A Dubai Women’s Tour 3. napján hőség, kősivatag, végeláthatatlan emelkedők és meredek befutó várt a versenyzőkre.
Kemény körülmények fogadták a versenyzőket a Dubaji Körverseny 3. napján, a szakasz mindösszesen csak 90 km hosszú volt, de a síkról felköltözött a hegyekbe, így nem kevés szintet kellett legyőzni a bringásoknak a pokoli hőségben. A rajt után egyből meredek emelkedővel kezdődött a szakasz és a mezőny pillanatok alatt atomjaira szakadt. A helyzetet kihasználva a mexikói Marcela Elizabeth Prieto Castaneda lépett el a többiektől és gyakorlatilag majdnem az egész szakaszon szökésben volt. A mezőny az utolsó hegyihajrá előtt fogta meg, így hiába volt egésznap szökésben a mexikói a hegyitrikót mégsem tudta megszerezni. Az utolsó emelkedőn a fehérorosz bajnok, Tatsiana Sharakova indított és senki nem bírta vele a tempót, mellyel megszerezte a szakaszgyőzelmet és az összetettben a vezetést. Az utolsó szakasz sorsdöntő lehet számára, mert csak 4, illetve 11 mp előnye van a 2. és 3. helyezettekkel szemben, ami ledolgozható az utolsó szakaszon a hajrákban. A magyar versenyzők is keményen végigküzdötték a napot, a Pannonia Regional Teamből Szabó Adrienn a 68., Temela Eszter a 69., Jordán Dorka a 71. helyen ért célba, míg a Doltcini Van Eyck csapatából Szabó Zsófia az 56. helyen végzett, sajnos Hideg Nóra nem tudta befejezni a szakaszt.
A királyszakaszról ismét Márkus János, a Pannonia Regional Team csapatvezetője mesélt:
“A 3. szakaszról előzetesen is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, az emelkedőkön a kisebb sebesség miatt alig lesz menetszél, ami hűthetné a bringásokat ebben a sivatagi hőségben. Egyébként a szintrajz alapján nem tűnt durvának a szakasz, Dubajban nincsenek óriási hegyek.
Hajnali keléssel és 130 km utazással kezdődött a nap, a reggelinél elég viseltes európai fejekkel találkoztunk, 2 nap alatt sokan nagyon durván leégtek. Gondolom a sok transzfer, a kevés pihenőidő és az időeltolódás is nagy szerepet játszott abban, hogy nem tűntek túl fittnek a versenyzők.
A szakasz 500 méter után egyből egy brutális emelkedővel kezdődött, ahol kb fél perc alatt darabjaira hullott a mezőny. Valószínűleg mindenkit meglepett ez az emelkedő, mert messze nem tűnt ennyire meredeknek a szinttérképen, egyébként ez az egész szakaszra igaz volt, a valóság és az útvonal alapján rajzolt szinttérkép nem igazán fedte egymást, az átlagmeredekségek még stimmeltek, de olyan falak voltak benne helyenként, amit nem igazán tudtunk értelmezni.
A lányok nagyon keményen küzdöttek ebben a hőségben (meg hihetetlen mennyiségű vizet locsoltak el), jó volt látni, hogy amikor szétszakadt a mezőny ők dolgoztak a boly élén, hogy összezárjon a sor. A szakasz legnehezebb része a befutó volt, ahol az egész napi szenvedés után egy pár száz méteres közel 20%-os emelkedőn kellett betekerni a célba. A végére mindenki elfáradt, de maximálisan büszke vagyok a versenyzőinkre, hogy ezt teljesíteni tudták.
Az utolsó napon már csak egy 112 km-es teljesen sík szakasz vár a mezőnyre, ahol várhatóan a sprintekben szerezhető időjóváírásokért lesz nagy harc, mert az összetett még nem dőlt el.”
