Németországban, szeptember első hétvégéjén nagyszabású 24 órás versenyre került sor a klasszikus autóversenypályán, a Nürburgringen. A Radamring elnevezésű viadalon szóló kategóriában a híres magyar ultrakerékpáros, Káldy Attila is részt vett a Bianchi Club színeiben, a 6. helyet megszerezve. A versenyen történteket kísérője és a Bianchi Club csapatvezetője, Árvai Attila foglalta össze a Bikemag olvasóinak:
A Radamring a legjelentősebb endurance-események egyike, valódi tömegsport happening, 10 000 indulóval, segítőkkel, óriási hangulattal. A versenyen nem csak kerékpárosok indulnak, hanem futók is, váltóban és szólóban is.
A népes mezőnynek egy 24,4 kilométeres körben van lehetősége széthúzódni, ami áll a korábbi Forma 1-es pályából és további dimbes-dombos, tükörsima aszfaltból. Értsd szó szerint tükörsima, a legapróbb hiba nélkül, ami még élvezetesebbé teszi például az éjszakai száguldást a sötétben. Száguldásra pedig bőven van lehetőség, a pályában komoly emelkedők (15% körüli) és lejtők szerepeltek, egy olyan downhillal, ahol a 90 km/h-s sebességet is el lehetett érni. Ettől Attila kicsit óvakodott is, de ne szaladjunk ennyire előre…
Természetesen a részvevők többsége váltóban indult a 24 óráson, a depóban és a frissítőzónában hatalmas volt a hangulat, lakóautókkal, sátrakkal, frissensültekkel – úgy „Németh Ferisen”. Nyilván az indulók többsége ezt legalább annyira szórakozásnak, közösségi eseménynek fogta fel, mint versenynek és vetélkedésnek. Gyakorlatilag csapatokban indulva mindenkinek volt lehetősége nappal és éjjel is menni a pályán, már ismerve a nyomvonalat, óriási élmény 90-nel száguldani egy lejtőn, a sötétben még gyorsabbnak érezni a sebességet. Akik pedig nem akartak 24 órára készülni, több versenytáv közül is választhattak, volt még egykörös futam is.
A magyar különítmény Káldy Attilából és segítőiből (Kovács Renáta Borbély Gyuri, Árvai Attila) állt, természetesen Attila szokásához híven a legkeményebb kihívást választotta, azaz a 24 órát egyedül. Mondjuk aki többször sikeresen teljesítette a több mint 3000 mérföldes Race Across America versenyt, annak ez sprinttáv…
Attila már rutinos rókának számít erőbeosztás szempontjából, saját tempóját hajtotta a rajttól kezdve, de szerencsére mindig akadt a pályán olyan boly, ahová be tudott állni. Borbély Gyurival sokat segítettünk sokszor mellette tekerve, beszélgetve vele, megtörve a monotonitást.
Táv közben volt több tervezett megállás, evés, ivás, stb., eredetileg 2 körönként terveztük, de ezt nem tudta tartani, volt olyan kör, hogy kétszer is megállt, egyszer nálunk, egyszer a frissítőzónában. A „SPONSER” volt a támogató, folyamatosan töltöttük a kulacsát és mindenféle táplálék kiegészítőket kapott tőlünk. Azt gondolná az ember, hogy rengeteg kaját és rengeteg folyadékot elfogyaszt egy ilyen versenyen, de meglepő módon alig evett. Bezzeg előtte való nap a legkülönfélébb ételeket – cseppet sem tudományosan – tápolta be, lényeg a mennyiség alapon…
Verseny közben meglepően keveset ivott, azt gondoltam, hogy elfogyaszt jó pár kulacs folyadékot, de alig fogyott! Amikor kísértük, mindig volt a zsebemben szinte minden, ha bármire szüksége volna rögtön kapja meg. (zselé, magnézium, koffein, BCAA) A frissítőzónában Pepsit adtak, abból ivott elég sokat. Jól esett neki! A meredek hegytetőn egy hideg másféldeci buborékos Pepsi jól tud esni! :-)) Aztán már repültünk is tovább, mert egy hatalmas lejtővel folytatódott a pálya.
