A kerékpározás sokkal élvezetesebb, ha a váltórendszer jól és megbízhatóan működik. Ezzel szemben a pontatlan, kerregő hang, a lánc folyamatos vagy váratlan megugrása tönkreteheti a kerékpározás élményét. Ha a probléma komoly, már többre van szükség, mint rutinbeállításra: ideje nekilátni a szerelésnek!
A váltóbowdenek és -házak kenése, cseréje
A modern 9 és 10 fokozatú váltórendszerek kizárólag akkor működnek pontosan és megbízhatóan, ha a bowdenek tiszták és a bowdenházban finoman futnak. A bowdenkarbantartás a láncéhoz hasonlatos: nem érdemes megvárni, míg a váltásproblémák megjelennek, bizonyos időközönként a bowdeneket érdemes lecserélni. Emellett cserére szorul minden bowden, ha akár egyetlen szála is elszakad, megtörik, és ennek helye mindig látható. A bowdenházat is ki kell cserélni, ha megtörik.
Az új bowden legyen legalább olyan hosszú, mint az eredeti, a 9/10 fokozatos rendszerekhez kizárólag rozsdamentes, finom szövésű típust alkalmazzunk. A bowdenház teflonbéléses, pozícionált váltórendszerhez tervezett legyen. Kétféle bowdenháztípus kapható: a könnyen hajlítható, acélspirálos fékrendszerekhez való és a hosszanti acélszálas, nehezebben hajlítható, mely valamelyest kisebb átmérőjű váltórendszerekhez készül. A fékbowdenház nem teszi lehetővé a váltópozícionálást, így váltórendszerhez ne alkalmazzuk! A váltóbowdenház fékrendszerhez való használata pedig egyenesen életveszélyes! Amikor a vátóbowdenházat leszabjuk, számos vékony acélszálat látunk, és ezen belül találjuk a teflon belső bélést.
A bowdenek felszereléséhez szükséges ezen felül bowdenházvég, illetve bowdensapka, mely megakadályozza, hogy a bowdenvég kirojtosodjon. Bowdenekből nagyobb kiszerelést, bowdenházból pedig hosszabb darabot érdemes vásárolni, mivel így gazdaságosabb, és előbb vagy utóbb úgyis megtalálja a helyét. Így bármikor – például verseny előtt – elvégezhetünk egy gyors váltáskarbantartást, anélkül, hogy ehhez nagybevásárlást tartanánk.
A bowdenek és a bowdenház leszabásához használjunk bowdenvágó fogót. A jó minőségű, speciálisan e célra gyártott szerszámmal rojtosodás nélkül tudjuk a bowdent vágni, és a házak végei is egyenletesebbek lesznek, így kevesebbet kell reszelővel finomítani rajtuk. Ha az előző bowdenház-szakaszok megfelelő méretűek voltak, akkor azokat vegyük alapul az új szakaszok leszabásához. A kormánynak szabadon el kell tudni fordulni, anélkül, hogy a bowdenház megfeszülne, a hátsó váltónál pedig szép, nagy ívben kell a bowdenháznak a váltó mögé kerülni. A leszabott darabok végén a teflon bélés nyílását ki kell nyitni. Ezt elvégezhetjük egy fogpiszkálóval, vagy bármilyen vékony, hegyes szerszámmal. Húzzuk a végekre a bowdenház-kupakokat.
Bowdencsere országúti fékváltókarokban
- Oldjuk a bowdenrögzítést a váltónál, majd kézzel húzzuk vagy vágjuk le a bowdenzáró sapkát.
- A kioldókart nyomjuk teljesen vissza, Shimano rendszernél húzzuk be a fékkart, és meglátjuk a bowdenvéget. Nyomjuk meg a bowdent, hogy a vég kiszabadulhasson. Egyes Dura Ace modelleken egy műanyag kupakot is le kell csavarni a bowdenvég kiszabadításához. Campagnolo rendszereknél csak a bowdent kell megnyomni, és a váltótest alatt megjelenik a bowdenvég. A SRAM rendszer is ehhez hasonlóan működik: egy ovális nyílásból bújik elő a bowdenvég. Húzzuk ki a régi bowdent!
