A modern sportórák optikai pulzusmérői az elmúlt években rengeteget fejlődtek. A mai modellek már nemcsak az edzés közbeni pulzust követik egyre pontosabban, hanem a futómozgás számos jellemzőjét is képesek elemezni. Akkor miért vásárolna valaki még mindig külön mellkaspántot?
A Suunto Smart Heart Rate Belt 2 pontosan erre a kérdésre próbál választ adni, a hagyományos pulzusmérés mellett HRV-adatokat, részletes futódinamikai információkat és a ZoneSense funkcióhoz szükséges R-R intervallumokat is kínál. Kipróbáltam, mit tud a gyakorlatban, és hogy valóban hozzátesz-e valamit a futóedzésekhez a Suunto Run 2 és a Suunto Race 2 mellett.
Suunto Smart Heart Rate Belt 2 – technikai háttér
A Suunto Smart Heart Rate Belt 2 nem egyszerű pulzusmérő mellkaspánt. A finn gyártó egy olyan érzékelőrendszert fejlesztett, amely a hagyományos pulzusadatok mellett a szívverések közötti időtartamokat, vagyis az R-R intervallumokat is nagy felbontásban rögzíti. Ezek az adatok különösen a pulzusvariabilitás (HRV) elemzésénél és a Suunto ZoneSense rendszerénél fontosak.
A mérés alapját egy ECG-alapú érzékelőtechnológia adja, amely a szív elektromos aktivitásához kapcsolódó jeleket használja. Ennek előnye, hogy a mellkaspánt a gyors intenzitásváltozásokat, az intervallumokat és a hirtelen pulzusemelkedést is közvetlenebbül követheti, mint a csuklón elhelyezett optikai érzékelők.
A jeladó meglepően kicsi és könnyű: mindössze 13 grammot nyom, mérete 36,5 × 36,5 × 8,5 mm. A puha mellkaspánt kialakításánál a stabilitásra is figyeltek, a szilikon tapadópontok segítenek megakadályozni, hogy mozgás közben elcsússzon a testen.
Az energiaellátásról egy cserélhető CR2032 gombelemmel gondoskodik a gyártó. A megadott üzemidő körülbelül 460 óra, ami meglehetősen hosszú használatot jelent két elemcsere között. A jeladó akár három Bluetooth-eszközhöz is képes egyszerre kapcsolódni, így az óra, a kerékpáros komputer és a telefon is megkaphatja ugyanazokat a pulzusadatokat.
A pánt egyik fontos tulajdonsága a beépített, hat tengelyes mozgásérzékelő. Kompatibilis Suunto órával párosítva olyan futódinamikai adatokat képes szolgáltatni, mint a lépésszám, a talajérintési idő, a vertikális oszcilláció, a repülési idő, illetve a jobb és bal láb talajérintési egyensúlya. A jeladó ráadásul akár 20 órányi R-R adatot is képes eltárolni, így egy rövid kapcsolatmegszakadás esetén sem feltétlenül vesznek el az információk.
A Suunto Smart Heart Rate Belt 2 tehát egy meglehetősen sokoldalú kiegészítő, amely nemcsak futáshoz, hanem kerékpározáshoz és triatlonhoz is használható. A különböző funkciók elérhetősége azonban a csatlakoztatott eszköztől függ.
Kell még egyáltalán mellkaspánt a futáshoz?
Ez az a kérdés, ami a teszt során egyre többször felmerült bennem. Néhány évvel ezelőtt még szinte magától értetődő volt, hogy aki komolyabban edz, annak szüksége van egy mellkaspántra. Az optikai pulzusmérők pontossága ugyanis sokszor hagyott kívánnivalót maga után, különösen intenzív edzéseken, gyors tempóváltásoknál vagy hideg időben.
Suunto Run 2 teszt – Könnyű futóóra maratonra, pályára és terepre
Azóta viszont nagyot változott a világ. A Suunto Run 2 például már egy új, 12 csatornás optikai pulzusérzékelőt kapott, és a csuklón viselt sportórák általában is egyre megbízhatóbban mérnek. Emellett a gyorsulásmérők és egyéb mozgásérzékelők segítségével a futásdinamika több fontos jellemzője is követhető.
