Tudja-e a kedves olvasó, hogy mikor rendeztek a kerékpársportban idehaza először magyar bajnokságot hölgyeknek? Hogy ki volt az első magyar női vb-résztvevő, illetve olimpikon? Hogy ki vezeti napjainkban a bajnoki örökranglistát? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Kocsi Tibor sportújságíró közel 30 éve született cikke, amire pedig nem, annak a megválaszolásával jómagam próbálkoznék…
Amikor ez az írás eredetileg megjelent, a nők közel két évtizede nem voltak jelen a hazai kerékpáros élsportban. A cikkből azonban már érezhető a változás szele, és valóban: megjelenése után két évvel újra felnőtt női bajnoki címeket osztottak. Az eddig vezető rögös útról kaphatunk képet az alábbiakban.
—————————————————————–
Lányok, fel az országutakra!
Nem kell olyan javakorabelinek lenni annak, aki még emlékezhet rá. Valamikor huszonöt esztendővel ezelőtt még a mi országútjainkon is színes trikós hölgyek taposták a kerékpár pedálját, versengtek egymással. Aztán szép lassan fogyni kezdtek, s 1960-ban az utolsó kerékpárosnő is leszállt a gépről.
Ihászné Magyar Kornélia, a kerékpáros világbajnokságok történetének első magyar résztvevője
Tavaly nyáron a moszkvai olimpián egy kellemes meleg júliusi napon összeszámolták a szavazatokat, és kihirdették: az 1984-es olimpia műsorán szerepel a női kerékpározás is.
Az olimpia egy-egy sportpályafutás csúcsa, szokott lenni. Az „igen” szavazatok pályafutásokat indítottak (indíthattak) el.
Hogy miért csak most? Ezt már nehéz lenne kinyomozni. Lehet, hogy ennek a nagyon régi és szerte a világon igen népszerű sportágnak a vezetői amolyan értékcsökkentőnek tartották volna, ha a hölgyek is nyeregbe pattannak? Vagy a pokolian nehéz országúti versenyek alapján döntöttek úgy, hogy ez nem nőknek való vígasság? Tény, hogy például ötvennégy világbajnokságnak kellett eltelnie addig, míg 1958-ban Párizsban rajthoz állhattak a nők is. A két pályaszám közül a repülőversenyt a szovjet Jermolajeva, a 3000 m-es üldözőversenyt honfitársa, Kocsetova nyerte, míg az 59 km-es országúti vetélkedést a luxemburgi Jacobs. Sporttörténeti nevek. Ahogy majd az első olimpiai bajnoknőé is az lesz.
Izsák Éva, az első magyar női kerékpáros olimpikon
Az eltelt évek alatt aztán olasz, belga, egyesült államokbeli, holland, NSZK-beli, csehszlovák, kanadai és angol neveket is megtanulhattunk. Mert, ha nem is vetekedhet a férfiakéval, a női kerékpározás is népszerű a világon. És vitathatatlanul egyre népszerűbb lesz.
Adminisztrációs akadálya aligha lehet a női kerékpározásnak, hiszen ugyanolyan gépen versenyezhetnek, az országút ugyanúgy kígyózik alattuk is. Más sportágak példáját véve: sehol sincs mondjuk külön női úszó, vagy atléta szakosztály. Jó néhány edzővel beszéltünk, és többen közülük azt mondták: fel tudnának venni néhány lányt a szakosztályba. Lehet, hogy nem is bizonyulna rossz „üzletnek” – hiszen már olimpiai szám!
De akadnának-e nálunk vállalkozók?
Az elmúlt időszakban az országúti versenyeken, edzéseken gyakran feltűnik egy rövidhajú nő. Rendszeresen kerékpáron érkezik. Legutóbb a hegyibajnokságon Dobogókőre is kerékpárral érkezett. P. Nagy Zsuzsáról, gyorskorcsolyázó bajnoknőnkről, Takács András sokszoros válogatott kerékpárosunk feleségéről van szó.
– A gyorskorcsolyázó lányok között többen lennénk, akik versenyszerűen is szívesen kerékpároznánk – mondta a bajnoknő. – Csak lenne hol. Egyáltalán nem olyan félelmetes dolog ez. Felhajtottam én már hófúvásban Galyatetőre is. Nyilván más is bírná. Csak a mezőnyben kerékpározást kéne gyakorolni. Például kibicikliztem a válogatott keret elé Gödöllőig. Hazafelé néha megtoltak és akkor én is ijedten behúztam a féket, De ezeket a dolgokat meg lehet tanulni.
Elsősorban tehát a gyorskorcsolyázó lányok jöhetnek szóba? A kezdetben talán igen. Ez a két sportág remekül kiegészíti egymást. 1973-ban egy bizonyos Sheila Young nevű egyesült államokbeli csinos lány kerékpározásban és gyorskorcsolyázásban is világbajnok lett.
