Érdemtelenül mostohán kezeljük a BMX Cross-t, pedig ez az a szakág, amit nemzetközi szinten már minden kerékpársport bázisaként tartanak számon. Az alapozás vége felé jeles magyar képviselőjével Szoboszlai Patrikkal beszélgettünk a sportágról és a fiatal versenyző céljairól.
A dobogó tetején: Szoboszlai Patrik
Sorolhatnánk az országútis, pályás, mountain bike XC- vagy dowbhill-menőket, akik BMX Cross-szal kezdték pályafutásukat, és a kerékpáros utánpótlásképzésben számos bringás nemzet a BMX mellett teszi le a voksot, ezen a szakágon keresztül szerettetik meg a kerékpározást a gyerekekkel. Ha valahol kerékpársportot szeretnének építeni, kihagyhatatlan a BMX Cross egy utánpótlásprogramból, sőt, az egyik legfontosabb pillére. Ennek ellenére ritkán kerül nálunk reflektorfénybe, most szeretnénk pótolni a hiányosságot, a szakág egyik legsikeresebb hazai menővel a 23 éves Szoboszlai Patrikkal készítettünk interjút.
Bikemag: 2015-ben te voltál a legeredményesebb magyar versenyző BMX Cross-ban, és lehetőséged nyílt az alapozás során még tovább lépni, mesélnél elsőként erről?
Szoboszlai Patrik: Tulajdonképpen azzal, hogy sikerült egy hónapot eltöltenem november közepétől december közepéig Veronában, már alapvetően egy nagy ugrás volt számomra. Nagyon sok felvilágosult edzésmódszert láthattam az olasz válogatottól, másrészt a veronai pályának a technikai nehézsége nagyon nagy lökést adott azáltal, hogy minden nap tudtam rajta gyakorolni. Sikerült megalapozni azt a technikát, ami majd az olimpiai kvalifikációhoz lehet szükséges. Ami pedig a legfontosabb, hogy látom tisztán, mi szükséges ahhoz, hogy szinteket lehessen lépni előre.
Bikemag: Mi sülhet ki szerinted ebből 2016-ban?
Szoboszlai Patrik: Fő cél, hogy kvalifikáljam magam és a sportágat a Riói Olimpiára. Én úgy gondolom, hogy ez lehetséges, mint sportoló hinni kell benne. Tudom, hogy csodák nincsenek, csak edzés, az meg van, jelenleg a maximális koncentrációval edzek, úgy gondolom, hogy ennek működnie kell. A nemzetközi pontszerző versenyeken szeretnék elérni minél jobb eredményt, és ami a legfontosabb a kvalifikáció szempontjából, hogy a világbajnokságon érjem el a legjobb eredményt. Akkor kell csúcsformában lennem.
Bikemag: Milyen esélyünk van kvótaszerzésre?
Szoboszlai Patrik: Sajnos a BMX Cross szakágban a magyar nemzet pontállásilag nem képvisel jó helyet az UCI ranglistán, viszont a vb-ről van lehetőség kijutni az Olimpiára, ahol a legjobb négy nemzet, amely még nem kvalifikálta magát, vb-eredménye alapján kijuthat. Ebben az összevetésben azok az országok, akik már ranglista alapján kvalifikálták magukat, nem vesznek részt, márpedig a top helyezéseket a világbajnokságon is ők fogják elvinni. Így egy szerényebb, de erős helyezés kvalifikációt érhet. Én úgy gondolom, hogy nagyon kemény munkával elérhető a kijutás.
Bikemag: Hogy készültök erre?
Szoboszlai Patrik: Az elmúlt évekre nem lehetne meghatározni igazán egy rendszert, minden évünk máshogyan nézett ki. A tavalyi évről érdemes szerintem mesélni, amikor célzottan UCI-pontokat próbáltunk gyűjteni az olimpiai kvalifikációhoz, hogy minél előrébb helyezkedjünk el a ranglistán. Sajnos mi nagyon kevesen vagyunk a felnőtt válogatottban, így nem sikerült elég pontot szerezni. A következő szezonban tulajdonképpen minden nagyobb kaliberű versenyen részt kell vennünk, ahol csak lehetséges, ott kell lennünk, meg kell szerezni a rutint a lehető legjobb világbajnoki eredményhez.