- Ugyanezen a nyíláson keresztül illesszük be az új bowdent, vezessük végig a fékváltókaron, majd az összes bowdenház-szakaszon. Csavarral rögzítsük a váltónál, majd vágjuk méretre, és tegyünk a végére zárósapkát. (Megjegyzés: a Shimano bowdenvégek sajnos túl nagy átmérővel rendelkeznek, és nem férnek be az Ergopower karokba. A bowdenvég lereszelhető, de egyszerűbb Campagnolo rendszerhez való váltóbowdent vásárolni.)
- A fentiekben leírtak szerint állítsuk be a váltót!
Bowdencsere egyenes kormányos váltókarok esetében
Az egyenes kormányos, MTB, trekking, fitnesz kerékpárok külön váltókaregységet vagy fékkarral integrált váltókart alkalmaznak. Rendszerét tekintve lehet Shimano Rapidfire, mely két külön kar megnyomásával végzi a váltást, Shimano Dual Control, ahol a fékkar fel, illetve lefele mozgatása húzza a bowdent, illetve a SRAM nevével fémjelzett Grip Shift-rendszerű markolatváltó, ahol a markolat elfordításával váltunk. Mindegyik típuson máshol található a bowdenrögzítés, illetve a hozzáférés.
A Rapidfire, illetve a Dual Control rendszernél a bowden kivételéhez egy, tömítést szolgáló, műanyagdugót kell kicsavarni, míg a Grip Shiftek esetében egy gumilap felnyitása az első lépés. Természetesen itt is a legkisebb hátsó lánckerékre (fordított váltóműködés esetén a legnagyobbra) kell váltani, hogy a bowdenvég látható legyen. Oldjuk a váltókon a bowdenrögzítést, majd a bowden megtolása után a régi bowden kihúzható. Az új bowdent ugyanoda kell befűzni. A rögzítés után a bowdenekre tegyünk végzáró sapkát, majd a fentiek szerint állítsuk be a váltót.
Fékváltókarok le- és felszerelése
Először határozzuk meg, hogy melyik a jobb, illetve melyik a bal oldali fékváltókar. Ez a legkönnyebben úgy végezhető el, hogy a fékkar alatti váltókart megnyomjuk, és ha balra indul meg, akkor jobb oldali, ha jobbra, akkor bal. A leszereléshez a következőket kell tenni:
- Csavarjuk le a régi bandázst, oldjuk ki a bowdeneket a váltóknál, illetve a fékeknél.
- Keressük meg a rögzítőbilincs csavarjának nyílását. Ezt a fékkargumi felső pereme felől, a külső oldalon tehetjük meg. Csavarjuk ki 5 mm-es imbuszkulccsal a csavart!
- Ide-oda csavaró mozdulatokkal húzzuk le a félváltókart a kormány vége felé.
- Az új fékváltókart hasonló mozdulatokkal húzzuk fel a kormány ívére. Ha mindkettő fent van, tegyük a kormányt egy sík felületre, az alsó szára legyen ezzel párhuzamos, majd a mindkét fékváltókart odáig toljuk, hogy a fékkar vége pontosan a sík felületig érjen. Ettől el lehet térni, ki-ki szokása szerint állíthatja ennél magasabbra vagy alacsonyabbra (ez utóbbi nem javallott), de a sík felület segítségével mindig ellenőrizzük, hogy a két kar egyforma magasságban van-e!
- Szorítsuk meg a bilincs rögzítőcsavarját, majd ellenőrizzük ismét a fékváltókarok helyzetét. Ha kell, állítsunk valamelyiken, hogy szimmetrikusak és egy magasságban legyenek.
- Szereljük fel a bowdeneket.
- Bandázsoljuk be a kormányt!
