A horgászat ingyenes!!!!!
Két éjszakát töltök egy kempingben, Nijibetsu közelében, tökéletes kiinduló pont a tavak körbejárásához. Káprázatos vidék, különösen a Mashu-tó, amely a maga megközelíthetetlenségével és kristálytiszta vízével garantáltan felejthetetlen élmény. Jó világa lehetett itt az ainuknak, nem csoda hogy megirigyelték és elvették tőlük.
Dél felé folytatom a túrát, madarakban bővelkedő lápvidéken vezet az út Kushiro városába, ahol fel tudom tölteni a készleteimet, majd a Csendes-óceán mentén nyugatra fordulva, elhagyom Hokkaidó keleti részét. Elhagyott tájakon járok, az éjszakát egy útszéli emlékhelyen töltöm. További szerpentinek, alagutak, integető motorosok és végeláthatatlan hegyek, erdők.
Shikotsu-Toya Nemzeti Park
Két héttel, és 1500 kilométerrel a komp megérkezése után, ismerősként térek vissza a Shikotsu tóhoz. A délnyugati csücsökben kialakított Bifue kempingben táborozom le. Kissé szokatlan a sok ember látványa, a keleti magányom után. Sátrak és lakókocsik borítják a placcot, alig találok helyet a másfél négyzetméternyi, űrkapszulára emlékeztető objektumom felállítására.
Shikotsu tó a hajnali párában
Remélem ekkorára azért nem nőnek a valóságban
Hamarosan meg is talál egy afrikai férfi, aki japán feleségével rendszeresen itt tölti a hétvégéket, és idegen turistákra „vadásznak”. Érdekli őket más országok népe, kultúrája. Nagyon ritka az európai erre, magyarral még nem találkoztak, de nagyon örülnek nekem, meg is hívnak a lakókocsijukba. A finom falatokat elfogadom, főleg a házi sütit kapkodom nagy élvezettel, de az éjszakát inkább a jóval szerényebb komfortú sátramban töltöm.
Érdeklődöm a medvék felől, de a zimbabwei férfi kinevet, azt mondja náluk rengeteg oroszlán él, de soha életében nem látott még. Nem kell keresni a bajt, el kell szépen kerülni őket, és kész. Minek ilyen butasággal foglalkozni? Na jó, értem én, de mi van akkor, ha én mégis látni szeretnék egyet? Egy kicsit? Messziről?
Induláskor ellátnak minden jóval, alig fér bele a sok finomság a táskáimba. Remélem csomagoltak a tegnapi sütiből is. Jókedvűen, tele hassal tekerek tovább a turisták által sokkal felkapottabb Toya tó irányába. A legnagyobb durranás azonban nem a tó, hanem a közeli, aktív vulkán, Usuzan, amelyre utak hiányában, kénytelen vagyok a felvonót igénybe venni. Hihetetlen, de a turisták nagy része idősebb, mint maga a hegy. Fantasztikus érzés a füstölgő kráterek között barangolni, a rengeteg lépcsőzés ellenére is megéri.
Ne dobd fejbe a medvét sörösdobozzal!
Hakodate – végállomás
Hokkaidó legvonzóbb kikötője Hakodate, én is innen hajózom majd vissza Honshu szigetére, de mielőtt a városba érnék, letáborozom az Onuma tó partján. Ezernyi szigetével, melyek közül sokakat hidak kötnek össze, Japán legszebb tájai közé sorolják. Nem alaptalanul. Közeledik az utolsó felvonás Hokkaidón, de Hakodate megér egy estet, ezért csak az éjszakai kompra váltok jegyet.
Miközben a pazarul kivilágított városban gyönyörködöm, szomorúan konstatálom a tényt, hogy Hokkaidó túrám a végéhez ért. 1700 kilométernyi hamisítatlan, háborítatlan, tömény természet.
Festők a festői Onuma tónál
További képek:
-
- Sayonara Hokkaido
További képek és kontakt a szerzővel ezen az oldalon