A mi sportágunkban ilyenkor van az alapozó időszak, az első versenyünk februárban lesz Oroszországban (C1 pontszerző), utána én vissza fogok térni Veronába, ahol kifejezetten supercross specifikus pályán fogok készülni, amilyenek az olimpiai vagy világbajnoki pályák is.
Bikemag: Mekkora különbség van egy ilyen „supercross” pálya és mondjuk egy itthoni pálya között, például amit Sopronban láthattunk?
Szoboszlai Patrik: Egyrészt az ugratók mérete átlagban kétszer nagyobb, a legkisebb ugrató is minimum 8 méter hosszú, míg a legnagyobb lehet akár 11-12 méter is. Már az ugrásnak is más a technikája. Aki kicsit félős, annak nagyon nehéz az átállás egy ilyen pályára, másrészt a rajtdomb is sokkal magasabb, mint egy átlagos pályán (például itthoni pályán) és a dőlésszög is sokkal meredekebb, teljesen más jellegű az indulás technikája is.
Bikemag: Jelenleg hová helyezed magad nemzetközi szinten?
Szoboszlai Patrik: Az eddigi karrierem során úgy éreztem, hogy technikai szempontból a készségeim meglennének ahhoz, hogy versenyben tudjak lenni az elittel, azonban a háttér sosem volt meg igazán a legmagasabb szintre fejlődéshez. Arra gondolok, hogy nem végeztünk profi edzéseket, nem gyakoroltunk eleget profi pályákon, így nem volt meg a lehetőség arra, hogy ezt a szintet képviseljük.
A múlt év alapján még nem állok jó helyen, azonban az idei alapozó időszak már eltért a korábbiaktól, még soha nem teljesítettem hasonlót, kimondhatom, hogy 110%-ban csak a sportra koncentráltam, az edzésekre tudtam figyelni, szinte minden mást kizárhattam az életemből. Így bízom benne, hogy a meglévő technika mellett fizikálisan is fel tudok érni az elithez a következő szezonra.
Bikemag: Összehasonlításul mesélnél kicsit a nemzetközi BMX-életről?
Szoboszlai Patrik: A hollandok és a franciák a legjobbak most Európában, a franciáknál több mint 10 000 versenyző van jelenleg, minden városban, sőt szinte minden településen van BMX-pálya, és külön iskolai programjuk van utánpótlás nevelésre. Francia szinten a soproni pálya – amit te is láttál – nem lenne elég nehéz, ők híresek arról, hogy technikás pályákat építenek, az ívek meredekek, hegyesek, tehát a biciklit nagyon pontosan kell letenni ahhoz, hogy valaki gyors lehessen. A mi pályáink jók felkészülésre, de nemzetközi szintre már ez kevés.
Bikemag: Mennyibe kerül egy jó BMX pálya?
Szoboszlai Patrik: Ez attól is függ, hogy kifejezetten világkupa- vagy olimpiai szintű pályát szeretnénk, vagy olyat, amin egyszerűen lehet egy komoly szinten versenyezni. Én úgy gondolom, hogy utóbbit már fel lehet építeni 10 millió Forint körül, ha valakinek jó megoldásai vannak az anyagbeszerzésre, egyebekre. Ha vállalkozóval kell kivitelezni, akkor ez lehet 20 millió vagy több is. Egy ilyen pálya segítségével már lehet a környéken utánpótlást kinevelni és a felnőtt versenyzők is készülhetnek rajta.
Bikemag: Nálunk is kinőttek BMX Cross pályák a földből: Veszprémben, Sopronban, Hódmezővásárhelyen is. Ahol van pálya, ott alakul az utánpótlás?
Szoboszlai Patrik: Hát ha százával nem is, de például a soproni klubnál összejött már 10-20 olyan gyerek, akik erre szeretnék szentelni az idejüket és rendszeresen kint vannak a pályán. Veszprémben is folyamatosan felívelőben van a BMX, egyre több gyerek próbálja ki, folyamatosan bővül. Ahol pálya van, ott alakul a dolog, plusz ami nagyon nagy löketet adott, az elmúlt két évben volt egy utánpótlás toborzási programunk, amit általános iskolákban csináltunk. Ebben én is részt vettem itt Budapesten, az volt a lényege, hogy egy alapvető biztonságos kerékpárkezelést tanítani a gyerekeknek mind KRESZ szempontjából, mind a BMX-es alapokat átadni és ezáltal pár gyereket bevonni a sportágba.