A váltokarok karbantartása, javítása
A legtöbb fékváltókar – kiváltképp a Shimano típusok – nem szerelhetők szét házilag, javításukat nem minden szerelőműhely vállalja. Az egyenes kormányos Shimano (fék)váltókarok bizonyos mértékben szétbonthatók, a mechanikához könnyebb hozzáférni, mint az országúti típusoknál. Ezzel szemben a Campagnolo országúti és egyenes kormányos fékváltókarok könnyen szerelhetők, technikai affinitással akár otthon is elvégezhető egy belső alkatrész cseréje. A SRAM alkatrészek inkább a Shimano vonalat követik, így javításuk nehézkes, általában jobban megéri újat venni a meghibásodott alkatrész helyett.
Az általános karbantartás a nehezen szerelhető (fék)váltókarok esetében a kívülről bejuttatott kenőanyagra korlátozódik. Ezt csak akkor végezzük el, ha érezhető romlást tapasztalunk a teljesítményben, a mechanika hangja „szárazzá” válik. Máskülönben a legmegfelelőbb gyári kenőanyagot mosnánk ki, és helyettesítenénk rosszabb, kevésbé tartós anyaggal. Kenés szempontjából talán legjobb választás a teflon tartalmú láncolaj, melyet erre a felhasználásra aerozolos kiszerelésben ajánlunk. (A lánc esetében ellenben a cseppfolyós kiszerelést javasoljuk.)
A Campagnolo fékváltókarokat szereljük szét, a mechanikát oldószerrel tisztítsuk meg, majd lágy zsírt juttassunk a mozgó alkatrészekre, és azok érintkezési pontjaira, így a pozícionáló rugóra és -racsnira. A triatlon- és túrakerékpárokon népszerű kormányvég-váltókarokat is hasonlóképpen tudjuk karbantartani.
A váltok karbantartása, javítása
A váltókon nem túl sok minden romolhat el, legfeljebb egy bukás után elgörbül a kanál, vagy a paralelogramma mechanikája megsérül. A forgáspontok és a görgők ettől függetlenül kopnak, egy idő után a váltónak egyre nagyobb lesz a „játéka”, de ez ellen nem sok mindent tehetünk, azon kívül, hogy időközönként a forgáspontot tisztítjuk és kenjük (pl. WD40-nel).
A váltógörgők viszont cserélhetők, amire akkor van szükség, ha fogai úgy elkoptak, hogy már nem tudja folyamatosan követni a láncszemeket, forgáspontja elkopik, és nagy lesz az oldalirányú mozgása. (Figyelem: a felső váltógörgő gyárilag holtjátékkal rendelkezik, ez nem hiba, a pozícionálás így a legpontosabb!) A kopás folyamatát úgy lassíthatjuk, ha 2-3000 km után a váltógörgőket szétszereljük, a csapágyait megtisztítjuk, majd sűrű olajjal megkenve szereljük össze. A szétszereléshez a váltókanálról 3 mm imbuszkulcs segítségével távolíthatjuk el a görgőket: ezeket a csavarokat rendszeresen ellenőrizzük, mivel hajlamosak a kilazulásra. Ha túlságosan kopottnak ítéljük a görgőket vagy azok csapágyait, ne szereljük vissza, hanem azonos fogszámú és szélességű típusra cseréljük ki!
A felsőkategóriás váltók görgői ipari csapágyat alkalmaznak, mely esetben a csapágy külön is cserélhető, a kenéshez pedig a porvédőket pengével vagy éles késsel feszítsük fel, majd egy fogkefe segítségével, oldószerrel mossuk át, hagyjuk megszáradni, ezután a csapágyba juttassunk lágy zsírt. A porvédőket gondosan helyezzük vissza!
A váltótest teljes karbantartásához legjobb a váltót leszerelni, oldószerbe áztatni, fogkefével a rejtett helyekről a szennyeződést kiszedni, majd hagyni megszáradni. Ezután híg olajat csepegtessünk a forgáspontokba, ezt megelőzően esetleg WD40-nel fújjuk át az egész váltómechanikát. Figyeljünk az alsó és felső fő forgáspont kenésére, mely körül a váltótest, illetve a váltókanál fordul. Ennél jobban a váltókat nem érdemes szétszerelni, legfeljebb egy belső rugótörés esetén érdemes egy különben jól működő váltót megmenteni. Ehhez tanulmányozzuk az adott modell internetről letölthető robbantott ábráit!
