fbpx

Passo dello Stelvio: Ivan Basso hágója

A 2006 és 2010 Giro győztese, Lance Armstrong egykori Tour de France vetélytársa, a nagy körversenyek ígéretes specialistája, a Dolomitokban nevelkedett Ivan Basso idén, 26 évvel a gyermekkori nagy kaland után, ismét bizonyíthat a legendás hegykolosszuson, a Passo dello Stelvión. Gyermekkorának kedvenc emelkedője eddig pályafutása során számára nem hozott szerencsét, de talán idén megtörik a jég. Mit is jelent Ivan Bassónak a Stelvio? – nos kérdezzük meg az érintettet!

Ivan Basso már 8 évesen az 1986-os Tour-t falta, ilyen fiatalon megszállottja volt a kerékpársportnak, illetve a kerékpároknak. A tévét meredten nézve élte át Roberto Visentini győzelmét, hősei küzdelmét a legendás, 2757 méter magas Passo dello Stelvio hágón. Abban az évben a hegyet nyugati oldaláról mászta meg a mezőny, az ádáz csata mély nyomokat hagyott a kisiskolás Bassóban.

Basso kedvenc hegye a Stelvio, talán idén, amikor a verseny döntő szakaszában ott lesz a befutó, bizonyíthatja ragaszkodását, szeretetét a hegykolosszus iránt…

1986 nyarán a Bassóék szokásukhoz híven a Dolomitokban töltötték a nyári vakációt, a Cassano Magnago-i otthonuktól keletre, a Mortirolo lábánál fekvő Tiránóba utaztak, amely nincs túl messze a Stelviótól. A 8 éves Ivan az egyik nap a következő kérdéssel ment édesapjához: “Felbiciklizhetek a Stelvióra?” Mit is mondhat erre egy kerékpárrajongó apa: “Persze fiam!” Ivan szíve nagyot dobbant, térde megremegett, és kezdődhetett a nagy kaland!

Mit kell tudni erről a nevezetes hegyről? A Stelvio klasszikus oldala az észak felé néző, 48 hajtűkanyarral tarkított, sokak által ismert kép, amelyet a hegy bizonyos pontjairól, illetve légi felvételekről mind belátni. Közel 25 km-es hosszával az egyik “legmaratonibb” kihívást jelenti a versenyzők számára, májusban, amikor a Giro erre halad, még rendszerint a hóhatár felett van. A Stelvio Olaszország legmagasabb hágója, énnél lényegesen magasabb aszfaltozott utat az Alpokban sem nagyon találunk. Átlagmeredeksége nem annyira vészes: mindössze 7,4%-os, egy rövidebb szakaszon viszont közel 15%-os, a teljes szintemelkedés pedig meghaladja az 1800 métert. Ahogy egy angol szakíró a Stelvióval kapcsolatos érzéseit szavakba öntötte “A hegy lenyűgöző, és bár minden alpesi kaptatónak van varázsa, minden rájuk felvezető út a mérnöki találékonyság szimbóluma, a Stelvio az összes szépséget és szellemi munkát magában foglalja”.

Sokan nem is értik a Stelvio valódi nehézségét. Nem az 1800 méteres szintkülönbség ver oda a versenyzőknek, hanem a rendkívüli tengerszint feletti magasság: a mászás második felét 2000 méter felett teszi meg a mezőny, amely igencsak megviseli az ember szervezetét. Az oxigénhiányos állapotra nem mindenki reagál egyformán: van, akiből teljesen elszáll az erő, egyes versenyzők viszonylag jól alkalmazkodnak, és amíg alacsonyabban fekvő vidéken a legjobb és leggyengébb formában lévő versenyzők között minimális a különbség, magaslatokon ez megsokszorozódik. Az amatőrök, tapasztalatlan kerékpárosok számára pedig egy Stelvio kaliberű hegy a tengerszint feletti magasság miatt akár elérhetetlen feladat lehet. De hogyan vizsgázott a fiatal Ivan?

Basso Lance Armstrong nagy vetélytársa volt a Tour-on, a képen a 2004-es kiadás látható…

Azért Basso apuka nem akarta egy látványos bukással elvenni fia kedvét a kerékpározástól, a nagy hegyek meghódításától, így a Bormio felőli, könnyebbnek mondható oldalnál vertek tábor. Abban az évben a Giro is innen “támadott”. Az északi oldal 48 hajtűkanyarja, illetve a folyamatosan szem előtt lévő, az egekbe szökő fal látványa már önmagában elrettentő: az egész táv során mutatja, hogy még mennyi erőfeszítés kell a csúcs meghódításához. A nyugati oldal ezzel szemben kissé lankásabb, rövidebb (ha lehet egyáltalán rövidségről beszélni egy bő másfél ezer métert szintkülönbséget leküzdő hágó esetében), és legalább a csúcs csak a vége felé tűnik elő.

Ivan felhúzta a Gruppo San Pietro amatőr csapat kék-fehér mezét, felvette az akkor korszerűnek számító Brancale “hungarocell” sisakot, felpattant “kiskerekű” Moser junior versenybicajára, majd megkezdte a küzdelmet az áhított kolosszussal. Az első jelentős hegyi kalandja tehát a lehető legmagasabb csúcs meghódítása volt. Ma már nem találja a család a képet, amelyet Basso apuka a csúcson készített fiáról, de a kis Ivan fáradt, de büszke tekintetére a családból mindenki emlékszik.

