Hölgy lévén rögtön az elején kérnénk elnézést a címért a német Kristina Vogeltől, de mit tegyünk, ha a női sprint döntőjében úgy alakultak a dolgok, ahogy…
A riói olimpián a pályakerékpáros futamok hatodik napján került sor a női sprint döntőkre, melyek során a kerékpár belökése kulcsfontosságú volt a bronz- majd az aranyéremért zajló párharcokban is.
Már a harmadik helyért is célfotó döntött a második futamban a brit Katy Marchant javára a keirin olimpiai aranyérmesével, a holland Elis Ligtlee-val szemben. A brit ügyesen lökte be a célvonalra a bringát, szemben a hollanddal, aki nem alkalmazta ezt a technikát.
Az aranyéremért zajló csatában még ennél is kisebb különbség döntött, a lehető legkisebb, ami ezredmásodpercben mérhető. A német Kristina Vogel itt olyan erővel lökte be a bringát, hogy a nyereg nem tudott előre csúszni izmos combjai között, ezért letört, de az olimpiai aranyérmet végül ennek a mozdulatnak köszönhetően sikerült megszerezni. Vogel ezzel második, egyben első egyéni olimpiai bajnoki címét szerezte meg.
A briteknek azért nem volt okuk szomorkodni a pályakerékpáros események zárónapján sem, hiszen Jason Kenny megnyerte a keirin versenyszámot, okosan, az utolsó körben élre állva. Kenny ezzel Sir Chris Hoy pekingi teljesítményéhez hasonlóan triplázott, azaz a csapatsprintben, a sprintban és keirinben is aranyérmet szerzett. A női omniumban Laura Trott növelte a brit aranyérmek számát, így a szigetország küldöttsége elképesztő mennyiségű, 6 aranyérmet, összesen 11 érmet gyűjtött pályakerékpározásban, többet, mint ahány pályás versenyszámot rendeztek.