Időről időre meghívást kap szerkesztőségünk egyik-másik gyártó fejlesztő-gyártó üzemének megtekintésére. Ennek apropóját általában az új modellek első bemutatása, illetve valamilyen évforduló jelenti. Ezúttal az egyik vezető olasz kerékpáros ruházati cégnél, az idén éppen 20-ik születésnapját ünneplő Northwave-nél jártunk Treviso-ban a 2014-es modellek leleplezése alkalmából.
És ha már meghívnak egy rakás újságírót, akkor meg is villantanak valamit a hagyományos gyártástechnológiára oly büszke olaszok. Ugyanis gyártás is folyik az alapvetően fejlesztő, tesztelő, design központként működő cégközpontban. A versenyzők egyedi megrendeléseire itt készülnek a cipők, és a jövőben a felfuttatásra kerülő egyedi ruházati megrendelések darabjait is itt fogják teljes egészében készíteni. De ne szaladjunk ennyire előre!
Treviso egyik félreeső külvárosában jártunk, ahol egy elég átlagos kinézetű csarnok rejti a világ egyik legismertebb kerékpáros cipőgyártójának a főhadiszállását. A középszerűség azonban nem tartott sokáig, ugyanis belépve a cég kapuján azonnal átjárja az embert a hangulat, amit a trófeák, bajnoki mezek sokasága áraszt. Ugyanis a falakon végeláthatatlan sorokban dedikált nemzeti, Európa- és világbajnoki mezek lógnak szépen bekeretezve, és a sor – bármelyik szobába is pillantottam be – csak folytatódott. Nem is tudom, mennyi lehetett, de százas a helyes nagyságrend. Már itt éreztük, ennél a cégnél nem akármivel gurigáznak, az eredmény-orientáltság ilyetén megnyilvánulása bizony magával ragad.
A bajnoki mezek között itt-ott a cég emlékezetesebb reklámplakátjai tarkítják a képet, a termékbemutatónak helyet adó terem hátsó fala mentén pedig többé-kevésbé kopottas cipők sorakoznak posztamenseken, mint valami értékes szobrok egy múzeumban. Felettük szintén egy-egy bajnoki mez, vagy plakát, amiről megtudjuk, ki és mikor viselte eme cipőket. Itt áll többek között Paola Pezzo 1996-os olimpiai bajnoki csukája (úgy sárosan, ahogy anno verseny után levette), Cipollini világbajnoki cipője, vagy a Schleck tesók Tour-on használt cipői.
De nézzük csak kicsit bővebben a cég történelmét az ismertebb szponzorált versenyzők eredményein keresztül, hiszen közülük többeknek a sportkarrierje szinte összeforrt az olasz cég nevével.
A Northwave cég kerékpáros sztorija 1993-ra datálódik, mikor a Treviso melletti Montebelluna település cipőgyártő „negyedében” Gianni Piva a MTB divathullámot látva úgy döntött, beleugrik a speciális igények kielégítésébe, és kerékpáros cipőket fog készíteni. Az első modell volt az Integral. A bátor lépést hamar siker koronázta. A megjelenésükben némi vagány pluszt is hordozó termékek gyorsan népszerűvé váltak.
1995-ben a Compact nevű kifejezetten versenyfelhasználásra készült modell került a piacra, melyben Paola Pezzo egyből világbajnok is lesz. Rákövetkező évben pedig olimpiai címet szerez, miközben szintén Northwave cipőben az olasz Mario Cippolini olasz bajnok lesz. 97-ben Pezzo folytatja a menetelését: ismét világbajnok, és a világkupa sorozat összesített győzelmet is megszerzi. Ekkorra már ő a cég egyik fő reklámarca. 1998-ban Cadel Evans nyer világkupát NW cipőben. 1999-ben Cipollini az új Evolution cipőben nyeri sorra a rangos versenyeket.
2000 ismét olimpiai év, és Pezzo dupláz. A cég egy újabb nagy döntéssel a kerékpáros ruházat piacára is belép, a cipőktől már megszokott magas minőséggel és extravagáns megjelenéssel. Ez utóbbi egyébként azóta is a cég szinte védjegye, mindig van legalább néhány szériája, melyek kitűnnek nem éppen szokványos színkombinációjukkal, meglepő mintájukkal. Gondoljunk csak a csontvázmintás „sceleton” szériára, vagy most a legfrissebb kínálatukban a „newspaper” mezre, vagy a csúcsmodell cipők rikító zöld-narancs kombinációjára!
