Általában sötétben kényszerből kerékpározunk, kevés “őrült” választja a nappal helyett az éjszakát bringázásra, pedig egy éjszakai kerékpározás igazán élvezetes lehet, olyan kalandokat élhetünk át mint nappal soha, mindent új szemszögből ismerhetünk meg, egy új világ nyílik ki előttünk sötétben. Szóval érdemes belevágni, de egy dologról soha ne feledkezzünk meg, legyen nálunk minimum egy jó lámpa.
A kerékpárral munkába járókat, a városi közlekedőket és azt a “pár” elszánt bringást, aki ősztől-tavaszig munka előtt vagy után kimegy egyet bringázni/edzeni, leszámítva bátran kijelenthetjük, hogy a kerékpározás nappali tevékenység. És nem csak azért, mert sötétben alszunk, hanem mert olyan mozgásformáról van szó, ahol a szemünkre sokat kell hagyatkoznunk, és éjszaka általában nem olyan jók a látási viszonyok. Jellemzően én is szinte csak nappali fényben bringázom, kb a lámpatesztek és egy-két alkalom szokott kivételt képezni évente, mondjuk azok mindig emlékezetesek maradnak, mert mindig történik valami ilyenkor 🙂 .
Már majdnem két évtizeddel ezelőtt az első éjszakai bringázásom egyből terepen történt, fel kellett készülni a legendás 24 órás monti versenyre, ki kellett próbálni, hogy milyen terepen menni sötétben. Eléggé viccesre sikerült az akkori lámpák fénye mellett, folyamatosan azt vártam, hogy érjünk ki az erdőből, mert a nyílt terepen a holdfényben legalább látok valamit 😀 . Persze nem csak ez maradt meg abból a bringázásból, hanem a terep nyugalma, és még az, hogy a nagyon jól ismert utak sötétben mennyire más arcukat mutatták. Azóta jó párszor voltam kint éjszaka terepen, mindig volt benne egy kis izgalom, talán a sötétség izgalma, ami meghatározó, csak arra látunk amerre a lámpánk világít és minden más eltűnik a sötétségben. Jó persze volt olyan, hogy viharban jöttünk haza, amikor a villámok fénye gyakorlatilag nappali fényviszonyokat teremtett a nyílt szakaszokon, de ez kevésbé volt ijesztő, mint amikor az anyakocával és a kicsinyeivel találkoztunk a forrásnál. A terephez képest a sötétben országútizás kevésbé izgalmas, sőt én unalmasnak mondanám ha jó aszfalton megy az ember, a legnagyobb izgalmat itt talán a szemből érkező autók fényszórójával történő párbaj szokta okozni, kevés sofőr ismeri fel egyből, hogy az az erős fény, ami majdnem kiégeti a szemét egy kerékpáros fejlámpájáról érkezik.
Valószínűleg túl sokat nem kell gondolkodnunk ahhoz, hogy kitaláljuk, mi a legfontosabb kiegészítő egy éjszakai kerékpározás során, természetesen a lámpa. A fenti történeteimből is könnyedén kiolvasható, hogy bizony jó világítás nélkül nincs túl sok esélyünk élvezni a terepet, a jó lámpa az alapja mindennek. Ilyenkor persze jogosan kérdezhetitek, hogy milyen a jó lámpa? Őszinte leszek, ha gyorsan akarunk lefelé menni köves, gyökeres terepen akkor szükség van a nagy (és még annál is nagyobb) fényerőre, emellett fontos, hogy hogyan teríti a fényt a lámpa (az útra világítson és ne mindenfelé szórja a fényt) és milyen a fény hőmérséklete (a naphoz közeli fényben érzékeljük jól a mélységét, míg a hideg fényben nem igazán látunk jól). És még most jön a csavar, én két lámpával szeretek menni és mindenkinek ezt javaslom, egy lámpa a kormányra és egy a fejre. A két irányból érkező fényben jobban érzékeljük a mélységet, az akadályokat, eleve a magasról érkező fényben (pl a napfény) látjuk jobban a tereptárgyakat. Arról nem beszélve, hogy minden kanyarodás úgy kezdődik, hogy először belenézünk a kanyarba, utána fordítjuk a törzsünket és a kerékpárt, tehát a kormányon lévő lámpával folyamatosan hátrányban vagyunk egy fejlámpával szemben. Ezenkívül még a lámpák üzemidejét is érdemes szem előtt tartani, mert senki nem szeret vakon hazatekerni az erdőből. Egy tanács, emelkedőkön vagy amikor alacsony a tempó akkor nyugodtan vegyük le a lámpa fényerejét ezzel is takarékoskodva az energiával.
Idén már két cikkünk jelent meg a Fenix lámpákról (BC26R és BC21R) és még fogunk róluk írni – lesznek tesztek és körképek -, így adta magát, hogy az éjszakai bringázáshoz Fenix lámpákat vigyünk magunkkal, hiszen komoly teljesítménnyel rendelkeznek és minőségben is a top kategóriához tartoznak. A fent említett Fenix BC26R-t és Fenix BC21R-t egy-egy fejlámpával egészítettük ki, én egy HM61R Ambert tettem fel a sisakomra az erősebb kerékpárlámpa mellé, míg a kollégám egy HM70R-t tett fel a “gyengébbhez”. Őszintén megmondom, hogy ilyen fényerejű fejlámpa még soha nem volt a sisakomon, ezért kíváncsi voltam, hogy milyen lesz vele terepen menni. Mindketten meglepődtünk a látottakon, full fényerőn gyakorlatilag nappali fényünk volt, nekem 1600 lumen jött a kormányomról és 1200 lumen a fejemről, a kollégámnál pedig fordítva. Ez már tényleg az a kategória volt, hogy közel legyek ahhoz, hogy ugyanúgy lássak éjszaka mint nappal, nem is kellett kihasználnom a max fényerőt, ilyen lámpákkal biztonságban érezheti magát az ember terepen. Vaku nélkül is lehetett fotózni a lámpák fényénél, ami gondolom sokat elmond. Egy bekezdéssel feljebb írtam arról, hogy milyen lámpákkal érdemes belevágni az éjszakába kerékpárral, a válaszom erre az, hogy ilyen paraméterekkel rendelkezőkkel, mint ezek a Fenix-ek.
Ha érzed a kihívást akkor próbáld ki az éjszakai kerékpározást terepen. Megéri.
További Fenix lámpákért kattints ide.
(X)