A Giro d’Italia korábbi királya, a kétszeres győztes Gilberto Simoni a Central European Tour bemutatása kapcsán járt Magyarországon, ekkor készítettünk vele interjút.
Bár a kerékpársport-rajongóknak nem kell bemutatni Gibót, ő ezt a sajtótájékoztatón mégis megtette, ahogy fogalmazott, csinált egy kis felmérést 17 éves profi pályafutásáról:
Gilberto Simoni
25 év alatt 7-800 000 km-t tekertem, összesen 2000 versenyen, ezek között 15 Girón, 5 Vueltán és 4 Touron indultam. Ha egymás után raknánk a napokat, ez 6 év folyamatos versenyzést jelentene. Mind a mai napig ez a legszeretettebb sport számomra, szerintem aki egyszer felfedezi a bringázást, nehezen fogja abbahagyni. Nekem lehetőségem volt sikeresen visszavonulni, de sokan vannak, akik sosem nyernek, mégis egész életükben kerékpároznak. Azt hiszem mi mindnyájan, amikor felmegyünk egy hegyre érezzük, hogy erre születtünk.
A 42 éves olasz sztár ezek után a Central European Tour kapcsán beszélt többek között arról, hogyan szolgálhatja egy nemzet javát az erős kerékpársport, egyrészt továbbvihetné Magyarország nevét, másrészt remek lehetőség a fiataloknak, hogy valami jó dologgal foglalják el magukat. A hivatalos sajtótájékoztató után pedig rendelkezésünkre állt, válaszolva a vele kapcsolatos aktuális kérdésekre.
Bikemag: Hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy Budapesten üdvözölhetünk, de hadd kérdezzem meg, hogy versenyek népszerűsítésével professzionális szinten is foglalkozol, vagy ez csak alkalomszerű tevékenység?
Gilberto Simoni: Köszönöm, nekem is nagy öröm, hogy itt lehetek. Ez nem munka, a szabadidőmből teszek eleget ilyen felkéréseknek, ezzel egyrészt elismerik amit letettem az asztalra versenyzőként, másrészt nekem is lehetőség, hogy felfedezzek szép dolgokat a világon.
Gibo hamar barátokra lelt Budapesten az olasz bringákkal foglalkozó exversenyző Bikeexpresszes srácok között
Bikemag: És így egy nap után hogy tetszik Budapest?
Gilberto Simoni: Nagyon szép, tipikusan olyan város ilyen rövid idő alapján is, ami visszahúz! Turistaként is, de a legszívesebben bringára is ülnék, és úgy fedezném fel a környéket. Kár, hogy csak három napot vagyok itt.
Bikemag: Ha nem a kerékpársportból élsz, mivel foglalkozol most a mindennapokban?
Gilberto Simoni: Már amikor bringáztam, ingatlanokba fektettem pénzt, most is ebből élek, ingatlanbefektetésből. Nem gazdagodtam belőle meg nagyon, de eltartom a családom, nincsenek gondjaim, és van időm akár kerékpározni is.
Bikemag: Mennyi időt töltesz még nyeregben? Indulsz még versenyeken?
Gilberto Simoni: Már nem versenyzem, csak alkalomszerűen tekerek. Rengeteget kerékpároztam már, úgyhogy a versenyzésből elég volt, de ha invitálnak különböző eseményekre, akár GranFondo-maratonokra, szívesen részt veszek, legutóbb például a Kanári-szigetekre hívtak meg.
Simoni és Abduzsaparov a CET vendégeként
Bikemag: Térjünk vissza kicsit versenyzői pályafutásodra, az idő távlatából mire emlékszel legszívesebben?
Gilberto Simoni: A kerékpársport nagyon sokat adott nekem, még most is szívesen vagyok a szurkolók, versenyzőtársak között. Számomra a Giro d’Italia marad mindig a legszebb emlék. Lehet, hogy a Tour a legfontosabb, de nekem mégsem annyira kedves, mint a Giro. Az olasz körverseny kevésbé feszült hangulatú, élvezhetőbb. Könnyen mondom ezt, mert kettőt nyertem, de nem csak nekem ez a véleményem, hanem sok külföldi bringásnak is, akik elindultak már. Persze amikor nyertem, nem volt annyira szórakoztató, de azóta csak a legszebb pillanatok maradtak meg.
Bikemag: Lehet nem tőled kellene megkérdeznem, de anno a Giro d’Italia helyszínén is feltűnt, hogy mekkora közönségkedvenc vagy Olaszországban. Amikor Di Luca vagy Contador volt a leggyorsabb, és te már nem az első helyért csatáztál, akkor is téged fogadott a legnagyobb ováció a hegyen. Szóval szerinted mi lehet a titkod, hogy ilyen hihetetlenül népszerű lettél, akár a többiekhez képest is?
Gilberto Simoni: Szerintem ebben nem csak a két győzelem, hanem az öt dobogós helyezés is benne van. Abban az időben (1999-2007 – a szerk.) ha valaki meg akarta nyerni a Giro d’Italia-t, akkor Simonit kellett megvernie. És sikerült is nekik – teszi hozzá Gibo nevetve. Akkoriban mindenki ellenem versenyzett, a szurkolók is tudták ezt, és nagyon sokan mellém álltak. Hogy miért szerettek annyira, tőlük kellene megkérdezni, talán mindig történt körülöttem valami érdekes, megszokták, hogy mindig ott vagyok, nem tudom pontosan a választ.
Ebéd a Dunán
Bikemag: Jelen pillanatban a tifosiknak tulajdonképpen csak Vincenzo Nibali maradt, minek tudható be szerinted, hogy az olasz kerékpársport nem olyan sikeres, mint a te idődben, Cipollinivel, Bettinivel, Bassóval és még sorolhatnánk a neveket?
Gilberto Simoni: A kerékpársport globálisan átértékelődött, új helyszínekkel nemzetközi szinten is, végbement egy generációváltás, megerősödtek nemzetek, mint az angolok, norvégok, amerikaiak, ausztrálok. Olaszországban szokták mondani, hogy megtanítottuk a világot a kerékpársportra, de elhaladtak kicsit mellettünk. Már nem elég a tradíció, másabb lett a kerékpározás, városokat kellene átszervezni forgalom szempontjából. Olaszországban a gazdasági válság is rányomta a bélyegét, a nagy versenyek, amiket ti láttok, jól mennek, de a kisebbek nagy gondban vannak. A fiatalok is egyre inkább eltávolodnak a sporttól (nem csak a kerékpársporttól), és manapság megfigyelhető a nyerési kényszer is, ami más, mintha egyszerűen csak győzni akar valaki, sokkal nagyobb most a nyomás. Ennek ellenére tehetségek mindig vannak, Nibalin kívül ott van a fiatal Moser (Moreno), Fabio Aru az Asztanából, vagy Diego Ulissi a Lampréban.
Bikemag: Ha már szóba került Nibali és a Giro, végezetül egy tippet kérnénk az idei versenyre!
Gilberto Simoni: Hiányzik a főszereplő, a címvédő Nibali – Gibo szó szerint úgy fogalmazott, hogy világítótorony nélküli verseny lesz. Vincenzo döntése azonban érthető, bár egy olasznak a Giro a legkedvesebb, de ha most érzi úgy, hogy itt az ideje megpróbálni megnyerni a Tourt és feltehet erre mindent, akkor meg kell próbálni. Nibali távollétében szerintem a fiatalok közül fog nyerni valaki, nevet nem mondanék.
.