2002-ben Cipollini világbajnok, és feltűnik az új XC üdvöske, a norvég Gunn-Rita Dahle, aki szintén NW cipőben mutatja be a világkupákon, mire képes. Következő évben Gunn-Rita Európa bajnok és világkupa győztes, majd 2004-ben olimpiai bajnok.
2005 ismét mozgalmas év a cég történetében: Tom Boonen Párizs-Roubaix-t, Tour szakaszokat és világbajnokságot nyer az új Aerator cipőben. Ugyanebben az évben a cég elsőként piacra dobja az első Gore-Tex-es cipőjét.
2007-ben debütálnak a Northwave sportszemüvegek, majd a következő évtől a versenyzőknek szánt, egyedi készítésű termékek készítésébe is belecsapnak.
2010-ben José Hermida XC világbajnok a Razer S.B.S. cipőben.
2011-ben aztán az egész Leopard Team az olasz gyártó csukáiban versenyzik, köztük a klasszikusokat sorra nyerő Cancellarával és a Schleck testvérekkel.
2012-től a cég a Radioshack csapat cipőszállítójává válik. Eközben Gunn-Rita Európa bajnok, és az éppen debütáló XC Eliminator versenyek első világbajnokai Ralph Naef és Alexandra Engen is NW cipőben győzedelmeskednek. A világbajnok Philippe Gilbert szintén NW cipőben szerzi világbajnoki címét.
Üzleti oldaláról szemlélve e diadalmas éveket szintén azt látjuk, a minőségnek van piaca: gazdasági válság ide vagy oda, a cég évről-évre rendíthetetlenül és dinamikusan növeli eladásait immár Ázsiában és Dél-Amerikában, sőt Afrikában is. Az idei évre is újabb 15%-os bővülést várnak. Jelenleg a világ 45 országában forgalmazzák hivatalosan a márkát.
A Norhtwave nemcsak a termékek terén, de a médiakampányaiban is próbált különleges és extravagáns lenni. A megjelenései középpontjába rendre szponzorált versenyzőit tette. Az egyik vonal az újragondolt filmplakát széria volt, mellyel szinte stílusteremtőnek számít a cég. Talán sokan emlékeznek Cipollini James Bond plakátjaira, Tom Boonen Gladiátor „alakítására”, vagy Hermida Indiana Jones-ként, vagy éppen Paola Pezzo bérgyilkosnőként megjelenő alakjára.
Ennyi szponzorált versenyző mellett persze bőven akadnak egyedi igények is, melyeket a cég itt helyben, vagyis a trevisói üzemben elégít ki. A büszke taljánok nem voltak restek végigmutogatni a teljes gyártási folyamatot, ahogy a versenyző adatfelvételi lapja alapján elkészülő módosított kaptafaformától eljutunk a késztermékig. Szó sem volt „No Photo!” kötöttségekről, sőt, ha vezetőnk úgy érezte, hogy valaki túl messze állt ahhoz, hogy jól fotózzon, akkor megismételték az adott munkafolyamatot.
Nem mulasztották el bemutatni az adott munkafolyamatra szakosodott munkást sem, így láthattuk Franco keze alatt elkészülni a mintadarabok műgyanta talpát, vagy Mariót összelegózni a darabokat. Ez a nyitottság természetesen bizalmat ébreszt az emberben, még akkor is, ha a szériadarabok ma már egy távol-keleti üzemben készülnek, de állítólag hasonlóan kézi munkaerővel, és saját tapasztalatom alapján is nagyfokú pontossággal.
A termékek története a tervezőasztalon kezdődik. A fejlesztő és design részlegben százszámra álltak a falakon, asztalokon a fantáziarajzok, tervek. Mint láthattuk a cég tervezői aktívan követik a designtrendeket: az egyik kupacban ott virítottak a konkurens cégek legújabb modelljeiről készült képek. Lehet, hogy inspirálódnak a többi márka termékeiből, de azért mindig rátesznek még abból a bizonyos extravaganciából. Itt láttuk a terem másik felében a snowboardos design részleget, ugyanis a cég e területen is jelen van deszkákat, kötéseket és snowboard cipőket is gyártva.
