Európa egyik legfontosabb nemzetközi U23-as kerékpárversenye a Carpathian Couriers Race, amely Magyarországot is érinti és magyar versenyzők is teljesítették – a legjobb eredménnyel Rózsa Balázs, ők mesélnek az alábbiakban részletesen az 5 nap történéseiről.
a pápai befutót sok bukás előzte meg
A 23 év alatti fiataloknak rendezett UCI-kategóriás viadalt április 29. és május 3. között rendezték Veszprémi starttal, a versennyel kapcsolatos tudnivalókról és a magyar szakaszokon történtekről korábbi cikkünkben számoltunk be:
Lengyel siker térségünk legfontosabb U23-as versenyének pápai befutóján
A Carpathian Couriers Race-t végül Rózsa Balázs és Móricz Dániel (mindketten Szuper Beton) fejezték be értékelhetően, a betonosokon kívül még a Mugen Race Team Prológ fiataljai álltak rajthoz. A verseny végét több esemény is árnyékolta, egy versenyző szívrohamot kapott éjjel, a Wiggins Team-nek ellopták a kerékpárjait, az utolsó szakaszon pedig eltévedt az élmezőny…
Sajnos a 21 éves holland Gijs Verdick (Jo Piels Team) állapota még mindig kritikus, a kórházban másodszor is szívrohamot kapott, ami után agykárosodást is szenvedett az oxigénhiány miatt. Sajnos rövid időn belül ez a második hasonló eset, Daan Myngheer egy hónapja halt bele szívrohamba a Criterium Internacional versenyen.
A sajnálatos eseményekről is mesél a magyarok közül legjobb teljesítményt nyújtó Rózsa Balázs:
A Carpathian Couriers Race-re már komolyabb szándékkal utaztunk, mint a Marokkói Körversenyre, itt már az első naptól kezdve igyekeztünk aktívak lenni. A prológon Viktor ment a legjobban, ami a 70. helyre volt elegendő, míg a rengeteg bukással tarkított első szakaszon Dani érkezett meg a 29. helyen. Sajnos ezen a napon elvesztettük Zolit és Bencét is egy esés következtében. A második, hosszú hegyekkel tarkított napon tovább folytatódott a balszerencsénk, hiszen Daninak technikai problémája akadt, majd a felzárkózás közben bukott is, így jelentős hátrányt szedett össze. Pedig egész nap nagyon könnyedén mozgott. Viktorral az utolsó emelkedőn adtuk meg magunkat végleg és a mezőnytől 3 percet kapva futottunk be. Személy szerint nem éreztem az első napokban túl jól magam, de a harmadik szakaszra sikerült összekapnom magam. Ez már egy nekem való pálya volt, közel kétezer szinttel, végig hullámos terepen, hosszabb, rövidebb strappokkal. Szakasz közben többször is eláztunk, de az első etapon tapasztalt idegességnek már nyoma sem volt a mezőnyben, így a vizes úton már bukások sem történtek. Dani a végén igyekezett segíteni, de az utolsó 500 méteres 10%-os emelkedőt nem tudtam elég elööl megkezdeni, így a 30. helyen futottam be.
A Szuper Beton sora a versenyen
Végül a záró napon történtek a legérdekesebb dolgok… Nem állt rajthoz sem a Wiggins Team, sem a holland Jo Piels különböző okokból. A britektől éjszaka elloptak két kerékpárt, így bojkottálták a mai napot. Mondjuk ezt nem értem, hogy ahol mindenkinek 3 bringája van, legalább miért nem indul el, anno én kritérium és páros OB között hasonlóan jártam, és a kölcsön bicóval sem fordult meg a fejemben az, hogy ne álljak rajthoz. Itt ugye még kölcsön kerékpár sem kellett volna… Holland részről pedig az egyik versenyző éjjel rosszul lett és intenzív osztályra szállították azonnal. Majd a rajt előtt egy járókelő is összeesett a célterületen, biztos ami biztos alapon.
