fbpx

Michele Bartoli a tavaszi klasszikus versenyekről

Futótűzként terjed a “visszatéréskór” az egykori nagy versenyzők körében. Armstrong, Basso, Jacksche és még számos keményen a 30-as évet taposó egykori sztár mellett tavaly télen még Bartolit is hírbe hozták. Úgy tűnik ez csak kacsa volt, de azért a tavaszi klasszikusok egyik legnagyobb sztárja továbbra is Bassóval edz – illetve követi a profi országúti versenysportot és most esélyt latolgat…

A Gazzetta dello Sportnak tavaly késő ősszel még úgy nyilatkozott Michele Bartoli, hogy fontolgatja a visszatérést – persze nem a győzelemre összpontosítva, hanem csak a “feeling” kedvéért. Az egykori Ronde van Vlaanderen (1996), Liège-Bastogne-Liège (2002, 2003) és Giro di Lombardia győztes (2002, 2003), továbbá két világbajnoki győzelemért járó szivárványszínű mez büszke tulajdonosa (1997, 1998) 2004-ben fejezte be pályafutását, miután Bjarne Riis CSC csapatában nem igazán találta a helyét. Nem jött be neki a dán mester által szervezett túlélőtábor – Michele stílusa sokkal inkább a klasszikus olasz iskolához áll közelebb.

Bartoli idén télen Bassóval edzett a Dolomitokban...

A télen Ivan Bassóval készült, visszatérését rebesgették, de e helyett most meg kell elégednünk az idei tavaszi klasszikus versenyek esélylatolgatásával. Bartoli a tavaszi versenyek specialistája, a leghíresebb “körök” közül egyedül a Párizs-Roubaix-n nem tudott maradandót alkotni. Akkor hallgassuk a 38 éves pisai legendát a Miláno-Sanremo, a Ronde van Vlaanderen, a Gent-Wevelgem, a Párizs-Roubaix, az Amstel Gold, a Flèche Wallonne és a Liège-Bastogne-Liège tapasztalatairól és esetleges idei kimeneteléről!

Michele Bartoli fénykorában ellenállhatatlan volt a tavaszi klasszikusokon...

Miláno-Sanremo (2009 március 21.), Bartoli legjobb eredménye: 5. 1995-ben Laurent Jalabert mögött:

Az első nagy klasszikus, március végén, most hétvégén. “Az első évben, amikor ezen a versenyen részt vettem, azaz 1995-ben még úgy éreztem, hogy ezt nekem találták ki. Nem túl megerőltető, nem is túl technikás, de éppen ezért többen is kiszemelték maguknak. Idén mondjuk két nagymenőnek fekszik a Miláno-Sanremo, Danilo Di Luca vagy Philippe Gilbert érhet oda, vagy mint tavaly Fabian Cancellara esetében, akár meglepetés is születhet. Ritkán történik meg, hogy valaki a sprinterek elől elhalássza a győzelmet. A döntés általában a két utolsó emelkedőre, a Cipressára vagy a Poggióra marad. Ha Petacchi kibírja az emelkedőket, a sprintben nem lesz könnyű bárkinek is lenyomni.”

Ha sprint lesz, Petacchi odaérhet...

De Ronde – Ronde van Vlaanderen (2009 április 5.), Bartoli legjobb eredménye: első 1996-ban 55 másodperccel Fabio Baldato és Johan Museeuw előtt:

“A flamand körverseny a legnehezebb az összes tavaszi klasszikus közül, részben a kockaköves emelkedők, részben szél és a kanyarok miatt. Állandóan résen kell lenni, egy pillanatra sem szabad elmélázni, mert könnyen egy leszakadó csoportba találhatja magát a versenyző. Végig nyélen kell hajtani. Természetesen a belgák a kedvencek, régebben más nemzetek versenyzői is labdába rúgtak (Andrej Tchmil, Max Sciandri, Rolf Sørensen, Andrea Tafi és jómagam), de idén a Quick Step biztos megcsinálja Booonennek a győzelmet. Ha neki rossz napja lesz, ott van még a többi esélyes: Stijn Devolder, Fabian Cancellara vagy Alessandro Ballan. Ballan vállán ott nehezedik a szívárványcsíkos mez, de szerintem ez őt nem fogja hátráltatni – nyugodt fickó és igen keményen küzd. Ő lehet az olaszok egyetlen esélye, mivel Filippo Pozzatónak ez túl nehéz terep…”

Tom Boonen minden belga versenyen esélyes...

