjük azt a jobbos kereszteződést, ahol a Szigethalmi hídon ismét visszatérhetünk a Csepel-szigetre, és bejárhatjuk visszafelé az idevezető utat.
Visszafelé jövet nem szabad elhinni, hogy Dunaharaszti után az 510-esen jobbra fordulva, majd az M0-ással párhuzamosan haladva egyszerűbben és gyorsabban érhetjük el Csepelt. A biztatóan induló aszfaltúton egy idő után egyre több lesz a kátyú, majd ez az arány olyannyira eltolódik, hogy végül eltűnik az aszfalt is.
Az útvonal egyetlen erénye, hogy elhalad a XXI. Kerület határán elterülő Kavicsos-tó mellett, amely partján és mesterséges szigetein minden képzeletet felülmúló spontán hétvégi ház építészet burjánzik. A földből döntő többségben minden bizonnyal építési engedély nélkül kinőtt igénytelen viskók valami olyan mennyiségben és változatosságban vannak jelen, hogy az ember percekig csak tátja a száját, hogy egy világváros egyik szélső kerületében ilyen hihetetlen balkáni állapotokkal találkozhat…
A bemutatott közel száz kilométeres körből hatvan sík, csekély forgalmú útszakaszon haladt. Ezt Bugyiból kiindulva Kiskunlacháza felé egy további nyugodt negyvenessel lehet megtoldani. Nem gondolom, hogy ez egy mindennapos edzőkör lehet bárkinek, de hétvégén egyszer-egyszer megejthető a változatosság kedvéért. Ezen belül pedig az ócsai templomot mindenképpen érdemes meglátogatni.
Megjelent a Bikemag 2007. november-decemberi számában.
Kapcsolódó tartalom:
– The Pillars of the Earth az imdb.com-on
– The Pillars of the Earth trailer
Szöveg: HBalage
Ábra és fotó: HBalage, evelyn