A kerékpárunk működése kizárólag akkor nevezhető optimálisnak, ha forgó alkatrészei finoman gördülnek. Ehhez rendszeresen meg kell tisztítani a csapágyakat (beleértve a láncot), illetve annak megfelelő kenéséről is gondoskodni kell. Ismét a Barnett’s Bicycle Manualhoz fordulunk tanácsokért!
Zsírok
Nem minden zsírtípus alkalmas a kerékpár kenésére. A kerékpár csapágyai alacsony hőfokon, illetve fordulatszámmal működnek, így a gépjárművekhez kifejlesztett zsírok nem biztosítják az optimális hatékonyságot. A kerékpárokhoz speciális anyagokat fejlesztettek ki, melyek pont az adott körülmények között teljesítenek a legjobban, ezek kerékpár-kereskedésekben megtalálhatók.
A zsírok idővel elöregszenek, sajnos az alkatrészeken, kerékpárokon alkalmazott eredeti zsírok igen gyenge minőségűek, adagolásuk pedig esetleges. A gyári összeszerelésű kerékpárok vázait nem szokták lelkiismeretesen letisztítani, így az alkatrész-felszerelés során alkalmazott zsírok általában szennyezettek. A kerékpár első “nagykarbantartása” így akár 3000 km után esedékes lehet, rossz időjárási körülmények között használtaké ennek fele.
A zsírzáshoz használt anyag minősége mellett annak tárolása, illetve alkalmazásának módja is igen fontos. A nyitott tárolóedény vonzza a szennyeződést, mely nagymértékben rontja a kenés hatásfokát. Legjobb, ha tubusból, vagy zsírzószerszámból végezzük a műveletet. A felhordás menetek esetén legyen bőséges, mivel így a zsír mindenhova eljut, a kipréselt mennyiséget pedig munka után letörölhetjük.
A zsír, mint minden más mesterséges összetételű vegyület, káros az egészségre, könnyen behatol a bőr alá. Ha lehetséges, kerüljük a kézzel való érintkezést, kenés során viseljünk vékony latexkesztyűt. Ha mégis a bőrre jutna, a munka elvégzése után azonnal mossunk kezet.
Olajok
Az olajszármazékokat használhatjuk menetek esetében, a fékcsonkokon, a láncon, szabadonfutó szerkezetekben vagy agyváltókban. A kereskedelemben kapható szintetikus olajok sem mind alkalmasak a kerékpár kenésére, mivel itt speciális követelményeknek kell megfelelni: a lehető legkevésbé vonzza a port, legyen ellenálló az időjárás viszontagságainak, folyékonysága könnyítse meg a kis, eldugott helyekre való behatolást, de mégse tudjon könnyedén távozni az alkatrészfelületekről. Számos gyártó kínál speciális kerékpárszerelésre alkalmas olajat, ezek kerékpár-kereskedésekben megtalálhatók.
A sűrűbb olajok nedves időjárásban nyújtanak jobb teljesítményt, míg a hígabbak száraz, poros környezetben előnyösek. A közfelfogással ellentétben a legnépszerűbb olajtípusok (WD40, varrógépolaj, motorolaj) a legkevésbé sem alkalmasak a kerékpáralkatrészek kenésére, így használatuk nem ajánlott.
Az olajok felhordásának módja legalább olyan fontos, mint maga az anyag kiválasztása. Az aerozolos palackban kapható típusok szennyezik a környezetet, és túl sok anyagot pazarolnak el. Ez alól kivételt képeznek azok az összetételek, melyek másképpen nem is vihetők fel, hígak, könnyen behatolnak, majd ott perceken belül megszilárdulnak (Finish Line, Allsop). A külsőleg felvitt olajok mennyiségével bánjunk csínján, mivel a felületeken jelen lévő kenőanyag vonzza a port, így hamarabb kell a tisztítást és kenést újra elvégezni. Ha az olaj csepeg, törüljük addig, míg a folyás el nem áll, a felület tiszta nem lesz. A csepegtetéses felhordás a leggazdaságosabb és leginkább környezetbarát.
A kenés mellett az olajok a beragadt menetes csatlakozásokat is képes oldani. Bizonyos összetételek behatolnak a részlegesen összeforrt felületek közé, és kellő kenést biztosítanak a megmozdításhoz, mely automatikusan megkeni az egész felületet. Az agyváltók esetében a gyártók megengedik a gépjárművek esetében használt olajok alkalmazását, így nyugodtan kenhetjük ezeket a szerkezeteket 10-es súlyú motorolajjal.
Tisztítószerek
A kerékpárt bizonyos rendszerességgel, illetve szerelés előtt meg kell tisztítani a rárakódott szennyeződéstől. Ehhez mosó- és oldószerre lesz szükségünk. Az egyik legegyszerűbb tisztítószer az ammónia és víz oldat, mellyel a vázat, kereket és többi kissé szennyezett felületet moshatjuk tisztára. A kereskedelemben is kapható számos kerékpára ajánlott mosószer, de erre a célra nyugodtan választhatunk az autósamponok vagy az ablaktisztító szerek közül is.
A lánc és a csapágyak tisztítása más típusú oldószert kíván. A legkörnyezetbarátabb megoldás a citrus alapú oldószer, mely a természetben magától lebomlik, ennek ellenére az emberi szervezetre nem veszélytelen, így gumikesztyű használata kötelező, illetve a helyiség szellőztetetését is meg kell oldani. Másik hátránya a citrusos oldószereknek, a többlet költség. Természetesen a szennyezett kenőanyag eltávolításához lehet használni dízelolajat vagy kerozint is, melyek igen hatékonyak és költségkímélők, de nem nevezhetők környezetbarát vegyszernek. Ebben az esetben is védőfelszereléssel óvjuk egészségünket.
Az aceton az egyik legerősebb oldószer, de csak olyan esetekben érdemes alkalmazni, ahol a tisztított felületnek egyben zsírmentesnek kell lenni. Az alkohol ugyancsak zsírmentes felületet biztosít, környezetbarátabb, az emberi szervezetet is kevésbé károsítja, de hatásfoka elmarad az acetonétól. A lánc- és csapágytisztítás során ez nem cél, jobb, ha a felület nem szárad ki teljesen, így könnyebben tapad rá a kenőanyag. Mindkét anyag igen gyúlékony.
Forrás: Barnett’s Bicycle Manual
Képek: BikeMag, gyártók