No, de mit szól ehhez az ötlethez egy gyorskorcsolyázó edző? Montsko Évának, a Rozmaring TSZ SK edzőjének véleményét kérdeztük.
– Már régóta jó kiegészítője egymásnak a két sportág. Mi is használtuk a kerékpárt a nyári edzéseken, amikor állóképességi munkát végeztünk. Sokkal jobb a monoton futásnál. Az egyesületben már beszéltünk róla, hogy venni kellene kerékpárokat, és a fiatalokat is felültetni rá. Tudom, sokan aggályoskodnak, hogy túl nagy megterhelés a kerékpározás a nőknek. A hosszútávú terhelések bizonyos élettani mutatói egyértelműen bizonyítják, hogy nem. (Csak úgy mellékesen: a terheléses vizsgálaton férfi kerékpárosaink 200-as pulzus közelében már abbahagyták, az említett P. Nagy Zsuzsa csak 200 fölött!)
– Versenyszerűen is engedné kerékpározni tanítványait?
– Miért ne?
Írásunk elején megemlítettük azt a kerékpárversenyzőnőt, aki utoljára hagyta abba: Ihászné Magyar Kornélia, aki később a gyorskorcsolyázásban sok sikert ért el. Ő volt az egyetlen magyar kerékpárosnő, aki világbajnokságon is indult – 1960-ban. És ha vagy tíz kilométert nem kell lyukas gumival kerekeznie (segítséget, mint egy szem magyar, nem kapott) bizony szép eredménnyel hajthatott volna célba.
– Naponta mennyit hajtott akkoriban?
– Legalább hatvan kilométert. Többnyire az ifjúsági fiúkkal együtt.
– Veszélyes sportág a kerékpározás?
– A közlekedést meg kell tanulni. Akkor nem. Én versenyen egyszer sem sérültem meg.
– Az országúti edzéseken gumit szerelni, apróbb javításokat is el kell tudni végezni.
– Nem ördöngősség ez. A lányok minden ilyesmit meg tudnának tanulni. És biztos, hogy lenne néhány eredményes lánybringásunk. P. Nagy Zsuzsa például kifejezetten tehetséges.
Szabolcsi Szilvia a sidney-i olimpia pontszerzője
Idáig hát megvolnánk. Akadna jelentkező, lenne, ahol be is fogadnák őket. Hasznos kiegészítő sportnak is számít a kerékpározás. Nem is egészségtelen, a nők is alkalmasak rá.
Az egyik „gazda”, a Magyar Kerékpáros Szövetség örömmel támogatná a magyar női kerékpársport ismételt felvirágozatását.
Már csak azért is, mert erre a sportágra már nagyon ráférne egy kis siker. Akár egy hölgyversenyző jóvoltából. És akkor talán a fiúk is jobban haladnának.
Tehát lányok, fel az országutakra!
A cikk eredetileg a Népsportban jelent meg 1981-ben.
—————————————————————–
Történelem dióhéjban
Az első női felnőtt magyar bajnokságot 1950-ben rendezték meg, országúton illetve pályán egy-egy számban. Az országúti futam 20 km-es távon bonyolódott, és a bajnok Fülöp Ilona (Szegedi Postás) lett. Pályán repülőversenyben mérkőztek a hölgyek, itt Tóth Erzsébet (Szegedi Postás) győzedelmeskedett. A lendület 1960-ig tartott, 1961 és 1982 között ugyanis nem írtak ki országúti- és pályabajnokságot nők számára. Jelen cikk tanúsága szerint az első magyar női vb-résztvevő Ihászné Magyar Kornélia volt 1960-ban, az első olimpikonra azonban egészen Barcelonáig kellett várni, itt Izsák Éva személyében láthattunk magyar kerékpárosnőt versenyben. Máig Izsák Éva vezeti felnőtt bajnoki címek száma tekintetében a női ranglistát 19 db országúton és 28 db pályán aratott, azaz összesen 47 győzelmével (1986 és 1996 között). A nemzetközi szinten legeredményesebb magyar hölgyversenyző egyértelműen Szabolcsi Szilvia volt, akinek egy olimpiai 5. helyezést, két U23-as Európa-bajnoki címet (1997; 1999) és két vb hatodik helyet (2001; 2002) köszönhetünk.
Felhasznált további irodalom:
– Baranyecz András: Kerékpáros Arany Almanach 1994-2001.
– 50 éve a kerékpársportban: A BVSC jubileumi kiadványa 2006.
Szöveg: Kocsi Tibor (Népsport), HBalage
Fotó: Tarapcsák Péter gyűjteménye, Yasec Kft.