Végül sikerült elrajtolni időben, és folyamatos támadások kísérték a versenyt a hegyi körözésekig, ahol többször is több részre szakadt a mezőny. Én az utolsó emelkedőn az utolsó 5 leszakadó egyike voltam, lefelé összeálltunk 20-an és igyekeztünk a 38 fős élbolyt utolérni. Végig láttuk őket, majd 1.5 km-rel a vége előtt teljesen szem elől vesztettük őket. Én átgurultam a grupetto 18. helyén. Daniék sora 3 perccel megérkezett mögöttünk, majd miután átöltöztünk és ettünk-ittunk, egy nagy sor haladt át a célegyenesben… Akkor már tudatosult bennem, hogy valószínűleg ez volt “a mezőny” és a mi grupettónk meg az első sor, így a mai napot az nyerte aki elsőként átgurult tőlünk a célvonalon. A szervezők hibája miatt az összetett már nem változott, de a szakasz eredmények megmaradtak. Összességében én elégedett voltam magammal, főleg az utolsó két napon mutatott teljesítményemmel, egyre jobb és jobb formába lendülök. Már várom a cseh V4 szakaszát! A srácoknak és a kísérőknek egyaránt köszönök minden segítséget! Viktornak külön köszönet az utolsó napi megtolós segítségéért a szakasz elején! 🙂
Filutás Viktor, aki a prológon lett a legjobb magyar, a következőképpen élte meg ugyanezt a versenyt belülről:
A Marokkói körverseny után sajnos összeszedtem egy csúnya betegséget amivel egy hétig nyomtam az ágyat… Amint jobban lettem, úgy éreztem versenyképes vagyok és a Visegrád 4 kerékpárversenyen már indultam is, ami kicsit vissza ütött mert ismét legyengültem. Szóval a Carpathian Couriers Race-re sajnos nem túl jó formában érkeztem, de Stubán Ferenc azt mondta, hogy nem kell erőltetni a dolgokat csak tegyem a kereket és gyűjtsek erőt. Az első nap jól is ment, végig jól éreztem magam, de a mezőny hihetetlenül ideges volt, “satufék-állórajt” végig. A bukások pedig egyfolytában hátráltattak, valahogy mindig rossz helyen voltam… Majd az utolsó 5 kilométeren belül 3 bukást is kivédtem. Egyszer összeakadt egy lottós egy brittel, én meg átmentem a kerekeiken, utána 3 kilinél egy CCC-s felakadt egy kerékre majd arrccal a földbe csapódott. A kerékpárja meg rám zuhant, amivel majdnem kiütötte a kezemből a kormányt, de ha ez sem lett volna elég, akkor az utolsó 50 méteren a célegyeneshez vezető kanyarban már szépen elöl voltam, majd két srác felakadt a kordonra és berepültek elém, amivel nagyjából el is úszott minden.
A másik számomra kritikus nap a 3. szakasz volt, amikor megkezdtük az első hegyet éreztem, hogy ez az a nap, amikor nem tudnak leszakítani… De amint ez a gondolat elhagyta a fejemet, azonnal beesett a láncom a vázhoz, a mezőnyből többen is toltak egy darabig, de sajnos nem kapták el a fogak a láncot így le kellett szállnom és felrakni. A kísérőkocsi meg sajnos hátrébb ragadt, mert a többi leszakadó és azokat frissítő autók közt alig bírtak jönni. Amint megjött a kocsi, kaptam 2 kulacsot és az utolsó 50 kilométert színte egyedül teljesítettem, mert amikor meg-meg fogtam egy két sort, ott senki sem akart vezetni, ezért tovább mentem mindig. Így csak másfél percet kaptam az utolsó ötvenesen. Majd elérkezett az utolsó szakasz, amit azzal kezdtünk, hogy a 20. kilométernél Rózsa Balázst toltam míg ő könnyített magán. ? Ez sajnos számomra viszont elég megterhelő volt mert 45 km/h-val a pofaszélben kettőnk helyett mentem, majd a műveletet sikeresen véghez vittük. Balázzsal előre is mentünk, engem Dani beengedett a sorba ami azonnal megnyúlt és leszélezett a mezőny. Addig küzdöttem a szélben, hogy a csapattársaim jobb helyen legyenek, hogy amint megtorpant a mezőny hátra is mentem, mert éreztem, hogy mára ennyi. Az első hegyen ez vissza is ütött, mert azonnal megszakadt a sor, de nagyon fel akartam érni, ami sikerűlt is. Amikor azonban harmadjára is megszakadt a sor, akkor már kijött az előző napi menés és sajnos nem tudtam felérni a főmezőnyre, és itt véget is ért számomra a szakasz. Nem értékelem kudarcnak ezt a versenyt, mert nem érkeztem nagy ambíciókkal, a betegség után nem jöttem teljesen helyre, de minden nappal egyre jobb és jobb lesz szóval “csak előre kell nézni”.
