Legkeményebb verseny az évben? Láttunk már sok mindent, de a Downhill Világkupa Les Gets-i futama múlt időbe tette az összes víziónkat a sáros versenyekről. Ritkán látni, hogy a mezőny nagy része már az edzés napon elengedi a versenyt.
Tekintve az időjárás előrejelzésre, csekély esélyét sem láttuk annak, hogy egyáltalán kisüt a nap. Én utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy elmegyek, és fotózok, de hogy őszinte legyek, esőben egy rémálom a pálya szélén csúszkálni a sárban 10 kg kamerás felszereléssel a hátamon és a nyakamban. Meg persze a fotós felszerelés sem vízálló, meg egy pár óra után a vízálló felszerelés sem vízálló tovább. De nem adhattam fel ilyen könnyen, szóval szerda este kocsiba ültem, és 6 óra vezetés után, éjfélkor meg is érkeztem Les Gets-be.
Ami fogadott: hideg, és szakadó eső. Egy tipp azoknak, akik el akarnak látogatni ide, hogy megnézzék a versenyt. Bár mindenhol tábla jelzi, hogy tilos a kemping, a 3-ból kettő parkolóban simán lehet aludni. Ami még extra, hogy WC-k vannak kihelyezve, amikben van konnektor is. Tehát ha valaki ott parkol, akkor viszonylag rendezett körülmények között töltheti az éjszakákat az autójában. Áram és WC, mi kell még? És mindezt ingyen. Egy nap leforgása alatt a higiéniás körülmények némileg megváltoznak a mellékhelyiségekben, de a franciák már csak ilyenek… Érdemes egyébként időben érkezni, mert már az edzés napon is sokan vannak. A kvali napján többen vannak, mint máshol a verseny napon, és a verseny napján meg lehetetlen bárhol is parkolni.
Csütörtök reggel, korán kelés. 7-kor már készülődni kell, hogy 8-ra valahogy felkeveredjek a hegyre. Túl voltunk egy egész estés szakadó esőn, ami reggelre sem akart csillapodni. Szerencsére 15 perc sétára van a kemping hely a felvonótól, amibe egyébként nem kellene belehalni, de annyira esett az eső, hogy hiába az esernyő, a cipőm és a nadrágom máris csurom víz volt. De ezzel legalább nem voltam egyedül. Ezért úgy döntöttem, hogy csak fél pályáig megyek fel, mert addig van gondola. 20 perc chairlift-et nem bírok ki a tetejéig. A pálya pikk-pakk tönkre ment. A sár csúszott, mint a jég. A versenyzők szenvedtek, a média staff szenvedett. Nem tudtunk egyszerre mindenre figyelni, valami mindig ázott. Nem egy, igencsak nagy értékű kamera ment tönkre ezen a napon, és az objektívek folyamatosan párásodtak kívül-belül.
A sarat nem győztem törölni a szememből és a felszerelésről. Valahogy sikerült mindig a haláltusát vívó versenyzők, és a sár kereszttüzébe kerülnöm. De egy jó kép érdekében mindent meg kell tenni. Nem igaz? Viszont meglepően kevés volt az esés. Végül is gyorsan senki sem ment. Már nap végén jól látszódtak azok a nyomvonalak, amikbe mindenki belecsúszott. Ezek biztosítottak némi support-ot, de a gyors nyomok nem ezek voltak.
Péntek, a kvali napja. Persze hogy egész este szakadt az eső, vihar haladt át a térségen. Aludni nehezen lehetett az autóban, annyira hangos volt az eső cseppek miatt. Reggel viszont kisütött a nap. Nem is akartam hinni a szememnek. A pálya szörnyen festett, és sajnos nem csak úgy festett, de olyan is volt. Akik valaha bringáztak sárban azok tudják miről beszélek. Csúszós takony, 30 cm mély nyomvonalakkal, amiket szétmosott az eső. Egy igazi lápi mocsár. Már az első kanyar sem ment mindenkinek. Az ugratókat konkrétan nem lehetett beugrani. Vagyis a junior és a női mezőny szinte mindent került.
Tegyük hozzá, hogy vannak elég méretes letörések és gapek. Tanácstalan nyomvonal keresés. Sárba ragadás. Ezekkel tudnám jellemezni a pénteket. A kvali egy fajta orosz rulett volt. Aki nem esik el, az bekerül alapon. A mezőny fele esett, de mindenki hibázott. Képtelenség volt végig becsatolva teljesíteni az egész pályát. Ezért jó páran váltottak flat pedálra. Ez elég ritka, de itt most előnyt jelentett, hogy nem kellett a ki- és becsatolással szenvedni. Kvali 1 futam. Nagy nevek nem kerültek be, mint például Goldtsone, Vergier, Cabirou, Newkirk, Myriam Nicole, Luca Shaw, Daprela, Brosnan, Hatton, Gwin, Danny Hart, Illes, Zwar. Ők mind elestek. Sokan köztük egy ominózus helyen, pont ahol én álltam.