Hibakeresés
Ha a fent vázolt karbantartási feladatokat rendszeresen elvégezzük, a váltónak zajtalanul és pontosan kell működni. Ha a váltó működése mégis folyamatos vagy ismétlődő zajjal jár, vagy nem lehet pontosan beállítani, próbáljuk ki azokat a megoldásokat, melyek a lánckarbantartással foglalkozó fejezet végén találhatók. Ezen kívül a következő hibák okozhatják a pontatlan működést:
1. Váltókompatibilitás
A hibaforrások kiiktatása érdekében a váltókar és a váltók (főképp a hátsó) ugyanazon gyártótól származzon. Ezen kívül érdemes tanulmányozni a gyártó kompabilitás-táblázatait, melyből megtudhatjuk, hogy két eltérő alkatrészcsalád egyes elemei csereszabatosak-e! A különböző fokozatszámokhoz gyártott alkatrészek kompatibilitásáról a későbbiekben lesz szó.
2. Szennyezett bowdenek és -házak
A váltó bowdenrögzítésének oldása után ellenőrizzük, hogy a bowdenek szabadon és finoman futnak-e a bowdenházakban. Az akadozást okozhatja szennyeződés vagy akár rozsda is. A bowdenházakon fújjunk át tisztító- és kenőanyagot (pl. WD40), a bowdent oldószerrel tisztítsuk meg. Ha rozsdát találunk, vagy a szennyeződés eltávolítása sem oldja meg a problémát, cseréljük ki a bowdeneket és a házakat.
3. Elhajlott váltótartó fül vagy váltókanál
Egy bukás során a váznál puhább anyagból készült váltótartó fül gyakran elgörbül, így a váltás pontatlan és zajos lesz. Legegyszerűbb a fület kicserélni: a legtöbb modern vázhoz a kereskedő tud pótalkatrészt biztosítani. Ha ez valamiért nem lehetséges, szereljük le a váltót, helyére hajtsunk be egy hátsó tengelyt, és vízszintezővel, illetve szemmértékkel finoman hajlítsuk vissza a fület az eredeti helyzetbe. A váltót ezután újra be kell állítani, a végállásokat is ellenőrizni! Ha a váltókanál hátulról szemlélve nem áll derékszögben a talajjal, próbáljuk finoman – a váltótestet ellentartva – függőleges állásba visszahajlítani. Ezután is javasolt a váltó újbóli teljes beállítása.
4. Kopott, elhasznált váltó
Markoljuk meg a váltókanalat, illetve a váltótest különböző részeit, és erőteljesen mozgassuk több irányba. Ha a váltószerkezetben jelentős játékot tapasztalunk, a váltásproblémát nagy valószínűséggel a tönkrement váltó okozza. Ha a mozgást a rögzítőcsavar lazasága okozza, akkor szorítsuk meg. Az elhasznált váltót célszerű lecserélni.
5. Fokozat-kompatibilitás
Az utóbbi két évtizedben a kerékpárváltó-rendszerekben a fokozatszám folyamatosan nőtt. Manapság egymással párhuzamosan vannak forgalomban pozícionált 6/7/8/9 és 10 hátsó lánckerékkel rendelkező kerékpárok. Kompatibilisek-e ezek a váltórendszerek? Lehet-e a különböző gyártók egyes modelljeit egy rendszerbe használni? A következőkben ezzel az igen nehéz témakörrel foglalkozunk.
Fokozatszám
A pozícionálás előtt nem sok esetben merült fel a különböző fokozatszámok közti kompatibilitás kérdése: kézzel kellett szabályozni a felső görgő és a lánc párhuzamos állását. Ha nem zörgött, akkor jó helyen volt a váltókar. A pozícionálás (először Shimano SIS-ként terjedt el) feleslegessé tette a hosszas matatást az alsócsövön, de újabb problémákat szült: a gyártók nem szabványosították a húzott bowden mennyiségét, így a különböző rendszerek megszűntek egymással kompatibilisek lenni. Erre jött még a fokozatszám-gyarapodás, mely által az egyes gyártók palettáján sem mindig kompatibilisek a különböző családhoz tartozó alkatrészek.