Móricz Dániel a legjobb magyarként állhatott fel a dobogóra Pápán
Móricz Dániel egy bukástól hátráltatva küzdötte végig a versenyt, az ő szemszögéből így zajlottak az események:
Befejeződött a Carpathian Couriers Race, értékelhetően sikerült nekem is befejezzem végül a versenyt, bár sajnos volt, ami hátráltatott… A 3 km-es prológ úgy ment, ahogy, nem az én műfajom egyébként sem. Másnap szerettem volna a Veszprém-Pápa szakaszon az egyetlen hegyihajrát a végén elhozni, hogy magamra ölthessem a megkülönböztető hegyi trikót, de sajnos a jó helyezkedés ellenére beszorítottak a fontos pillanatban, így ez elmaradt. A végén óriási tempó és tumultus, ebből adódóan rengeteg bukás is, amiket azért sikerült kikerüljek, és a legvégén a sprintben bár nem a legjobb helyezkedésemmel, de a 29. helyen érkeztem. A szlovák szakaszon nagyon jól éreztem magam. Az emelkedőkön is jól haladt, az elejében tudtam maradni, kisebb lemaradásokkal-felérésekkel. Aztán a hátsó kerekem egyre jobban elkezdett ütni, így vártam, amíg mögénk érnek a kísérőutók es cserélhetek. Így is lett, vissza a mezőnyre… Na nem olyan egyszerűen sajnos… A kocsisoron haladva, szépen előzve az autókat mentem fel, amikor egyszer a bal oldalra szorulva maradtam es előttem fékezett le a kanyarban bal oldalon(!!!) az egyik kísérőautó. Nem tudtam megállni, tompítottam az ütést a lökhárítón, de nem esett jól. Ezután visszaültem és nehezen, de mentem tovább… Sajnos már nem tudtunk azzal a csoporttal felérni a mezőnyre, akikhez hátramaradtam, és így sokat kaptam. Aznap tényleg jó lehettem volna érzésem szerint, a hegyeken már túl voltunk, egyetlen kisebb emelkedő volt még a vége felé, de nem vízválasztó jelentőségű… Sajnos ez így alakult önhibámon kívül, lesz még alkalom!
A hátralévő két napra is rányomta a bélyegét azért az esésem, nem tudtam annyi és olyan erőt kifejteni, mint ahogyan éreztem magam belül. Sajnáltam, és bosszús voltam eléggé, de küzdöttem és be tudtam fejezni a versenyt, ezzel már végül megelégedtem. Most fontos, hogy hamar helyrejöjjek és folytatni tudjam az érdembeli munkát a következő edzéseken és versenyeken! Következő megmérettetésünk a V4 lengyel és cseh szakasza, hullámos, hegyes körpályákon.
Móricz Dániel, Stubán Ferenc és Rózsa Balázs
Stubán Ferenc, a Szuper Beton csapatvezetője így értékelt:
Nagyon fontos megemlíteni, hogy a Carpathian Couriers Race ennek a kategóriának (23 év alattiak) valóban a teteje, a legjobb csapatok részvételével, és óriási dolog, hogy Magyarországot is érintette ez a verseny. A csapatból Balázs szépen teljesített, egyre jobb formába lendülve, sajnos sok bukás volt, már az elején elvesztettük Lóki Bencét és Lengyel Zoltánt, majd Móricz Danit is elütötték, szerencse a szerencsétlenségben, h komolyabb baja nem történt. Viktort úgy tekintem, hogy befejezte a versenyt, hiába nem ért be értékelhető eredménnyel a végén, az utolsó szakasz végén elég nagy káosz alakult ki az eltévedés, bukások miatt. Következnek a V4-ek hátralévő versenyei és egyéb fontos megmérettetések, amire már az olasz Matteo Ferrettivel is erősítünk. Végezetül még szeretnék köszönetet mondani a Mugen Race Team Prológ csapatának és Veres Csabának, akik biztosították a furgonjukat a versenyre, és sokat segítettek nekünk.
Összetett végeredmény:
http://www.procyclingstats.com/race/Carpathian_Couriers_Race_U23_2016
1. SCHREURS Hamish (Klein Constantia) 13:08:40
2. PALUTA Michal (CCC Sprandi Polkowice) +0:10
3. KANTER MaxLKT (Team Brandenburg) +0:11
…
56. RÓZSA Balázs (Szuper Beton) 4:14
87. MÓRICZ Dániel Szuper Beton) 17:21
A Carpathian Couriers Race-ről és az U23-as versenyrendszerből a BringaSport magazin 3. adásában lesz egy összefoglaló az M4 Sport szombat délelőtti magazinműsorában!
