A Campagnolo évek óta nem frissítette fel annyira radikálisan alkatrészcsaládjait, mint most. Első ránézésre shimanós formákkal találkozunk a hajtókart, az átdobót, de még a váltót illetően is, a működés szempontjából azonban megmaradtak az olasz márkát kedvelők számára fontos tulajdonságok is…
A jelentős átalakítás a felső kategóriás szetteket – Super Record, Record, Chorus – érinti, hiszen változtak a váltók, váltókarok, valamint a hajtókar is. Utóbbi abban tér el a konkurensektől, hogy két lyukkörrel dolgozik, külön a nagy és a kistányér részére. Kezdeném a jó hírrel, nekem a Super Record rövid próbája alapján tetszik a változás, annak ellenére, hogy nem pontosan azt kaptam, amire számítottam.
A korábbi sajtóanyagok alapján azt gondoltam, hogy amolyan shimanós lesz a váltás, legalábbis a “tik-tik/takk-takk” szempontjából. Az új mechanikával (karok, váltók) a gyár szerint ugyanis kevesebb erőkifejtés szükséges a váltáshoz. Nos, a gyakorlatban nekem ez nem így jött le, ugyanis a váltókarokat érzésre nagyobb erővel kellett mozgatni, mint a saját Recordomat, persze itt bejátszhat az is, hogy a tesztpéldány vadonatúj, a sajátomon pedig jelentősen kopott már a mechanika.
Shimanóval összehasonlítva mindenképpen több erőkifejtést igényel a váltás, és ez azoknak, akik eddig sem szerették a Campa kioldókarját, ezután sem fogják. Akik viszont eddig is a Campagnolo váltók határozottságát szerették, a markáns visszajelzést a váltásról, az új alkatrészeket még jobban fogják szeretni. Miért? Mert maga a váltás folyamata is határozottabb és precízebb lett, akár teljes terhelés alatt is. Úgy fogalmaznék, visszatért a régi jó – általam nagyon kedvelt – “takk-takk” – érzés.
Van egy jó hírem azoknak is, akiknek a hüvelykujja eddig nem állt rá a Campa váltókra, ugyanis az alacsonyabb kategóriákban az olaszok tesznek egy próbát. A Veloce és Athena szetteknél az elektromos családok kioldógombjára hajaz majd a lefelé váltásért felelős mechanikus kar, következésképp a működtetését végző mozdulat is más. Én biztos meg tudnám szokni, de nekem a régi is tetszik.
További részletek a Recordról:
A váltómechanika átalakítása elsősorban az átdobón szembetűnő, a bowden nagyobb erőkarral mozgatja a terelőlemezeket, melyek alkalmasak a különböző tányérkombinációk – 53-39, 52-36, 50-34 – kezelésére, ránézésre az 53-39-hez és az 52-36-hoz passzol leginkább az ívük. Szerintem ezen a téren az elmúlt években kis hátrányban volt a Campa, az első váltásban a Shimano vitte a prímet. Az olaszoknak most sikerült javítani, és fantasztikusan teljesít az átdobó. Mint már mondtam, azt nem éreztem, hogy kevesebb erővel kéne nyomni a kart, de azt igen, hogy pontos és gyorsabb a váltás.
Próbálgattam egész lassan, gyorsan, kiállva terhelve, mindenhogyan, és átlagosan a teljes felfelé váltáshoz egy körbehajtás szükséges, lefelé egy fél, hogy tökéletesen végbemenjen a váltás. És szerencsére nem hibázott egyszer sem. Hasonlóan a Record sem, amit már a kiállítási területen, görgőn próbálgattunk. Érdekesség, hogy a szintén új Chorus elektromos szettet sikerült rávenni – ugyancsak görgőn – hogy bedobja a láncot a középrészhez (de ezt írjuk a hanyag olasz beállítás számlájára, vagy arra, hogy túl sokan tekerték a csarnokban a bringát előttünk, mit lehet tudni, kitől, mit kapott).
Változott még az átdobó trimmelése is, összesen kevesebb kattanással vált, és a nagytányérról akár trimmelés nélkül végigváltható mind a 11 fokozat. Maga a fékváltókar forma maradt a régi, többféleképpen foghatjuk, ez igazából egyéni ízlés és megszokás kérdése, kinek mi esik jobban. Ami új, a borítás, jobb minőségű, tapintású és a gyártó szerint tartósabb gumiból. Fékek, sor, lánc nagyjából maradt a régi. Könnyebbek nem lettek az új alkatrészek.
Ahogy már tettem rá utalást, előrukkolt a Campa egy új elektronikus szettel, a Chorus EPS-sel, amivel a standon dolgozó srác szerint is elsősorban a Shimano Ultegra Di2-nak szeretnének konkurenciát teremteni. Nehéz ügy, mert előreláthatóan drágább lesz (2500 EUR környéke), mint az Ultegra, ami ugye kb. ugyanazt tudja, mint a Dura Ace, csak éppen nem Dura Ace. A Chorus EPS-t viszont egy szinttel lejjebb pozicionálták, mint a méregdrága Record és Super Record EPS szetteket, a standon is elismerték, hogy nem ugyanaz a minőségi szint, mint a nagytesók.
Az újdonságok közül említésre méltó még két új kerékszett, a 35 mm-es Bora One és a Shamal Mille. A Bora One 35 a legendás karbon Bora versenykerék kedvezőbb árú változatának 35 mm-es verziója, amely apróságokban tér el a drágább Bora Ultra 35-től. Például C.U.L.T. csapágyazás helyett még mindig kerámiagolyós USB technológiát találunk az alumínium agytestekben (a Bora Ultra karbonpalástos). Nagyságrendileg 50 grammal nehezebb az Ultra verziónál, szingós és peremes kivitelben is (a szingós szettben 1215, a peremes 1406 grammot nyom).
A Shamal Mille új designnal érkezik, a korábbi Shamalnál kevésbé hangsúlyos felirattal, matt eloxálással, ami talán jobban illik a mai divatot követő vázakba. Az új felület a gyártó szerint jobb fékhatást biztosít. Az egyéb technológiák – G3 fűzés, USB kerámiacsapágyazás stb. – nagyjából ugyanazok, mint a korábbi Shamalnál, súlya is hasonló, szettben 1426 gramm a peremes kivitel. A megszokott külsejű Shamal Ultra kapható továbbra is a Mille mellett.
Campagnolo alkatrészekről vásárlási információt IDE KATTINTVA találsz.
Bence kollégám először ment campás országútival, szerencséjére rögtön a legjobbal… íme a véleménye:
Az új Super Record szett próbája mindenképp izgalmasnak ígérkezett. Nem is akármilyen országútra dobták csak fel a szettet az olaszok, hanem egy kézzel készült, gyönyörű Sarto bringát szereltek vele. Mivel Campával nem sok tapasztalatom van, leginkább az aktuális csúcs Shimano szettekhez tudom hasonlítani, de az összevetés konklúziójaként szerintem nem lehet levonni, hogy egyik jobb mint a másik, egyszerűen mások.
(x)