Persze a mellkaspántnak továbbra is vannak előnyei. A pulzusmérés alapvetően más elven működik, és az R-R intervallumok pontos követése olyan lehetőségeket nyit meg, amelyekhez az optikai szenzorok nem minden esetben biztosítanak megfelelő adatokat.
A HRV, vagyis a szívfrekvencia-variabilitás például fontos információkat adhat a szervezet aktuális állapotáról és a regenerációról. A Suunto ZoneSense szintén ezekre az adatokra támaszkodik, amikor a hagyományos pulzuszónák mellett a szervezet tényleges terhelését próbálja értelmezni.
A kérdés tehát nem az, hogy technikailag jobb-e egy mellkaspánt bizonyos mérésekhez, hanem az, hogy egy átlagos futónak szüksége van-e ezekre a plusz információkra. A saját tesztem során erre kerestem a választ.
Kifejezetten minőségi benyomást kelt
Már a dobozból kivéve feltűnt, hogy a Suunto ezúttal is odafigyelt a részletekre. A mellkaspánt nagyon igényesen van összerakva, a Suunto felirat is szépen megjelenik rajta, az anyaghasználat pedig kifejezetten prémium benyomást kelt.
A jeladó mögötti részt puha anyaggal alakították ki, így nem közvetlenül egy kemény műanyag felület érintkezik a bőrrel. Maga a pánt is kellemes tapintású, a belső oldalán található szilikon tapadópontok pedig segítenek abban, hogy futás közben a helyén maradjon.
A jeladó szintén nagyon kicsi, alig érezhető, így viselés közben nem zavaró.
Egyetlen dolgon viszont meglepődtem: a Suunto továbbra is gombelemmel működteti a pántot, nem pedig beépített, újratölthető akkumulátorral. A 460 órás üzemidő természetesen nagyon jó, de 2026-ban, amikor már több gyártó is az akkumulátoros megoldások felé mozdult el, számomra kissé régimódinak hat ez a konstrukció.
A jeladón található egy gomb is, amely a párosítás jóváhagyására szolgál. Az első csatlakoztatásnál tehát nem elég egyszerűen kiválasztani a pántot az órán, a jeladón is el kell fogadni a kapcsolódást.
Párosítás: nem minden eszközzel sikerült
A kompatibilitás területén viszont már nem ennyire rózsás a helyzet. Bár a Suunto Bluetooth-kapcsolatot használ, és elvileg több eszközzel is együttműködik, a saját Wahoo ELEMNT ROAM 2 és ELEMNT ACE kerékpáros komputeremmel sem sikerült párosítanom. A telefonommal és a Suunto óráimmal viszont gond nélkül működött. A pánt a Hammerhead kerékpáros komputerekkel kompatibilis, így aki ilyen eszközt használ, kerékpározás közben is kihasználhatja a képességeit. Wahoo-tulajdonosként (a Garminhoz sem csatlakozik stabilan) viszont én nem számolnék vele biztosan működő megoldásként.
A teszt során ezért a Suunto Run 2 és a Suunto Race 2 órákkal próbáltam ki a mellkaspántot.
Az első futás: már a pulzus megtalálása sem ment azonnal
Az első edzésen körülbelül egy-két percet kellett várnom, mire a pánt megfelelő pulzusjelet adott. A mellkaspántoknál éppen az egyik leggyakoribb probléma nálam, hogy nem indul el azonnal a megfelelő mérés, még úgy sem, hogy benedvesítem felvétel előtt a pántot.
A futás után elmentettem az edzést, majd alaposan megnéztem a pulzusadatok mellett a futódinamikai értékeket is. Itt ért az első meglepetés.
A Suunto Race 2 órám a pánt használatával mindössze 6 centiméteres vertikális oszcillációt mért. Ez azt jelenti, hogy a futómozgás során a testem ilyen mértékben emelkedett és süllyedt. Az érték önmagában természetesen nem lehetetlen, de nálam nagyon szokatlan volt, hiszen a korábbi méréseim a Race 2 és a Run 2 óráknál is jellemzően 8,2–8,6 centiméter körül alakultak.