Bikemag: Te hogyan kezdted a BMX Cross-t?
Szoboszlai Patrik: 8 éves koromban kezdtem ezt a sportágat, mindig is imádtam bringázni. Próbálkoztam korábban úszással, triatlonnal, bunyóval, de egyik sem okozott akkora örömöt, monotonnak találtam. Már az első oktatási napon az iskolában megláttam a Bókay kertben a BMX-cross pályát, ki is mentem aznap és a helyi srácok látván, hogy nem félek, ugrok összevissza csengetve a biciklivel, megkértek, hogy csatlakozzak a helyi klubhoz. Fél évre rá már részt is vettem az első versenyemen, amit megnyertem, ez egy nagy lökés volt számomra, hogy továbbra is versenyezzek. Innentől három éven keresztül amatőr kategóriában indultam, sikerült majdnem minden versenyt megnyerni, idősebbeket lehagyni, ami nagyon jó visszajelzés volt.
Gyerekkoromtól az életem nagy részét meghatározta a BMX, mindig az volt első helyen, hogy a BMX pályára kimehessek, ugrathassak, edzhessek. 12 éves koromtól már licenccel indultam az igazolt kategóriákban és ott is sikerült számtalan magyar bajnokságot megnyerni. Mindig is a technikám volt inkább kimagasló a mezőnyben, annak köszönhettem a jó helyezéseket. 15 éves koromtól kezdtünk nemzetközi versenyekre járni, önerőből apukámmal, ott már nagyon nehéz volt felvenni a versenyt, először tapasztaltam mekkora különbség van BMX pálya és BMX pálya között.
Mégis sikerült még abban az időben érmeket szerezni, voltam 2. és 3. Európa-bajnokságon, majd 2009-ben lehetőségünk nyílt arra, hogy a szingapúri ifjúsági olimpián részt vegyünk, ahol én képviselhettem Magyarországot 17 évesen. Nagyon nagy kihívás volt, nagyon boldog voltam, hogy egyáltalán ott lehetek, hatalmas dolog volt a családom számára is, meg nekem is. Sajnos csak 17. helyezést értem el, a selejtezőben elcsúsztam egy kanyarban.
Érettségi után ráébredtem, hogy eljön még az idő amikor a tanulás is fontos lesz, de most adok időt a sportnak. Elvégeztem a sportedzői OKJ-s képzést két év alatt, de azóta teljes időben sportoló lettem, először az eddigi életemben. Amikor sikerült kijutni világkupára, 67. volt a legjobb helyezésem, ami lehet első hallásra nem hangzik jól, de három helyre van az UCI-pontszerzéstől. Ami pozitív volt ebben az eredményben és nagyon jó visszajelzés, hogy sikerült olyanokat is magam mögé utasítanom, akik rendelkeznek a megfelelő háttérrel.
Bikemag: Milyenek a mindennapjaid, hogyan edzel mostanság? Azt mondtad, előrelépés történt a munka tekintetében…
Szoboszlai Patrik: Most a téli időszakban heti háromszor járok konditerembe, ahol a maximális erő növelése és az explozív erő növelése van terítéken, ez a legfontosabb. Ezek mellett heti háromszor végzek polimetriás edzést, ami szökdelésekből, komplex BMX-specifikus gyakorlatokból áll, amik a koordinációt fejlesztik és heti kétszer-háromszor sprintelek, de nagyobb áttétellel és sima pedállal, hogy azzal is az erőt növeljem egyelőre.
Hamarosan közeledik a szezon, február elején már Oroszországban lesz versenyünk, így a verseny előtt két héttel változtatnunk kell az edzésprogramon. El kell kezdeni nagyobb frekvenciájú, nagyobb intenzitású gyakorlatokat csinálni, kicsit a súlyt visszavenni, az áttételt visszatenni, lejtőn lefelé sprintelni és minden mozdulatot felgyorsítani és felerősíteni. A technikai edzés is nagyon fontos, most például Szlovákiába járunk egy fedett pályára a válogatottal.
Bikemag: További kemény munkát és sok sikert kívánunk 2016-ra!
