Az osztrák Markus Stöckl Mondraker montijával megdöntette a fennálló – egyébkánt általa felállított bicajos sebességrekordot. A rekordkönyvek szerint a szériakerékpárral száraz talajon, önerőből történő kerékpáros sebességcsúcs immár 167,6 km/óra. Elképesztő!
Stöckl korábbi rekorddöntéséről már korábban beszámoltunk a BikeMag virtuális hasábjain. A világhíres osztrák “sebességfüggő” DH-s havon már egy 210 km/órás rekordot is felállított, a hagyományos sorozatban gyártott, nem módosított vagy “tuningolt” kerékpáron és száraz talajon pedig 165 km/h-val tartotta a sebességcsúcsot. Stöckl nemrég Mondraker Summum Carbon Pro Team downhill gépének nyergében az utóbbira tett egy újabb – és mint már megszokhattuk – sikeres kísérletet. A Red Bull által szponzorált 42 éves “pilóta” ez alkalommal Chilébe utazott, hogy az Atacama sivatag egyik vulkanikus hegyoldaláról minden eddiginél gyorsabban száguldjon le.
Korábbi kísérletei során a vakmerő “fenegyereknek” voltak hajmeresztő esései, szerencsére a mostani kísérlet bukás nélkül zajlott. A Red Bull csapat sátortábort vert a hegy lábánál, majd nyolc próbafutam után következett az első éles kísérlet, amely rögtön meg is hozta a kívánt eredményt. A meredek, vulkanikus kőzettel borított relatíve sima hegyoldalon Stöckl a rajt után 11 másodperccel érte el a 167,6 km/órás sebességet, amelyet a szervezők rendkívül pontos sebességszenzorral rögzítettek.
A “pálya” kiinduló pontja kereken 4000 méter tengerszint feletti magasságban volt, a hegyoldal pedig hozzávetőleg 45 fokos lejtéssel rendelkezett. A ritka levegő kétségtelenül csökkentette a légellenállenállást. A “futam” során Stöckl elképesztő módon 1200 méter magasságot vesztett, azaz a kigurulás már 2800 méteren történt. Habár a Mondraker kerékpár bárki által megvásárolható sorozatban gyártott modell, Stöckl ruhája speciális anyagból és szabással készült, a lábrész pedig áramvonalasított kivitelű. (Ezt a rekord feltételei lehetővé teszik.) A sisak ugyancsak “spéci” darab, amely a mellkas felé is ideális légáramlást tesz lehetővé, a ruhával együtt került megtervezésre. Mindkettőt légcsatornában fejlesztették, a sisak könnyű karbonkompozit felépítést kapott. A “légelterelő” alatt egy hagyományos Dainese fejvédő nyújtott valódi védelmet.
[divider scroll_text=””]
Ha már a biztonságról van szó, a sebességmániás Stöckl védelmét a ruhába integrált, ugyancsak speciálisan kifejlesztett “légzsák” fokozta. A légzsákkal ellátott védőruha egyébként a motorsportban már kereskedelmi forgalomban is elérhető, a Dainese például kínál egy hasonlót kialakítást D-Air néven. A későbbiekben várható, hogy a technológia sísportban is elterjed, sokakat óvva meg a komoly balesetektől.
[divider scroll_text=””]
Visszatérve a kerékpárra, Stöckl egy potom 8000 eurós, boltban megvásárolható Mondraker Summum Carbon Pro Team gépet használt a kísérlethez, még a Fox 40 Float FIT villa és a DHX2 tag is széria volt – természetesen spéci beállításokkal. A bringa komplett Shimano Saint szettel szerelt, és alapból DH-s 203mm féktárcsákkal érkezik. Ezen sem változtattak, tehát még egy ilyen sebességrekordhoz is elegendő munícióval rendelkezik a Summum Carbon eme fullextrás változata. A DT Swiss XMC 1200 27.5″ karbon gyári kerékszett ugyancsak bírta a kiképzést, ezeken széria 2.5″-os Maxxis Minion SSDH köpenyek feszültek. Még az SDG nyereg és nyeregszár is a “bolti” volt: arra a pár percre és testhelyzethez valószínűleg mindegy a pontos kialakítás és a márka. (Mondjuk egy lapított aerodinamikus nyeregszár talán valamelyeset csökkenthette volna a légellenállást…) A nyeregmagasság sokakat meglephet, de gyaníthatóan a kerékpár stabilizálását és a testhelyzet legaerodinamikusabb elhelyezkedését szolgálja.
A pedálválasztásra érdemes kitérni. Mivel a “talpalávaló” nem a Mondraker tartozéka, szabad volt a gazda e téren: Stöckl egy országúti Look Kéo Blade Aero mellett tette le vokság, amely nemcsak aerodinamikusabb, mint az MTB pedálok, hanem fokozott stabilitást tesz lehetővé. A rendkívüli sebesség mellett ez utóbbi minden bizonnyal elengedhetetlen tulajdonság.
Stöckl beszámolója alapján a felgyorsulás jelentette a legnagyobb kihívást a nem éppen tükörsima talajon. “Sógorunk” a relatíve nagy áttételt közel 100 km/órás tempóig volt képes meghajtani, onnan a gravitáció vette át a szerepet. Habár – mint már említettük – mindössze 11 másodperc kellet a maximális sebesség eléréséhez, ez Stöckl szerint már-már örökkévalóságnak tűnt. 160 felett a felsőtest legkisebb mozdulata is visszavetette a gyorsulást, így a légcsatornában kikísérletezett és begyakorolt pozíció milliméter pontos tartása jelentette a legnagyobb feladatot. Markus Stöckl nem tartja lehetetlennek, hogy a későbbiekben képes lesz szériakerékpárral megdönteni Eric Barone prototípusgéppel száraz talajon elért 172 km/órás rekordját!
[divider scroll_text=””]
További információ és képanyag a Red Bull oldalon található. Három videóanyag készült Stöckl csúcsdöntéséről, ezek itt érhetők el. A Red Bull TV-n elképesztő bicajos “csapatások” láthatók!