Interjú Benkó Barbival: 2018-ban a GHOST FACTORY RACING csapatban folytatja
Már régóta tudni lehetett, hogy hazánk legeredményesebb XCO versenyzője jövőre másik csapatba igazol, de a hivatalos bejelentésre január másodikáig kellett várnunk, csak az újév elején derült fény arra, hogy pontosan melyik csapatban folytatja pályafutását Benkó Barbi. Ennek kapcsán megkerestük a 2017-es XCO Világbajnokság 9. helyezettjét, hogy az új csapatáról és a váltás okairól kérdezzük.
A cikkünkkel egy időben megjelenő GHOST FACTORY RACING csapat hivatalos közleményében olvasható, hogy 2018-ban két új versenyzővel bővül a keretük, Alexandra Engen visszavonultával, Anne Terpstra, Malene Degn és Lisa Pasteiner mellé az U23-as Európa-, világbajnok Sina Frei és hazánk büszkesége, Benkó Barbara érkezik.
Bikemag: Kérlek mutasd be az új csapatodat!
Benkó Barbi: GHOST FACTORY RACING a csapat hivatalos neve, ez a Ghost kerékpárgyártó gyári csapata, német bejegyzésű, a központ maga a gyár, ami Waldsassen városában van Észak-Bajorországban a cseh határ mellett. Ez egy totál női csapat 5 versenyzővel, 5 különböző nemzetből, bár egyikőnk sem német, viszont a segítők mind németek és mind fiú, úgyhogy a balance megvan. 🙂 Ez így elég izgalmas, még sosem voltam kizárólag női csapatban, úgyhogy nekem jövőre tényleg minden új lesz, nem csak a kerékpár, de a környezet, a ritmus, a szokások, a szemlélet, a csapat, minden. Eleinte kicsit féltem tőle, azért 7 év után masszívan hozzászokik az ember bizonyos dolgokhoz, de az első találkozás után azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy jó helyre kerültem. Sokszor jót tesz a változás az embernek és remélem ez az én esetemben sem lesz másképp!
Bikemag: Miért váltottál csapatot?
Benkó Barbi: Mert nem hosszabbítottak velem szerződést az előzőben. Ott hatan voltunk, kettőnknek lejárt a szerződése idén év végén. Már év elején is tudtuk, de év közben egyre kiütközőbb lett, hogy komoly budget gondok vannak a csapatnál, az olasz lányt már nyáron kirúgták, illetve mondták neki, hogy nem tudnak hosszabbítani. Ebből azért sejtettem, hogy nekem sem áll jól a szénám, de nekem nem mondtak semmit…A kommunikáció mondjuk sosem volt az erőssége a csapatnak… Majd az utolsó Világkupa előtt rákérdeztem, hogy akkor mi lesz jövőre, gondolom nekem is mennem kell, ha ekkora pénzügyi gondok vannak, hisz már csak én vagyok akinek nincs szerződése, a többieknek 2018 végéig van, tehát őket meg KELL tartani kvázi. Közben engem megkerestek más csapatok is…Nekem maradt volna a Focus az első opció, mert jól éreztem magam, de leginkább a csapattársak miatt, akikkel nagyon jó és szoros viszony alakult ki. Augusztusban azt mondták hogy maradhatok, engem mindenképp meg akarnak tartani, így visszamondtam minden más megkeresést.
Már a reptéren voltunk VB-re utazva, amikor telefonon hív a csapatfőnök hogy mégsem maradhatok, nincs pénz. Ott sokkot kaptam konkrétan. Nem volt rövid az út Ausztráliába, de azt majdnem végigsírtam… Nem tudtam mi lesz, mindent visszamondtam, most mégsem maradhatok, hogy találok szezon végén így másik csapatot. Megpróbáltam a lehetetlent és kintről akit csak tudtam megkerestem, persze csak olyat, ahová szívesen mentem volna, de abban a helyzetben még kompromisszumokra is képes lettem volna, végül is a jövőmről volt szó… VB-n azért nehéz már csapatokkal tárgyalni, mert sok csapatfőnök kint sincs, főleg nem Ausztráliában, a legtöbb versenyzőt már a válogatottra bízták.
Azért három csapattal kint is tudtam tárgyalni, illetve a Ghost volt az egyik, akit visszamondtam augusztusban, de persze őket is újra megkerestem, ők voltak nekem a legszimpatikusabbak, ha nem Focus. Akkorra már másnak igent mondott helyettem a csapatfőnök, de végül szeptember végén ő keresett meg megint, addig még tárgyalásokban voltam másokkal is, de senkinek nem mondtam igent. Hosszasan beszéltünk telefonon majd kaptam egy szerződésajánlatot, amire még aznap válaszolnom kellett, mert sokan álltak mögöttem a sorban… Ekkor már kint voltam Norvégiában az országúti VB-n, ahol az edzőm, Lengyel Tamás is lakik és ő is minden nap ott volt velünk a válogatottal és segített. Este átbeszéltük a dolgokat, neki is a Ghost volt a legszimpatikusabb az összes opció közül, majd a bergeni VB futamom előtt egy nappal igent mondtam és egy hatalmas szikla esett le a vállamról, hogy folytatódik a pályafutásom.
Bikemag: Hogy érzed magad az új csapatodban, milyenek a csapattársak, a hangulat?
Benkó Barbi: Már kétszer voltam kint a csapatnál, egyszer még kora ősszel, amikor aláírtuk a szerződést, de akkor csak a csapatfőnökkel és a szerelővel találkoztam, illetve már akkor megkaptam a montit. December elején pedig volt egy pár napos csapatösszetartás meg fotózás, ahol megismertem a csapattársaim illetve a segítőket is. Nagyon jól sikerült az a pár nap, jól éreztük magunkat, mindenki jófej volt és szimpatikus, úgyhogy ennek nagyon örülök, hogy az eleje ennyire pozitív. Amit eddig megbeszéltünk az minden pontosan úgy történt, így azért a bizalom is hamarabb ki fog alakulni. Igazából már most várom a szezont velük! Mindjárt az elején lesz egy hosszú blokk, ahol majdnem egy hónapot együtt leszünk, szóval ott sok minden ki fog derülni, mi hogy működik, de az tetszik, hogy nagyon átalakult a csapat, sok az új tag, senki sincs ott régóta, így mindenkinek kicsit új a helyzet, nem lesz annyi régi berögzült szokás, hanem majd formáljuk egymást, izgalmas lesz az biztos!
Bikemag: Mik a terveid a 2018-as szezonra egy ilyen eredményes év után?
Benkó Barbi: Egy még eredményesebb szezon! 🙂 Szeretnék még egy szintet lépni és fejlődni és nem csak néha-néha, hanem stabilan a top 10-be kerülni Világkupákon, illetve két éven belül végre dobogóra is állni! Szeptemberben még nem gondoltam volna, hogy az egyik legjobb dolog történt velem, hogy csapatot kellett váltanom. Nagyon tetszik az új hely így elsőre és motiváltabb vagyok, mint valaha! Kellett ez a váltás, bármit is hoz a jövő!
Köszönjük! Sok sikert a 2018-as évhez!