Gent-Wevelgem (2009 április 8.), Bartoli legjobb eredménye: 9. 1993-ban Mario Chippolini mögött:

“A pálya nem túl nehéz, viszont a szél mindig a tenger felől fúj, így a mezőny törvényszerűen darabokra szakad. A Kemmelbergen pedig rendre megszökik, aki a végső győzelemre pályázik. A rajt után még nem nem lehet tudni, hogy ki nyer, de azt igen, hogy kinek nincs már esélye erre. 30-40 főből álló vezető boly szokott az élen hajtani az emelkedőig. Idén sprintert várok elsőnek a célba, mint például Robbie McEwent, Thor Hushovdot vagy Danilo Napolitanót. Ez az egyetlen verseny, ahol a nem tavaszi klasszikusokra szakosodott versenyzők is nyerhetnek.”

McEwan a tavaszi versenyeken is jól szokott szerepelni...

Párizs-Roubaix (2009 április 12.), Bartoli legjobb eredménye: 21. 2004-ben Magnus Backstedt mögött:

“Az Észak Poklát csak egyetlen egyszer jártam meg, ráadásul utolsó profi évemben, 2004-ben. Abból indultam ki, hogy Bernard Hinault is csak egyszer állt rajthoz, mégis nyerni tudott, de ő más kaliberű versenyző volt, mint én. Persze a Párizs-Roubaix-hoz az erő és a kitartás mellett szerencse is kell – ez 2004-ben elpártolt tőlem, amikor a szökevény csoportban defektet kaptam. Általában egy fél tucat versenyzőt szoktak esélyesként emlegetni, idén szerintem Boonen, Cancellara, Ballan, Juan Antonio Flecha közül kerülhet ki a győztes, vagy esetleg egy olyan erőgép is odaérhet, mint mondjuk Thor Hushovd. 2007-ben is ez történt, amikor Stuart O’Grady-nek sikerült győzni. George Hincapie is nyerhet: örülnék neki, mivel az amerikait eddig elkerülte a szerencse.”

George Hincapie-t eddig elkerülte a szerencse...

Amstel Gold (2009 április 19.), Bartoli legjobb eredménye: első 2002-ben Szergej Ivanov és Michael Boogerd előtt:

“Ez is az egyik kedvenc versenyem, mivel elvarázsolt utakon rendezik meg, sokszor két bicajos nem fér el egymás mellett az úton. A győzelemhez mindenképpen ismerni kell az útvonalat. Ilyen verseny nincs még egy! A befutó előtt pedig az út le-fel megy, ott a Cauberg, a Eyserbosweg, melyek után az emberben már semmi erő nem marad a befutónál lévő kaptatóra. Az idei favoritok Damiano Cunego, Davide Rebellin, Thomas Dekker, illetve a Schleck fivérek, különösképpen Frank, akihez közelebb állnak az Ardennek rövid, meredek emelkedői, mint a Tour véget nem érő hágói.”

Rebellinnel mindig számolni kell!

Flèche Wallonne (2009 április 22.), Bartoli legjobb eredménye: első 1999-ben 14 másodperccel Den Bakker előtt:

“Ez a verseny a Mur de Huy-ről szól, mely az egyik legnehezebb emelkedő a tavaszi klasszikusokon. Ráadásul a végén ezen van a befutó, mely sokak számára lehetetlenné teszi a végső győzelmet. Ellenben látvány szempontjából a Flèche Wallonne talán a legszebb. A Mur de Huy háromszori megmászásából az első kettő nem túl veszélyes, a tempó közepes, de a vége felé a Côte de Ahinon már rendre szétrázódik a mezőny. Innentől 15 versenyző marad, akinek esélye van a győzelemre, és végül mindig az utolsó méterek döntenek. Idén Kim Kirchent, Alejandro Valverdét és Damiano Cunegót tippelném a győzelemre. Cunegónak nagyon fekszik ez a verseny.”

Liège-Bastogne-Liège (2009 április 26.), Bartoli legjobb eredménye: első kétszer, 1997-ben és 1998-ban:

“A Liège-Bastogne-Liègeszép, de kemény verseny. Számomra sok szép emléket jelent. A Côte de la Redoute-ig általában a csapatok kontrollálják a tempót, majd elszabadul a pokol. Az utóbbi években a versenyzők a végére, azaz a Côte de Saint-Nicolas-ra hagyták a döntést, de én már a Redoute-on szerettem elintézni a dolgot, hogy ne kelljen a végén sprintelni. Idén Ivan Basso is odaérhet, bár ő is indul az előző napi Giro del Trentinón Armstronggal együtt. Valverde is természetesen favorit, mint Joaquím Rodríguez, Thomas Dekker, Cunego, Di Luca vagy Rebellin. A nagy körversenyek sztárjainak fekszik a hosszú emelkedő, mint Nibali vagy Sastre.”

Cunegónak fekszenek a meredek emelkedők, főleg ha az egyben a befutó is!

Forrás: Cyclingnews
Képek: Wilkimedia

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.