Egyébként a segítők is folyamatosan váltottuk egymást éjszaka is. Hajnali 3 óra lehetett, már kellőképpen fáradtak voltunk mindannyian. Mint már meséltem, kísértük az Attilát mi is kerékpárral, hogy tartsuk benne a lelket és egyben szórakoztassuk. Borbély Gyuri és én folyamatosan beszélgettünk menet közben, szinte végig nevettünk plusz élveztük a pálya adottságait, Attila meg csak hallgatta és koncentrált a sötétben, mert mondta, hogy a fáradságtól nincs mindig magánál, nem lát rendesen. Ezért megbeszéltük, hogy megállunk a box-ban pihenni egy kicsit.
Meg is álltunk ettünk-ittunk, de rám tört a fáradtság és gondoltam én itt maradok a box-ban ledőlők egy kicsit. Végül is én nem versenyzek, csak jókedvből kerékpároztam közel 200km-t. Mikor kicsit kipihente magát Attila, evett-ivott, mondtam neki, hogy – indulás mert eleget pihentünk. Mint egy kis gyerek újra erőre kapott felugrott és természetesnek vette, hogy mi is pattanunk a kerékpárra megyünk vele tovább…
Mondtam neki, hogy csak te mész én pihenek, ledőlők az ágyra. Csalódott lett az arca egy pillanat alatt! Kérdezte én miért nem megyek? Mondtam nevetve – Te választottad, hogy 24 óráig kerékpározol egyfolytában! Én inkább most lepihenek, jó kerékpározást így hajnali 3-kor! (Tudom nem volt szép tőlem, de rá kellett valahogy ébresztenem, hogy miért is vagyunk itt…) Erre ő – na de, na de, hát! hát! Nem tudott megszólalni. Hatalmasat nevettünk!!!
Mondtam ismét – Te vagy a 24 órás király, nem én! Így elmesélve talán nem olyan nevetséges, de abban a helyzetben talán a fáradtságnak is köszönhető, de nagyon vidám pillanat volt. Ez a szóváltás úgy vettem észre erőt adott neki. Többször elmondta nekem, hogy nagyon felnéz rám és örül, hogy egy ilyen hatalmas versenyző (ő szavaival élve) kíséri őt. De talán ebben a szituációban úgy érezte, hogy most ő a jobb, mert én már kidőltem, de ő még mindig talpon van (kerékpározik).
Felvette a meleg ruháit, kikísértem a kerékpárjához és útnak indítottam! Abban a pillanatban látszott rajta az elszántság ismét erőre kapott! Ez után történt, hogy 3 körön keresztül szinte meg sem állt (csak a 2. körben a hegytetőn bedobott egy kolát). Borbély Gyuri még kísérte őt ha jól emlékszem 2 körig, de aztán ő is bejött lefeküdni (pihenni). Inntől már szinte meg sem állt hosszabb időre a végéig. Frissítőnél magához vette a szükséges táplálékot és robogott is tovább.
A pályán lévő nagyon meredek emelkedő nagyon nehézzé tette a végén a versenyt, főleg a szólóban indulóknak, de Attila meglepően jól bírta, a második napon már voltak, akik leszálltak a kerékpárról. Inkább a lejtővel voltak kisebb gondok, az ultrakerékpáros húzogatta a féket a gyors lejtőn, de természetesen nem itt dőlt el a verseny. Attila a verseny utolsó negyedében már nem nagyon akart megállni, ilyenkor ugyanis kritikus az újraindulás, inkább, ment, mint a gép folyamatosan, minél többet. Eredmény szempontjából a negyedik, ötödik, hatodik helyen követték egymást szorosabban, az utolsó egy-két órában azonban már nem nagyon mutatkozott esély előrébb lépni, és hátulról sem volt veszélyeztetve.
Végül a hatodik helyen végzett 2 kör hátrányban a győztes német Peter Scherrer mögött (aki nem azonos a magyar színésszel) 19 kört teljesítve, 23:48 –as idővel, ami 464 kilométert, 20 kilométeres átlagsebességet jelent.
Eredmények, információk a verseny honlapján: http://www.radamring.de/en/start.html