A nagy fiaskó a 2005-ös Girón, ráadásul éppen a kedvenc hegyére jutott a legborzalmasabb szenvedés…

19 évvel később, 2005-ben Ivan Basso ismét a Stelviót mászta, akkor már profi versenyzőként, a Giro d’Italia legnagyobb esélyeseként. Két szakasszal előtte, a Zoldo Alto hegyi befutón, leszakította a 2004-es Giro-győztes Damiano Cunegót, így látszólag semmi sem állhatott győzelem útjába. A Stelviót magába foglaló szakasz előtti nap során ismét jelentős csúcsokat hódított meg a mezőny, a hegyekre Basso még felszenvedte magát, de több mint egy perc hátrányt gyűjtött be nagy riválisaival szemben. Közérzete a szakasz végére teljesen elromlott, további egy perc ment el, így Paolo Savoldelli vehette át a Maglia Rosát Ortiseiben.

Az ezt következő napon gyermekkorának legemlékezetesebb sikerélményét jelentő kaptatója következett, a versenyzők által rettegett Stelvio. Reggel Basso cudarul érezte magát, egyértelműen gyomorrontás gyötörte. Kevés esély látszott arra, hogy sikerüljön a Stelvión visszavágni Savoldellinek, de még az is kérdéses volt, hogy túléli-e a hegykolosszust. A szakaszt Basso elkezdte, de lábaiból hamar elszállt az erő, a Stelvióra még becsületből felhajtott. “Nem tudtam mást tenni, mint csapattársam hátsó kerekére összpontosítani, nem engedve eltávolodni szemem elöl.” – nyilatkozta a szakasz után. Sajnos olyan nagy időhátrányba került, amely szerte foszlatta a 2005-ös Giro álmokat. “Ez volt karrierem legnehezebb szakasza!”

A Stelviót is meghódító szakasz végén a kolumbiai Parra állhatott a dobogóra a livignói eredményhirdetésen, de Basso a 42 perces hátrány ellenére, illetve a csapatfőnök Bjarne Riis tanácsára sem adta fel a versenyt. Igaza lett: négy nappal később, amikorra végre kigyógyult a csúnya gyomorrontásból, Basso állhatott a dobogóra Limone Piemontéban. Sajnos az összetett remények erre az évre elszálltak, de a visszatérés jól bizonyítja Basso elszántságát, mérhetetlen küzdeni tudását. “Szeretek harcolni, nem tántorítanak el a kudarcok.”

A 2005-ös kudarc után 2006-ban végre sikerült Bassonak az összetett győzelem, amelyet egy újabb bukás, a Fuentes ügy miatti kétéves eltiltása követett. A visszatérés – mint tudjuk – ismét sikerült, 2010-es Giro ismét az övé volt, kiváló versenyzéssel, jól taktikázva utasította maga mögé a nála akkor már fiatalabb sztárokat. A második győzelmet követő hullámvölgyből talán éppen az idei Giro lehet a kitörés: végtére a számtani sorrendbe is beleillene a siker. Basso nem sokat problémázik ezeken a kérdéseken, lelkiismeretesen felkészül a nagy körversenyekre, és küzd a jó eredményért. “Van hogy összejön a nagy eredmény, van, hogy nem. Ha az idei Giro nem úgy sikerül, mint terveztem, akkor a csapatban még ott van Nibali és a Tour.”

2010-ben, kétéves eltiltása után, a küzdeni tudás ismét meghozta a sikert…

Sokan felvetik, hogy a tavalyi gyengébb szereplés, illetve egy halvány 8. hely a Tour-on Basso kiöregedését is jelentheti. “Laurent Jalabert is viselte 40 évesen a Maglia Rosát, volt három ízben a hegyek királya a Tour-on. Nem a kor számít. A tavalyi győztes, Cadel Evans sem éppen ifi korosztályos…” – válaszolja a kritikára Basso. “Idén is lesz Stelvio, ez most tényleg komoly motiváció számomra, szeretném, ha szebb emlék lenne, mint a legutolsó alkalom során, az emlékezetes 2005-ös Girón. Minden hegy fontos számomra, de vannak kedvencek, és a lista legelején ott a Stelvio. Én még tényleg ugyanúgy érzek a kerékpárversenyzés iránt, mint akkor, ott 8 évesen.”

Basso idén, mint minden évben, optimista, de a nagyképűség azért messze áll jellemétől…

Ha Bassonak sikerülne a harmadik győzelem, olyan legendás kerékpárosok mellé nőne fel, mint Gino Bartali, Felice Gimondi vagy Bernard Hinault. Ennél több Giro győzelemmel már csak Eddy Merckx, Fausto Coppi és Alfredo Binda büszkélkedhet. Talán a verseny döntő szakaszába beiktetott Stelvio befutó kedvez a közelben felcseperedett Bassónak!

Forrás: Procycling, 2012/05

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.