A Port.hu Bringaexpón a Bikemag standján bemutathattam két bambuszból készült vázamat, az egyik egy MTB, a másik egy egysebességes/fixi volt, ez utóbbit komplett bringaként láthatta a közönség. Ezért – és a kedves, közvetlen fogadtatásért – ezúton is köszönetet szeretnék mondani a Bikemagnak. Nagy élmény volt Merényi Danival és Yasec-kal együtt kiállítani és váltani velük pár szót. Még talán ennél is nagyobb élmény volt nézni a látogatók meglepett arcát, miközben fogdossák és kopogtatják azokat a vázakat, amelyeket a saját kezemmel készítettem, és megállapítják, hogy ez bizony tényleg bambusz…
SS/fixi bambuszbringa a Bringaexpón
Nem tudtam folyamatosan a kiállításon lenni, de abban a néhány órában szombaton és vasárnap, amikor ott voltam, nagyon sok érdeklődővel beszéltem, akik hol a szokásos (mennyire erős, mennyibe kerül, mennyire tartós, stb.), hol pedig egészen az apró részletekre vonatkozó kérdéseiket tették fel. A nagy érdeklődésre való tekintettel úgy gondoltuk, hogy érdemes alaposabban foglalkozni a témával, és érdemes megírnom ezt a cikket, ami bemutatja a technológiát, és mindent, amit fontosnak gondolok ezzel kapcsolatban.
...és az MTB váz ugyanott
Először is az alapanyagokról:
Bambusz
Viszonylag kevés a bambusz szilárdságára vonatkozó vizsgálatot végeztek, és azok eredményei is jelentősen eltérnek egymástól. Az Aacheni egyetemen végzett kutatásokat találtam a leghasználhatóbbnak, az alapján azt mondhatom, hogy a főbb rugalmasságra, szilárdságra vonatkozó paraméterei (rugalmassági modulus = 1800 kN/cm2, húzószilárdság: 15 kN/cm2, hajlító szilárdság: 7,6 kN/cm2) tökéletesen alkalmassá teszik kerékpárváz készítéséhez.
A legismertebb információs weblapon ezt olvashatjuk róla:
„A bambuszok a pázsitfűfélék családjába tartozó évelő, örökzöld növények. Több mint 1000 fajuk ismert. Fő előfordulási helyük Északkelet-Ázsiától Délkelet-Ázsián át egészen Északkelet-Ausztráliáig terjed. Ugyan a pázsitfűfélék családjába tartoznak, sokan mégis bambuszfaként hivatkoznak rájuk, mivel némely fajuk megfelelő körülmények között akár 20 méternél is magasabbra nő, száruk vastagsága pedig meghaladhatja a 15 centimétert is. Persze nem ez az általános. A legtöbb faj magassága 3 és 10 méter közötti, szárvastagsága pedig 2 és 5 centiméter között van.”
Ezen rövid összefoglaló kapcsán európai bringás szemmel az alábbi kérdések vetődhetnek fel:
– Az 1000 faj közül melyik lehet jó vázépítéshez?
– Hogyan ér ide, és nem árt neki a hosszú út?
– A 2-5 cm-es átlagos átmérő az adott felhasználási területre (kerékpárváz) megfelelő-e ?
Az első kérdésre nem könnyű válaszolni. Itt az a szempont, hogy megfelelő falvastagságú fajta legyen, tehát elég erős, de ne túl nehéz. Ez a gyakorlatban 3-4 mm falvastagságot jelent. Továbbá fontos, hogy kevésbé legyen hajlamos a repedésre. Az, hogy csökkenő vagy azonos az átmérője egy szálon belül, és hogy ovális vagy kör a keresztmetszete, esetleg egyenes vagy görbe, az lehet előny és hátrány egyaránt. A változó átmérőjű vagy ovális csöveket a kerékpár terhelésének megfelelően használhatjuk, de például a nyeregcsőnél már gondot okozhat, ha nem szabályosan kerek. Mindezek alapján én többnyire a Phyllostachys Pubescens-t, ismertebb nevén a Moso bambuszt használom.
A második kérdésre a válasz, hogy szerencsére divat lett Európában a bambusz (lakás dekor, kertépítés, stb.), ezért nem kell egyedileg beszerezni, nagyobb kertészetekben, vagy ezzel foglalkozó bútoralapanyag boltokban kapható. A hosszú út és a nem megfelelő tárolás tönkreteheti, hiszen kivágott állapotban kezeletlenül nem szereti a fagypont körüli hőmérsékletet, a túl magas vagy túl alacsony páratartalmat. Nem könnyű szép, megfelelő méretű, egészséges szálakat kiválogatni. Szerencsére a nemzetközi szabályozás szerint a szállítás előtt meg kell szabadítani az esetleges élősködőktől (hőkezelés, füstölés vagy vegyszeres kezelés), így ezzel nincs gondunk, amúgy egyéb szempontok miatt rövid ideig 600 fokos levegővel megfújom, amitől szintén minden elpusztul benne, de erről majd később…
Az utolsó kérdésre a válasz: pont megfelelő. Ennek örülünk.
