Az ősz folyamán jelent meg a Változások kora című könyv az Ani-And Kiadó gondozásában, amely szándéka szerint az országúti kerékpárversenyek világában napjainkban zajló folyamatokat kívánja összefoglalni, például a versenynaptárban bekövetkezett radikális változások előzményeit, a versenyzők biztonságát érintő problémákat és azokra adott válaszokat, vagy éppen a élvezhetőbb, szórakoztatóbb versenyek szervezésére tett legújabb kísérleteket. A könyvről a szerzővel, Pethő Anitával beszélgettünk.
Bikemag: Mi adta az alapötletet a könyv megírásához?
Pethő Anita: Szerettem volna egy átfogó képet adni, de talán még inkább én magam is kapni azokról a témákról, melyekkel az elmúlt években sűrűbben foglalkoztam a TOURázzunk együtt blogon. Mivel én vagyok az egyedüli szerző, az idő pedig – bármennyire is szeretném hinni az ellenkezőjét – véges, így szükségszerűen szelektálok, hogy a versenyeredményeken túl milyen hírekkel foglalkozom még. Egy idő után azonban kirajzolódtak a fő irányvonalak, hogy mely témákra figyelek oda jobban, és igyekszem a lehető legtöbb háttér-információt összegyűjteni, nem csupán a legalapvetőbbeket. Például amikor egyre gyakrabbá váltak a motoros kísérők által okozott balesetek, értelemszerű volt, hogy ez nem játék, valamit tenni kell, mielőtt még baj lesz, úgyhogy igyekeztem minél alaposabban nyomon követni, már csak alapvető emberi együttérzésből is, hogy hogyan kezelik az illetékesek a helyzetet. Egy másik példa: a kerékpárra szerelhető kamerákról kapott videófelvételek kezdetektől fogva lenyűgöznek, így ez esetben inkább a csodálatom volt a fő motiváló erő, hogy tovább kutakodjak. Ugyanakkor akad egy-két olyan jelenség is, amivel nem csak a kerékpársporttal kapcsolatosan foglalkozom.
Bikemag: Mint például?
Pethő Anita: A könyvben újra és újra visszatérő motívum a közösségi média (gyakran hisztérikussá váló) működése. Elsődlegesen online szerzőnek tartom magam kulturális újságíróként és irodalmárként is, már tizenöt éve is jobban érdekelt a blogokon keresztül történő közvetlen információátadás, minthogy egy-egy olyan folyóiratba publikáljak, melynek ugyan nagy a presztízse, de olykor még a saját szerzői sem olvassák. Ahhoz pedig, hogy legyen némi sikerélményed is a cybertérben, értelemszerűen nap mint nap meg kell próbálni a működésével kapcsolatos, számodra hasznos tanulságokat levonni. Másrészről pedig nyilván a kerékpársport esetében is napjaink egyik legfontosabb információforrásának számítanak a különféle közösségi médiafelületek, és a könyvben – ha nem is feltűnően, de – benne van annak tapasztalata is, ahogy mindannyian folyamatosan tanulgatjuk megpróbálni a releváns információkat kiszűrni a beláthatatlan mennyiségű érdektelen közül.
Bikemag: Ha már szóba került az irodalmárság, a TOURázzunk együtt mottója „kerékpársport bölcsész szemmel”. Hogy kell ezt érteni?
Pethő Anita: Nem vagyok sportoló, sem szakvezető, mérnök, vagy orvos. Nem vagyok bennfentes. Egy néző vagyok, aki „olvassa” a versenyeket, vagyis a nézők szemszögéből írok róluk. Egyszer valahol azt írtam magamról, hogy szövegszétszedő és -újraösszerakó vagyok. Tapasztalok valamit a világban, és megpróbálom magamnak a saját logikám, saját világlátásom szerint értelmezni és összefoglalni. Tulajdonképpen mindannyian ezt csináljuk, csak a bölcsész talán valamivel tudatosabban. Én ugyanúgy szeretem, ha az a feladat, hogy egy pár soros összefoglalóban írjam meg a legfontosabb tudnivalókat a verseny alakulásáról, mint amikor a verseny közben írásban kommentálom folyamatosan az eseményeket, vagy amikor egy átfogó képet igyekszem adni egy könyv formájában. Mindegyik esetben cél a közérthetőség. Soha nem vonzott az, hogy úgy fogalmazzak, hogy azt csak én, legfeljebb egy-két „beavatott” értse.
Pethő Anita
Bikemag: Kiknek szól ez a könyv?
Pethő Anita: Némi előismeret bizonyára szükséges. Legalább annyi, hogy a leendő olvasó látott már a Tour de France-on kívül is versenyt, mondjuk valamelyik legendás egynapost, és tudja azt is, hogy a Tour de France-on sem minden szakasz hegyi befutó Alpe d’Huezen. Azért pont ezt emelem ki, mert kötődik hozzá egy anekdota: 1997 egy szép júliusi délutánján az akkor már súlyos szívbeteg édesapám, akinek nem nagyon adatott meg életében, hogy utazzon, tévénézés közben odaszólt nekünk, gyermekeinek, hogy üljünk már le mellé, mert olyan szép tájakat mutatnak a tévében. Ez egészen véletlenül az a Tour-szakasz volt, melyen Marco Pantani nyert Alpe d’Huezen. Onnantól datálom érdeklődésem a sportág iránt.