A 6 centiméter már kifejezetten alacsony érték, ami egy gazdaságos futómozgásra utalhat. Nem tartom magam elit futónak, és biztosan nem változott meg ennyire a futóstílusom egyik napról a másikra. Ezért már az első edzés után felmerült bennem, hogy vajon mennyire bízhatok meg ebben az adatban.
A talajérintési időt szintén kissé hosszúnak éreztem, viszont a jobb-bal láb egyensúlyát meglepően jól követte a rendszer. A jobb lábam valamivel erősebb, és a mérés is ezt mutatta: 51 százalékos jobb oldali, illetve 49 százalékos bal oldali arányt kaptam.
Ez utóbbi kifejezetten hihető eredmény volt, a vertikális oszcilláció viszont már ekkor kérdéseket vetett fel bennem.
Második futás: 25 percig még a pulzus sem stimmelt
A második edzés sajnos nem erősítette meg a pánttal kapcsolatos bizalmamat. Ezúttal körülbelül 25 percig nem sikerült megfelelő pulzusjelet találnia miközben szétizzadtam magam. Ennél kellemetlenebb, hogy a rendszer időnként a lépésszámot érzékelte pulzusként, vagyis teljesen irreális értékeket mutatott.
Körülbelül 25 perc után végül helyreállt a mérés, és onnantól már viszonylag normális pulzusadatokat kaptam. Ez azonban egy olyan hiba, amit egy edzés közben használt pulzusmérőnél nehéz elnézni. Ha a futás első harmadában nem tudjuk megbízhatóan követni a pulzusunkat, akkor az eszköz egyik legfontosabb feladatát nem látja el megfelelően.
A futódinamikai adatok között is ismét akadt meglepetés. A vertikális oszcilláció ezúttal már csak 5,7 centiméter volt, vagyis még az előző mérésnél is alacsonyabb értéket kaptam. Ezt már végképp nem tartom reálisnak a saját futómozgásom alapján.
A talajérintési időt továbbra is kissé hosszúnak éreztem, a jobb-bal egyensúlyt viszont ismét jól mérte a rendszer. A lépésszám adataival nem volt különösebb problémám.
A két edzés alapján tehát vegyes képet kaptam. Egyes adatokat kifejezetten jól követett a pánt, másoknál viszont olyan eltéréseket tapasztaltam, amelyek miatt nem tudtam igazán megbízni a mérésekben.
Jobb-e a mellkaspánt, mint a modern optikai pulzusmérő?
A teszt legérdekesebb tanulsága számomra éppen az volt, hogy a saját Suunto óráim több szempontból meggyőzőbb adatokat szolgáltattak, mint a hozzájuk csatlakoztatott mellkaspánt.
A Suunto Run 2 és a Race 2 optikai pulzusmérője a mindennapi futásaim során megfelelően működik, és a futódinamikai adatok jelentős részét is képesek önállóan rögzíteni. Ehhez képest a Smart Heart Rate Belt 2 nemcsak a jel megtalálásával küzdött, hanem a vertikális oszcilláció területén is olyan értékeket adott, amelyeket nem tartok hitelesnek.
Természetesen nem lehet általánosítani két a Suunto pánt alapján, és az sem kérdés, hogy a mellkaspánt más mérési technológiája bizonyos helyzetekben előnyt jelenthet. Az R-R intervallumok és a HRV elemzése például továbbra is olyan terület, ahol egy ilyen eszköznek van értelme.
De ha valaki egyszerűen csak futni szeretne, és közben pontos pulzusadatokat, valamint futódinamikai információkat akar látni, akkor szerintem már nem feltétlenül kell külön mellkaspántot vásárolnia. A modern csuklós optikai érzékelők sok esetben elegendőek, aki pedig a csuklós méréstől független megoldást keres, annak a felkaros optikai pulzusmérők is alternatívát jelenthetnek.