Viszont a kvali 2 futamra száradt valamennyit a pálya, így egy fokkal elfogadhatóbbak voltak a körülmények. A top 10-be be is került mindenki, akitől ez elvárható volt. Az időkből jól látszik hogy a kvali 1 top három versenyzőjéhez képest a második futamon mennyivel jobb időt mentek a versenyzők. Első körben Rémi Thirion lett a leggyorsabb 3 perc 58 mp-vel. Míg a második körben Max Hartenstern lett az első 3 perc 49 mp-el. 9 mp a különbség. Az rengeteg. Thirion ideje, csak a 4. helyre lett volna elég ha nem jut be első körben. Ennyit számít pár óra napsütés.
Kvali eredményeket itt tudjátok megnézni:
https://www.pinkbike.com/news/2025-les-gets-dh-world-cup-elite-qualifying-results-from-q1-and-q2.html
A verseny napján a helyzet változatlanul reménytelen. Egész estés esőzés, ami nem maradt abba reggel sem. Itt már nem csak a versenyzők, a fotósok és videósok is csúsztak – másztak. Meg persze a nézők is. Délutánra napos időt írtak, így a mindenféle motoros fűrésszel felvértezett tömeg hirtelen nagyon megszaporodott. Tavaly is sokkal nagyobb tömeg gyűlt össze Les Gets-ben, mint bárhol máshol a rossz idő ellenére is. Én jómagam, még ennyi embert MTB versenyen sosem láttam. A tömeg látványának magasztossága mellet, némi félelem is körbe lebegett minket. Bár a tavalyi incidensből tanulva, idén dupla kordon fal védett minket és a versenyzőket. Roham rendőrség, lovas osztag ismét felvonult.
A junior és a női kategória versenyzői nagyot nem tudtak alakítani, igyekeztek nem elesni. Addig a közönség jól elszórakoztatta magát olyan egyéb tevékenységekkel, mint például: sárban fetrengés, francia himnusz éneklés végtelenített verzióban, láncfűrész bőgetés verseny, stb. Mathilde Bernard kezdte a sort, Sacha Earnest nem állt rajthoz, Marine Cabirou 24,5 mp-t adott az előtte beérkező Anna Newkirknek, Monika Hrastnik nagyot hibázott, Jess Blewitt elesett, majd Gracey Hemstreet olyan időt ment, amit az utána induló Vali Höll-nek sem sikerült überelnie.
És láss csodát, kisütött a nap, és máris a férfi mezőny versenyzőire vártunk. És valahol a bajok is itt kezdődtek el. Kontrollálatlan tömeg, ami a versenyzők előtt rohangáltak a pályán. A munkájuk elvégzésében teljesen inkompetens pályabírók, káosz, fel- alá rohangáló UCI bírók. Ezek kicsit el is vitték a fókuszt a versenyről. Illegális tűzijáték dobálás, ami a fejünkre perget vissza, petárda robbantgatás, annyi füstgyertya egyidejű égetése, hogy a pályát nem lehetett látni. Ezek talán azok a dolgok, amiket az élő közvetítésen nem is lehet észlelni, pedig ez adja meg igazán ennek a versenynek a pikantériáját.
Ami eközben a versenyen történt: Troy Brosnan a 100. Világkupa versenyét fejezte be, igencsak szép idővel, majd ezt meg is ünnepelte egy hosszas hot seat-en csücsüléssel, a franciák nem hozták a várt eredményeket, Vergier majdnem 2 mp-vel maradt el Brosnantól, Amaury Pierron nagyot esett, a testvére, Antonie sem fért fel a dobogóra. Bruni is hibázott. Az osztrák Andreas Kolb tudott gyorsabb időt produkálni az ausztrálnál. Majd belga Martin Maes, és az ír Ronan Dunne tudtak csak jobb időt menni. Így a dobogó, az eddigiektől szokatlanul, francia versenyző nélkül állt fel. A tömeget ez nem igazán hatotta meg, majd az utolsóként a célba érkező Rémi Thirion után átszakítva az összes kordont, leigáztak mindent és mindenkit, aki az útjukba került.
A részletes eredményeket a linkre kattintva találjátok:
https://www.pinkbike.com/news/2025-les-gets-dh-world-cup-final-results.html
