Vannak, akik azért versenyeznek, hogy legyőzzenek másokat, vannak, akik azért, hogy legyőzzék önmagukat, végül vannak, akik nem akarnak sem másokat, sem önmagukat legyőzni, csak simán szeretnének egy jót bringázni egy profin kijelölt útvonalon, minőségi frissítőkkel, mások társaságában. Bármelyik tábort is erősíted, a Salzon nem fog csalódás érni, és garantáltan megtalálhatod a hozzád legjobban passzoló útvonalat.
A Salzkammergut Trophy már hosszú ideje meghatározó programja a naptárunknak: a festői táj, kifogástalan szervezés, remek hangulat, minden igényt kielégítő pályaválaszték miatt nem is lehet kérdés, hogy ezen a hétvégén itt a helyünk. Elég egyszer elindulni valamelyik távon és onnantól nem lehet szabadulni ettől az érzéstől! Végül, de nem utolsó sorban: akár családdal megyünk, akár barátokkal, egy igazán emlékezetes hétvégét lehet itt eltölteni, hiszen még a minden elképzelhető kategóriát tartalmazó versenyen kívül is végtelen lehetőségünk van a kikapcsolódásra a wellnesstől túrázáson át a bikeparkozásig, csak hogy néhány ötletet említsek.
Az idei évben edzettség és xc bringa hiányában az „all-mountain” jelölésű D távra neveztem. Ez volt az a táv, ahol életemben először indultam 2017-ben. Akkor egy 29er 140mm-t mozgó all-mountain bringával mentem, most pedig egy 29er 170/160mm-t mozgó enduroval. Ilyen szempontból is izgalmas volt ismét teljesíteni a távot, hiszen ebben az időszakban még óriási fejlődésen mentek keresztül ezek a bringák. Röviden összefoglalva és beleszámítva a két eltérő kategória között lévő alapvető különbséget azt lehet mondani, hogy némi plusz súlyért cserébe drasztikusan javult a bringák lejtőzési képessége és strapabírása. Ezen a maratonon mondjuk pont nem jött annyira jól ez a plusz súly, de lefelé mindenért kárpótolt.
Program
Aki elindul a Salzon legalább egy hosszú hétvégét érdemes rászánnia, ami csütörtök munka utáni indulást és vasárnap esti hazaérkezést jelent, de még ideálisabb, ha rá tudunk még szánni egy-két napot. Ebben az esetben már tényleg egészen sok programot lehet csinálni, hogy igazán felejthetetlen legyen ez az aktív nyaralás.
Én csütörtök kora délután indultam, estére érkeztem meg, aznapra csak egy gyors bevásárlás volt a program és alvás.
A szállás a jól bevált AlpenParks Hagan Lodge volt, ami sosem okoz csalódást, a tágas, jól felszerelt apartmanok a festői háttérrel tökéletes helyszínt biztosítanak a kikapcsolódáshoz, és akár egy 9 fős társaság is elférhet bennük.
A pénteki napot Schladmingban töltöttem, a legendás Planai bikeparkban. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes, a nap nagy részében esett az eső, csak késő délutánra tisztult ki az idő, de még így is nagy élmény volt. Az itteni pályák nagyrészt klasszikus veretős bikeparkos nyomok. Akinek az endurosabb trailek fekszenek jobban, annak érdemes inkább a közeli Reiteralmba mennie.
A D távnak szombaton délben volt a rajt, így nem kellett túlstresszelni a reggeli készülődést, bár az ilyen nyugis rajtot a legkönnyebb lekésni 🙂 Ami a pályát illeti, 57,4km és 1809m szintkülönbség várt ránk, 20% aszfalt, 60% dózer és 20% trail arányban. Nehézségben az A távhoz hasonlóan ez is a 4-es besorolást kapta, mivel tartalmazza az összes igazán izgalmas lejtőt. Aki itt indul, az készüljön rá, hogy lesznek kemény mászások és kifejezetten technikás lefelék is. Az all-mountain megjelölés amúgy teljesen jól visszaadja a track lényegét: kell rendesen mászni (ezek nem tipikus nyugisabb enduros transzferek), cserébe lefelé sem kell igazából 140mm-nél nagyon több rugóút a jó tempóhoz. Leggyorsabban valószínűleg egy jól tekerhető downcountry bringával lehet végigmenni rajta, de azért egy ilyen 120-130mm körüli bringával limitált a hibázási lehetőségünk. Nekem pont fordítva volt: enduroval jóval melósabbak voltak a mászások, cserébe viszont lefelé kb semennyire nem kellett figyelnem, a bringa simán megoldott mindent.
Verseny
Összesen annyi volt a célom, hogy nyugodt tempóban abszolváljam a mászásokat, és a lehető legjobban kiélvezzem a lefeléket. Kicsit féltem, hogy emiatt a nyugis tempó miatt lefelé be fogok ragadni, de hála az égnek ez csak néhány helyen fordult elő, ahol pedig utolértem valakit, ott általában kedvesen azonnal el is engedtek.
Egy ilyen nagy rugóutas bringával azért egészen fárasztóak tudnak lenni a mászások, főleg a hosszúságuk miatt: itthon nem sok helyen tudsz egyszerre 600 méter szintet mászni, ami azért egészen más érzés, mint 3x 200 métert mászni. Lefelé ez hatványozottan igaz, a vége felé már kezdtek kicsit elfáradni az ujjaim, pedig már jó ideje járok külföldre is parkozni – ez amúgy erősen javasolt egy D táv előtt, hogy kevésbé érje meglepetés az embert.
Ezen a távon 5 frissítő volt, mindegyik igen jól felszerelt, rengeteg különböző kajával (energiaszeletek, gumicukor, süti, gyümölcsök, kekszek, uborka stb) és folyadékkal (víz, izó, energiaital, kóla) – igazi terülj-terülj asztalkám. A gyönyörű tájakon vezetett pályák mellett ez is szerves része a Salz élménynek.
Bár helyenként kicsit szemerkélt az eső, a nap nagy részében etalon bringás időnk volt (felhős 18 fok). Ezzel még érdemes itt számolni, hogy a 10 fokos esőtől a 35 fokos napsütésig bármilyen időjárás előfordulhat. Ettől nem szabad megijedni, csak fel kell rá normálisan készülni. Pro tipp, hogy meleg kesztyűt, mellényt, esőkabátot az előrejelzésektől függetlenül mindig csomagoljunk, legrosszabb esetben a versenyre nem visszük magunkkal.
Vasárnapra levezetésként kicsekkolás után feltekertem a gyönyörű panoráma úton a Loser hegyre, majd visszaérve az Altaussee hűsítő vizében csobbantam. Ennél nem is kell több egy tökéletes hosszú hétvégéhez!