Kinek érdemes megvenni a Suunto Smart Heart Rate Belt 2-t?
A körülbelül 100 eurós árkategóriában mozgó Suunto Smart Heart Rate Belt 2 nem olcsó kiegészítő, ezért érdemes átgondolni, hogy mire szeretnénk használni.
Aki rendszeresen elemzi a HRV-adatokat, kíváncsi a szívverések közötti időtartamokra, és a Suunto ZoneSense funkcióját is használja, annak lehet értelme a beszerzésének. Ugyanez igaz azokra, akik olyan sportágat űznek, ahol a mellkaspántos pulzusmérés praktikusabb, például kerékpározásnál, illetve akik kompatibilis Hammerhead vagy más kerékpáros komputert használnak.
Azoknak viszont, akik elsősorban futnak, és már rendelkeznek egy korszerű Suunto sportórával, nem feltétlenül ajánlanám. A teszt során nem tapasztaltam olyan egyértelmű előnyt, ami miatt a mindennapi futásokhoz nélkülözhetetlennek érezném.
Suunto Smart Heart Rate Belt 2 – előnyök és hátrányok
Előnyök
- Kifejezetten igényes, prémium kivitelezés.
- Puha, kényelmes mellkaspánt szilikon tapadópontokkal.
- Mindössze 13 grammos, kompakt jeladó.
- ECG-alapú pulzusmérés és nagy felbontású R-R adatok.
- HRV-elemzés és ZoneSense támogatás kompatibilis Suunto órákkal.
- Beépített hat tengelyes mozgásérzékelő.
- Részletes futódinamikai adatok.
- Akár 460 órás elem-élettartam.
- Három Bluetooth-eszközhöz is csatlakoztatható egyszerre.
Hátrányok
- Beépített akkumulátor helyett cserélhető gombelemmel működik.
- Nálam többször problémás volt a pulzusjel megtalálása.
- A második futás első 25 percében hibás pulzusadatokat adott.
- A vertikális oszcilláció értékeit nem tartom megbízhatónak.
- A talajérintési időt kissé hosszúnak mérte.
- A Wahoo kerékpáros komputereimmel nem sikerült párosítani.
- Futáshoz a modern sportórák mellett korlátozott a gyakorlati többletértéke.
Vélemény: nem biztos, hogy szükséged van rá
A Suunto Smart Heart Rate Belt 2 egy nagyon szépen összerakott, technikailag sokat ígérő termék. A kivitelezésével, az anyaghasználattal és a kényelmes kialakítással nincs problémám, a specifikációk alapján pedig egyértelműen többet kínál egy hagyományos pulzusmérő pántnál.
A saját tapasztalataim alapján azonban futáshoz nem igazán tudtam megszeretni. A jel megtalálásával kapcsolatos problémák, a második edzésen jelentkező hibás pulzusadatok és a számomra irreális futódinamikai értékek nem győztek meg arról, hogy ez jobb megoldás lenne, mint a modern Suunto órák optikai érzékelője.
Sőt, a teszt során többször az volt az érzésem, hogy a Suunto Run 2 és a Race 2 önmagában megbízhatóbban szolgáltatja azokat az adatokat, amelyekre egy átlagos futónak szüksége van.
A HRV és az R-R intervallumok természetesen más kérdés. Aki ezekkel tudatosan foglalkozik, vagy ki szeretné használni a ZoneSense lehetőségeit, annak a pánt továbbra is hasznos kiegészítő lehet.
Összességében viszont úgy érzem, hogy a hagyományos mellkaspántok létjogosultsága a futásban egyre inkább csökken. A technológia fejlődésével a csuklós és felkaros optikai érzékelők sok esetben már megfelelő alternatívát kínálnak, miközben egy újabb eszközt sem kell magunkra vennünk.
A Suunto Smart Heart Rate Belt 2 tehát nem rossz termék, de szerintem ma már egyre szűkebb az a futói réteg, amelynek valóban szüksége van rá. Ha kizárólag futáshoz keresel pulzusmérőt, én először inkább a sportórád képességeit használnám ki.
