Kusztor Péter (Utensilnord-Ora24.eu) sajnos hatalmasat bukott Horvátországban, a Porec Trophy – UCI 1.2 kategóriás Europe Tour viadalon, ahol csapatának Dér Zsolt révén sikerült a pontszerzés. A történtekről a magyar bajnok számol be legfrissebb blogjában:
Vasárnap ismét Horvátországban álltunk rajthoz a Porec Trophy nevű versenyen. Nagyon sok, összesen 34 csapat vett részt, többé-kevésbé az előző versenyen (GP Umag) való összetételben. Szerencsére a Jóisten megkönyörült rajtunk, és száraz időben vághattunk neki a 143 kilométeres távnak. Porec város közelében kellett megtennünk hét karikát, egy hullámos, véleményem szerint nem túl nehéz pályán. Egy olyan emelkedő volt, ahol lehetőség nyílt az akciózásra, de ez sem volt túlzottan hosszú, mindössze pár száz méter. De nézzük, hogyan is alakult a verseny.
Kusztor Péter és Dér Zsolt
Pontban 11 órakor el is rajtoltunk. Rögtön nagy volt a tempó, míg végül egy versenyzőnek sikerült meglépnie, a mezőny pedig megnyugodott. Minden körben több akciózás bontakozott ki, melyből mi is rendesen kivettük a részünket, de igazán nagy előnyre senki nem tudott szert tenni. A mezőnyben viszont rettentő stressz uralkodott, folyamatos fékezgetés, tolakodás jellemezte az egész napot. Borzasztóan oda kellett figyelni, sajnos tömérdek bukás is történt.
Az utolsó körben, a bizonyos emelkedőn támadtam és sikerült is meglépnem egy Adria Mobilos versenyzővel. Akkor már tekert előttünk egy ember, de őt igen hamar bekebeleztük. Szépen összedolgozva haladtunk előre, nem sokkal később felért ránk három másik srác. Úgy éreztem, hogy ez egy remek csoport, ebből még bármi lehet. Nem volt probléma az összhanggal, de sajnos utolért minket a mezőny. Mivel innentől már nagyrészt lefelé vezetett az út, úgy gondoltam, hogy sprintben fog eldőlni az első hely sorsa. Egy kicsit szusszantam, majd a mezőny élére mentem, hogy segítsem Krisztiánt és Zsoltot.
Nagyjából 10 kilométerre a céltól el tudott szakadni két versenyző, de természetesen ekkor már nem dolgozott olyan szépen össze a mezőny, mint amikor én voltam elöl. Ímmel-ámmal üldöztük őket, de nem igazán közeledtünk. Öt kilométer lehetett már csak hátra, mikor a bal oldalon vittem volna előre Krisztiánt. Egyszer csak összeakadtak előttem, és már nem tudtam megállni, beléjük mentem, elestem, itt már nem közlekedtünk lassan.
A legnagyobb baj nem is az volt, hogy elestem, hanem az, hogy még vagy húsz ember áthajtott a fejemen. Krisztián megúszta a bukást. Nekem viszont tönkrement a bringám, nem forgott el egyik kerék sem, eltört a kormányom és a pedálom is. Meg kellett várnom Feriéket, majd kaptam egy tartalék kerékpárt és nagy fájdalmak közepette begurultam a célba. A bal lábamat rettentően megütöttem, a sípcsontom lehorzsolódott és feldagadt, a combom pedig nagyon fájt. Sajnálom, hogy így alakult, mert az egész nap folyamán szuper formában éreztem magamat.
A jó hír viszont az, hogy Krisztiánnak sikerült remek pozícióba hozni Zsoltot, aki élt is a lehetőséggel és újabb pontokat szerezett, a végelszámolásnál nyolcadik lett. A két szökevény sajnos hazaért. Összességében a pár akciózástól eltekintve nem volt valami nagy veretés, elég sokszor csak szépen tempózgattunk. Nekem most pár nap kényszerpihenő következik, és a csütörtöki olaszországi versenyen sem tudok rajthoz állni. Legközelebb vasárnap szállok harcba, az 1.2-es GP. San Giuseppe-n.
Szép napot mindenkinek!
Kuszti
(http://www.kusztorpeter.com/)