De visszatérve a kérdésre, evidensnek vettem például azt is, hogy a leendő olvasó tudja, hogy különböző típusú versenyzők vannak, vagy hogy az UCI, WorldTour, ASO szavak, mozaikszavak nem hangoznak ismeretlenül számára. Másrészről szeretném, ha minél többen gondolnák úgy a könyv olvasása közben, hogy “jé, ezen még soha nem gondolkoztam el”, azaz, hogy sikerülne a megszokottól eltérő nézőpontból is megközelíteni a versenyeket, aminek hatására az olvasó is kicsit más szemmel figyeli majd ezentúl a közvetítéseket. A divatos kifejezéssel élve: a könyvem által a felhasználói élmény javításában reménykedem.
Bikemag: A könyv címe Változások kora. Ennyire különleges időszaka ez az országúti kerékpársportnak?
Pethő Anita: A mélyben, a háttérben nyilván mindig is zajlottak folyamatok. Most azonban úgy tűnik, felszínre buktak, ráadásul egyszerre többféle problémahalmazzal találkozhatunk, és kissé felgyorsultak az események. Jó példa erre a mezőny létszámának csökkentése. Amikor elkezdtem összerakni a könyvet, még csak arról lehetett írni, hogy léteznek különféle elgondolások, hogy miként lehetne, illetve hogy egyáltalán lehetne-e létszámcsökkentéssel növelni a versenyeken a biztonságot. Mire a könyv nyomdába került, már kész tényként szerepelhetett benne, hogy csökkentik az egy csapaton belüli versenyzők számát. Az pedig még a jövő zenéje, hogy tényleg beválik-e ez a módszer.
Aztán ott van a sportág globalizálódásának jelensége. Természetesen még mindig az európai versenyek a dominánsak, de szerintem nagyon sokan emlékezhetünk arra, amikor még csak a Tour Down Under volt az egyetlen Európán kívüli említésre méltó rendezvény, s viszonylag az sem volt régen, amikor még ez a verseny sem létezett. Ez a hosszabb folyamatokra is jó példa, de egyben arra is, hogy az utóbbi egy-két évben e téren is felgyorsultak az események.
Bikemag: A könyvben tehát nagyon friss és aktuális eseményekről is szó esik.
Pethő Anita: Igen, és ez volt a legnehezebb része a könyv írásának, hogy mikor mondjam ki azt, hogy eddig és ne tovább. A családtagjaim meg voltak róla győződve, hogy sosem leszek képes befejezni, annyiszor mondogattam, hogy ezt vagy azt a versenyt még meg kellene várni, hátha történik valami fontos. Ilyen volt a Tour de France tavalyi düsseldorfi rajtja, hiszen szól egy külön fejezet az elvesztett, de úgy tűnik, idő közben sikeresen visszahódított német piacról. Aztán jött Peter Sagan kizárása, és megint toltam magam előtt az önmagamnak adott határidőt. Végül Sagan harmadik világbajnoki győzelme lett a legfrissebb információ, amit még beleírtam. Ugyanakkor mivel az első változat javarészt kész volt 2015-ben, leginkább az az évi versenyek szerepelnek példaként. Szerintem ez így pont jó, eltelt azóta annyi idő, hogy már ne csak a konkrét versenyt lássuk bennük, hanem azt is, hogy miért tűnhetnek szimbolikusnak a változások tekintetében.
Bikemag: Peter Sagan az egyetlen versenyző, akinek külön fejezete van, miközben általában témakörökről, jelenségekről szólnak az egyes egységek.
Pethő Anita: Tulajdonképpen Sagan is jelenség. Erre jó bizonyíték a már említett kizárása és annak utóélete. Nagyobb hatással van az érdeklődőkre – pro és kontra egyaránt – mint bárki más a mezőnyben, e tekintetben szerintem még Chris Froome is messze elmarad tőle, pedig neki megvan az előnye, hogy többszörös Tour de France győztes, és a szélesebb közönség általában ezt tartja igazán számon. De Sagan egy ösztönös sztár, bármit tesz, mindig kilóg vagy inkább kiemelkedik a sorból. Az sem elhanyagolható tény, hogy aki figyelemmel kíséri az egész szezont, gyakran láthatja őt kudarcot is vallani, szóval az ő sztárságában nagyon sok az emberi esendőség is. Nem mondanám, hogy kedvenc versenyző, a személyes kedvenceim többségéről szót sem ejtek a könyvben, de sok tekintetben tiszteletreméltó sportolónak tekintem, egy megkerülhetetlen egyéniségnek. És azt sem véletlen, hogy a róla szól fejezetet tettem a könyv végére, lehet ezt akár egyfajta cliffhangernek tekinteni.
Bikemag: Azaz folytatása következik?
Pethő Anita: Valahogy úgy. Nagyon szeretnék majd valamilyen formában a „szerelmeimről”, a tavaszi egynapos klasszikusokról írni. Nekem mindig furcsának hat, mikor úgy tekintenek rájuk, mint valami másodlagos, egyéb kategóriába tartozó, jelentéktelen versenyek, miközben én azt tapasztalom, hogy bizonyos közegekben legalább akkora presztízse van ezeknek a rendezvényeknek is, mint a világhírű háromheteseknek.
És még ezen túl is van néhány, most csak halványan körvonalazódó könyvötletem.
