Kun Cross: Eső, sár, kell ennél több egy cyclo-cross versenyre?
Az idei Kun Cross-on az időjárás nem fogadta kegyeibe a versenyre ellátogatókat, jelentős mennyiségű eső és folyós sár várt a bringásokra igazi cyclo-cross hangulatot teremtve a Magyar Kupa 2. futamának.
Fotó: Farkas Milán – milanphoto.hu
Kecskeméten már több, mint egy évtizede rendeznek cyclo-cross versenyeket, például 2020-ban itt volt az első ob, amin én is indultam. Bár a pálya alapvetően nem nehéz és nincs nagy körítése a versenynek mégis minden évben sokan jönnek el ide versenyezni. Az elmúlt években mindig téli időszakban rendezték a versenyt, így jellemzően hideg idő és olvadó talaj jellemezte a Kun Cross-t, idén viszont a november 5-i időponttal lehetőség volt arra, hogy végre száraz körülmények között láthassuk a pályát. Végül nem így lett.
Fotó: Farkas Milán – milanphoto.hu
A verseny hetében többször esett az eső, de az igazi csapadékot a verseny előtti estére, éjszakára és a verseny napjára ígérték, hogy esélye se legyen felszáradni a pályának, így mindenki – köztük én is, aki nem szeret sárban bringázni 🙂 – kénytelen volt tudomásul venni, hogy sáros verseny lesz. Vasárnap reggel szakadó esőben indultunk el Kecskemétre és valahogy nem akart elállni az eső útközben sem, bár pár hete már eljátszottuk ugyanezt Kazincbarcikával, ahol végül sokat száradt a pálya az elit futamra, de most Kecskeméten nem akart elállni, hanem csak esett és esett. A rajtszámátvétel után azon gondolkodtunk, hogy érdemes-e egyáltalán pályát járni, nyakig összesarazni mindent vagy majd a versenyen ér minket a meglepetés. A gyerekversenyekbe belenéztem és miután láttam, hogy nem annyira sáros a bringájuk nagy nehezen rávettem magam, hogy menjek egy kört a pályán és meglepetésemre nem volt annyira rossz állapotban mint gondoltam, az emelkedőket kellett megfutni és az első erdős szakaszon is opció volt a futás, de különben tekerhető volt a pálya és nem is csúszott annyira. Egyedül a kétszeri átöltözést nem élveztem az esőben a kocsi mellett, azt kihagytam volna. Sajnos a szomszédban éppen focimeccset játszottak és így nem használhattuk a stadionnal szembelévő csarnok infrastruktúráját (éljenek a viselkedni nem tudó focihuligánok…).
Fotó: Farkas Milán – milanphoto.hu
Az eső ellenére nem volt nagyon hideg, így rövid-rövidben vágtam neki a versenynek, meg úgyis jobb a kevesebb ruha ha átázik mindene az embernek, mert az kevésbé hűti, bár cyclo-cross versenyen ritkán fázik az ember. Kivételesen az aero sisakra esett a választásom, mert a zártabb kialakítás miatt abba kevesebb eső folyik bele 🙂 , de voltak akik zacskót húztak a sisakjukra hasonló céllal. A rajtban megkaptuk az égi áldást, úgy elkezdett szakadni az eső, hogy láttam, ahogy folyik le a víz a sisakomról. A rajt után már nem volt gond, gyorsan sikerült elérni az üzemi hőmérsékletet és elkezdődött életem egyik legélvezetesebb versenye.
Fotó: Farkas Milán – milanphoto.hu
Igazából esőben és sárosan sem volt igazán nehéz ez a pálya, nem volt benne semmi nehezen megoldható szakasz, szélesek voltak a kanyarok és rengeteg fű volt rajtuk, ahol tapadt a gumi, sehol nem állította meg a sár a kerekeket, viszonylag egész jól lehetett haladni a pályán. Természetesen az emelkedőket és a rézsűket meg kellett futni és szerintem az első erdő is gyorsabb (legalábbis nekem) volt futva mint bringán, de ezenkívül végig lehetett tekerni, sőt voltak kanyarok, amik most jobban tapadtak, mint tavaly amikor elkezdett kiolvadni a talaj. A második erdei szakasz volt talán a legdurvább, ahol fogta a sár a kereket és közben csúszkált mindenfele a gumi, nekem egyébként ez volt a kedvencem a pályában, régebben utáltam az ilyen szakaszokat, most viszont úgy látszik már nem. 🙂 Az egész verseny arról szólt, hogy fröcsög körületted a folyékony sár, keresed a füvet, ahol tapad a gumid, az egyenesekben nyomod neki ahogy tudod, “felfutsz” az emelkedőkön, aztán magas pulzuson is meg megpróbálsz bennmaradni a kijárt nyomokban. Jól hangzik, nem igaz?
Fotó: Farkas Milán – milanphoto.hu
Most a ritka alkalmak egyike volt amikor nem én lettem az utolsó a kategóriámban, sőt még versenyezni is sikerült egy kicsit, bár jellemzően kihívásként és szórakozásként élem meg ezeket a versenyeket, mert ez a szakág az amire totál alkalmatlan vagyok, de azért nyomom neki ahogy tudom ha látom hogy elérhető közelségben van előttem valaki. Az igazi sikerélmény, hogy mindössze Dina Marci körözött le az utolsó kör végén, persze ebben a hosszú körnek kulcsszerepe volt. Ja és a célba érkezés után már sütött a nap, a Master2-3 megint megkapta a jó időt és a “száraz” pályát. 🙂
Eredmények: https://sportorigo.com/HU/5/Rajtlistak-Eredmenyek/323/KunCross-Cyclocross-Magyar-Kupa
Fotók: https://www.milanphoto.hu/2023/11/09/kun-cross-cyclo-cross-mk-2023/