Kenderkóc
Igen, ez pontosan az az anyag, amit a vízvezeték szerelők is használnak. Hogy miért ezt választottam? Mert az egyik legerősebb természetes rostanyag, epoxigyantával átitatva hasonló szerkezetet ad, mint az üvegszál, kevlár vagy karbon erősítésű műanyag, viszont természetes anyag, így illik a bambuszhoz.
Epoxi gyanta
A francia Sicomin SR8500/SD8603 gyanta/edző kombóját használom, mert ez megbízható (Lloyd’s által bevizsgált, elfogadott), 2 óra fazékidejű, megfelelő szilárdsági paraméterekkel rendelkező anyag. Mellesleg nem annyira büdös és az egészségre is kevésbé ártalmas, mint a hasonló rendszerek.
Alumínium
Ezekre a fejcsőnél, a középcsapágyháznál, a nyeregvázcsőnél és a hátsó papucsoknál van szükség. Alapanyagnak a 6060 T6-ost választottam, nem azért, mert ez a legjobb, de ez könnyen beszerezhető a szükséges méretekben és a tulajdonságai megfelelőek. AutoCAD-del megterveztem és kiesztergáltattam, illetve CNC maróval kimarattam őket.
A CNC mart MTB papucs a sablonban
Az elkészítés folyamata:
Első lépés a tervezés, tudni kell, milyen bringa, kinek, milyen felhasználásra készül. Ezeknél a vázaknál itt könnyű helyzetben voltam, mert magamnak készítettem mindkettőt, a saját igényeimnek megfelelően, azokat meg ugye ismeri az ember… habár ez sem annyira egyértelmű. Egy ingyenesen használható kerépárváz tervező softvert használtam (BikeCad), ajánlom mindenkinek, annak is, aki nem akar vázat építeni, de érdekli a téma. A főbb geometriai adatok a következők:
A két váz összehasonlító geometriai táblázata
És a miértek…
A SS/fixi esetében:
Egy olyan geometriát szerettem volna, ami városban és országúti túrákra kényelmes és hatékony, valamint hogy fixiként is használható legyen, aminél fontos – és ezt a régi országútiból egy hátsóagy cserével készített fixiknél elfelejtik -, hogy a középcsapágy megfelelő magasságban legyen, és a 42 mm körüli láncvonalat be tudjuk állítani.
A villa beépítési magasságának megválasztásában nem volt semmi tudatosság, egyszerűen ez tetszett meg akkor (ma már nem annyira…), ezzel szemben a fejcső szöge és az ezáltal kiadódó 62 mm-es utánfutás nagyon is az volt – úgy gondolom, ez megfelelően kezelhetővé és könnyen irányíthatóvá teszi a gépet. A nyeregvázcső 74 fokos szöge szintén nem véletlen, mert szeretek kicsit előrébb ülni, mint ahogy az a szakkönyvekben le van írva, ezért az átlagos 73 fok helyett 1 fokkal meredekebb szöget alkalmaztam, ami kb. 1,2 cm-el előrébb helyezi az üléspozíciót. A felsőcső effektív hossza 560 mm, ami a 178 cm-es magasságomhoz kényelmes túrázgatásra. Egyenes kormánnyal és 110-es stucnival, vagy rövidebb stucnival és bullhorn kormánnyal ideális.
A BikeCAD-es terv egyszerűsített képe
Az MTB esetében:
A cél az volt, hogy az én igényeimnek feleljen meg, tehát nem versenyszerű, de sportos használat, többnyire „just for fun” bringázgatás a Velencei hegységben, Bakonyban, Vértesben, de azért néha egy-egy teljesítménytúra vagy maraton is belefér. Jól lehessen vele mászni és kerülgetni a sziklákat, de lejtőn nagyobb tempónál (messze nem DH) is stabil maradjon. Egy átlagos hasonló méretű és hasonló célra készült bringához képest két eltérés van. Az egyik a nyeregvázcső szöge, amit fentebb már leírtam miért, a másik a 115 mm-t mozgó teleszkóp (ebben a kategóriában manapság ugye többnyire 100 szokott lenni). Ennek az oka igazából az, hogy miért ne… A Reba, amit bele terveztem tenni, ezt tudja, a kormány magassága még pont megfelelő így, és a nekem tetsző beállításokkal a névlegesen 100 mm-es mozgásúra állított teleszkóp 75-80 mm-t mozgott valójában, majd 115-re állítva kicsit közelebb került a tényleges 100 mm-hez. A középcsapágy szélessége azért 73 mm (nem az elterjedtebb 68 mm), mert integrált csapágyas középrésznél így csak egy távtartó kell (nem 3), és legfőképp a láncvilla becsatlakozásokat jobban meg lehet oldani.
A felhasznált anyagok és a geometria ismertetése után a következő részben az összeállítás folyamata kerül bemutatásra.
Szöveg és fotó: Drávay Gábor