A tervek alapján mintadarabokat készítenek, melyeknek mind esztétikai, mind funkcionális, illetve tartóssági szempontoknak meg kell felelniük, hogy valóban a palettába kerülő modell váljon belőlük. A mintacipőket egyedileg öntik, míg a szériamodelleknél a talpakat különböző cégekkel együttműködésben gyártják, például a gumi rátéteket a Vibram vég készíti. A cipőtalpakat öntő, faragó Franco nagyon csipázhatja Gunn-Ritát, mert a műhelyének fala szinte vele volt tapétázva.
Az adott méretű cipő felsőrészének darabjait egy speciális bőrvágógép vágja ki elképesztő pontossággal sokméteres műbőrből és mindenféle számomra megjegyezhetetlen nevű anyagokból. A különféle szellőző, rögzítésre szolgáló lyukakat is kivágja a gép. Ezeket a különböző darabkákat aztán a tervekből készült minta alapján összetűzik. A külső és belső borítások is a helyükre kerülnek. A cipő ekkor úgy fest, mintha kilapították volna. Ezután egy megfelelő méretű – vagy illető versenyző lábáról mintázott egyedi – sámfán formázzák hő segítségével.
Ezt követően a hozzáillő méretű belsőtalpra ráerősítik, ráragasztjákaz elejét, majd egy másik gépben a hátsó részét is. Utána egy köszörűhöz hasonló berendezéssel lecsiszolják a sorjákat. A külső talp ezt követően kerül rá: egy kétkomponensű speciális ragasztóval bekenik az összeragasztandó felületeket. Bizonyos ideig állni hagyják, majd egy sablonban összenyomják, és kötni hagyják. Végül felerősítik a cipő rögzítőfüggelékeit (csatokat, tekerős rögzítőket, tépőzárakat) az előkészített helyükre, ami után már csak a minőség-ellenőrzés következik, és az elkészült cipő kész a használatra.
Apropó minőség-ellenőrzés. Ahogy a nagy márkáknál, úgy ezt itt is halálosan komolyan veszik, amiről a jókora tesztlabor tanúskodik. Ezt is készségesen körbemutogatták. Talán erről is érdemes pár szót ejteni, mert egyik-másik fázisa még engem is meglepett. Mivel jelen cikkünk nem méréstechnikai szakjegyzet, ezért inkább csak főbb pontokban.
A cipő talpának ciklikus hajlítástűrését egy elég komoly ismétlésszámokkal dolgozó gép vizsgálja a lépést imitálva és közben terhelve is a cipőt. Egy másik masina a felsőbb kategóriás cipőknél használt rögzítő zsinór terhelhetőségét vizsgálja.
Az ablak mellett állt egy zárt doboz a beszédes „salt spray test” felirattal, amit a többivel ellentétben nem mutattak meg. Én azért kértem, mondjanak róla pár szót, miért oly fontos ez, mikor a hagyományos útszórósó már kiveszőben van. Közben persze eszembe jutott az intenzív sporttevékenységgel együtt járó izzadás. Ennek ellenére – nem kis meglepetésemre – a tesztmérnök más okot nevezett meg, történetesen a kelet-ázsiai piacon, a monszunok vidékén okoz állítólag jelentős problémát a tenger felől érkező nagy sótartalmú szél. Főleg emiatt vezették be, és nem csak a fém alkatrészekre (pl. stoplirögzítő, csat acél részei), hanem a talp és minden felhasznált textilféleség sótűrését is vizsgálják.
Mikor kinyitották a zárt műanyagborítású ketrecet, egyből megcsapott a forró gőz, ugyanis forró sós lével permetezik benne heteken át a tesztelt részeket. Ha ennek megfelelnek, sok bajuk már mifelénk sem lehet… A ruhákat, és azok alapanyagait is vizsgálják természetesen. Ilyen például a zipzártesztelő gép, amelynél jókora súlyokkal alaposan meg is feszíti a belehelyezett ruhadarab anyagát a legelőnytelenebb szituációt imitálva.
Most egy kis szünet, de hamarosan jelentkezünk a gyárlátogatás második részével, melyben a jövő évi termékekről fogok beszámolni.
Ha ezek után kedvet kaptál hogy a nagy olasz márka termékeire, akkor a Northwave weboldalán minden hasznos információt megtalálsz a termékekről. A hazai forgalmazó honlapján pedig magyarul is megtalálod mindezeket.
Szöveg: gg
Fotó: gg
.