További gondot jelent a rendkívül kis lánckeréktávolság a 9 és 10 fokozatú rendszerek esetében. Nemcsak tökéletesen pontos váltókar-mechanikára van szükség, hanem a láncnak, a váltónak is hasonlóképpen 1/10 mm toleranciahatáron belül kell lenni. A legkisebb elállítódás is károsan befolyásolja a váltó teljesítményét. Ha ezt tetézzük egy nem ajánlott alkatrész behelyettesítésével, az eredmény általában borítékolható…
Hátsó saru
Érdemes még megemlíteni a hátsó sarutávolság kérdését is. 120 mm-ről indult az 5 fokozatú rendszerek korában, majd 126 mm-re bővült, és manapság országúti vázaknál 130, MTB, trekking, fitneszkerékpárok esetében ez az érték általában 135 mm. Így nem mindegy, hogy hátsó agyunk MTB vagy országúti felhasználásra készült, esetleg 15 évvel ezelőtti, amikor még ritkaság számba ment a 130 mm-es sarutávolsághoz készült kerékagy.
Kazettatest
Bár még ma is léteznek menetes szabadonfutót alkalmazó váltórendszerek (ezek is lehetnek pozícionáltak, általában 6 és 7 fokozatúak), a legtöbb hátsó agyon kazettás lánckerékrögzítést találunk. A kazetta tartalmazza a szabadonfutó mechanikát, és külső bordáira kerülnek fel egyesével, távtartóikkal a lánckerekek. A két egymás melletti lánckerék közti távolság a fokozatok számával egyre csökkent: 6 fokozat esetében még 3,7 mm volt, 7-nél már csak 3,1, 8-nál 3 mm, majd 9-nél 2,56, 10 fokozatnál pedig 2,35 mm. A kazettás agyak 126, 130 vagy 135 mm sarutávolságúak lehetnek. Az első Shimano Uniglide kazettás agyon az utolsó lánckerék menetes csatlakozással rendelkezett, később minden rendszer rögzítőgyűrűvel oldotta meg a lánckerekek rögzítését. Ezzel együtt a lánckerekek egymáshoz viszonyított pontos helyzete is megoldódott: az egyik borda a kazettán szélesebb. Ez utóbbi teszi lehetővé a ma már megszokott gyors és pontos váltásteljesítményt.
A Shimano kazettarendszer ma a legelterjedtebb, mind országúton, mind MTB kerékpárok esetében. Az egyetlen alternatív rendszert az olasz Campagnolo jegyzi, mely a kazetta átmérőjében és bordázatában eltér a Shimano-szabványtól. A két rendszer így sem a lánckerekek egymástól való pontos távolsága, sem az alkalmazott kazettarendszer tekintetében nem kompatibilis.
A Shimano több esetben nem teszi lehetővé a csereszabatosságot saját alkatrészein belül. Régebben a Dura Ace váltórendszerek eltértek az összes többi alkatrészcsaládban alkalmazott szabványoktól (ez a 7700-as, 1999-ben piacra dobott Dura Ace szettel megoldódott), illetve a régi Uniglide menetes végű agyak sem kompatibilisek 8/9/10 fokozattal, a HG 7-es kazettatestek is túl rövidek 8/9/10 fokozathoz, illetve számos 8 fokozatú agy nem teszi lehetővé a 11 fogú legkisebb lánckerekek alkalmazását. Manapság a gond ismét a Dura Ace szettel van: a mélyebb bordázatú alumínium kazettatest nem fogadja a más szettekből való lánckeréksorokat.
A Campagnolo az 1990-es évek közepén áttért első kazettatest-rendszeréről a ma is alkalmazott típusra. A kettő sajnos nem kompatibilis. A megkötés könnyen megjegyezhető: a 8 fokozatú rendszerek a régi, a 9/10-esek az újat alkalmazzák. Az országúti piac legújabb szereplője, az amerikai SRAM, a Shimano kazettarendszerét alkalmazza, így kerék szempontjából kompatibilis, viszont váltóik húzásaránya eltér, így a váltórendszerek nem csereszabatosak.
Egyenes kormányos váltókarok
Az egyenes kormányos váltókarok tekintetében a Shimano, illetve a SRAM a piacvezető, kazettarendszerük itt is azonos, de húzásarányuk (pozícionálásuk) eltér, így nem csereszabatosak. (A SRAM mindazonáltal gyárt néhány váltókarmodellt, melyek kompatibilisek a Shimano hátsó váltókkal.) A Campagnolo saját rendszereihez gyárt egyenes kormányra szerelhető fékváltókart, mely értelemszerűen nem kompatibilis más rendszerekkel, sem a kazettatest, sem a pozícionálás tekintetében.
Első lánckerekek
Ahogy hátul csökken a lánckerekek közti távolság, illetve a lánc szélessége, ez a jelenség az első váltás terén is megmutatkozik – habár a helyzet nem annyira kritikus a teljesítmény szempontjából, mint a hátsó váltás esetében. A legrégebbi 5-6 fokozathoz tervezett hajtóművek és lánckerekek túl nagy lánckeréktávolsággal rendelkeznek, így a 9/10 fokozatú lánc a fogak között fennakadhat. 1-1 fokozatkülönbség viszont nem szokott teljesítményromlást eredményezni: a 8 fokozatú rendszerhez tervezett hajtómű elboldogul a 9 fokozatú váltórendszerrel is, a 9-es pedig a 10-essel. Ez fordítva is igaz, a legmodernebb hajtóművek „viszik” a 9 fokozatot is, a 9-esek pedig kompatibilisek a 8-asokkal.
Ezzel szemben figyeljünk arra, hogy az első átdobó milyen lánckerék-kombinációkhoz ajánlott! Már 4-5 fog eltérés a tervezettől lényeges teljesítményromlást von maga után mind fel-, mind leváltás esetén. Ez a probléma nemcsak a MTB szettekhez tervezett váltók országúti használatára, vagy ennek fordítottjára igaz: az ún. kompakt országúti hajtóművekhez is külön első átdobókat kínálnak a gyártók. További buktató lehet, ha egyenes kormányos MTB váltókarral szeretnénk országúti első váltót működtetni, vagy országúti fékváltókarral MTB első átdobót, mivel pozícionálásuk eltér. Országúti szettekhez külön első váltókarokat kínál a Shimano, illetve a kompakt hajtóművekhez tervezett első váltóival lehet országúti fékváltókarral kis áttételeket biztosító hajtóművet használni.
Összegzés
Alapvető szabály, hogy a megfelelő működéshez a váltókar fokozatszámának és hátsó lánckeréksor fokozatszámának meg kell egyezni. A hátsó váltó és az első átdobó lehet más fokozatszámhoz gyártott, de ne legyen 2 fokozat vagy annál nagyobb különbség az alkatrészek között. Ugyanez igaz az első lánctányérok esetében is. Az egyes gyártók rendszerei nem csereszabatosak, így a váltókar, a váltó, a lánckeréksor és a hátsó agy ugyanazon gyártótól kell, hogy származzon. Ennek ellenére bizonyos „vegyítés”, szigorú megkötésekkel lehetséges: a Campagnolo 8-as lánckeréksora megegyezik a Shimano 7-esével, a két gyártó 8/9-es rendszerei vészhelyzetben működőképesek, de távolról sem biztosítják az elvárt színvonalat. A 10-es rendszerek semmilyen tekintetben nem csereszabatosak. A lánc származhat más gyártótól, de kizárólag a váltórendszer fokozatszámhoz tervezett típust szabad alkalmazni.
Forrás: BikeMag
Képek Zinn alapján BikeMag