A Colnago márkanevet a kerékpáros társadalomban senkinek nem kell bemutatni, laikusok számára pedig könnyedén egy mondatban összefoglalható a patinás gyár munkássága: a Colnago a biciklik Ferrarija. Ha az összehasonlítás arányai elnagyoltak is, azért egy csúcs versenygép még nyugaton is meglehetősen nagy kiadásnak számított, így azok számára, akiknek nem volt szükségük, illetve pénzük egy Mexico vagy Super típusra, tökéletes megoldás lehetett a jelen cikkben bemutatott Colnago Sport.
Ernesto Colnago olyan előkelő helyet foglal el a kerékpársport történelmében, mint Tullio Campagnolo vagy Fausto Coppi, és ezt a jól csengő nevet marketing szempontból nem kihasználni bűn lett volna. A hetvenes évek végén a Colnago márkanév mellé a Colner is csatlakozott, így a már meglévő eladói hálózat megmaradt az exkluzív csúcsgépeknek, amíg a kisebb testvér szabadon forgalmazhatott olcsóbb versenybringákat. A fő ok viszont inkább az volt, hogy a korabeli UCI szabályzat szerint egy szponzor csak egy versenycsapatot támogathatott, ezért a leleményes olaszok a Colner márkanévvel és logóval cselezték ki a szigorú szövetséget. Azért az már 1978-as Giro d’Italia résztvevő Colner gépeken is látható volt, hogy nem nagyon törekedtek a silányabb minőségre… Egyéb változatok is megjelentek az olasz gyár kínálatában, mint például a Saronni kivitel, mely versenyző a legenda szerint egész pályafutása során kizárólag Colnago kerékpárokat hajtott, emellett természetesen az eredményeivel is rászolgált a megtiszteltetésre.
A Sport modell a Colnago neve alatt készült, így a márkáért rajongóknak nem kellett attól tartaniuk, hogy az olaszok olcsó, tömeggyártású terméket szándékoztak piacra dobni, egyszerűen csak szélesebb körben tették elérhetővé azt a minőséget, amelyet a versenysportot szerető és követő közönség addig megismerhetett. Kompromisszumos megoldásokat csak a felszereltségben találhatunk: a Colombus Zeta csövekből forrasztott váz elég könnyűre sikerült, ha összehasonlítjuk a másik csőgyártó óriás termékeivel, akkor nagyjából a Reynolds 501-es kategóriának felel meg súlyban, természetesen mindkét esetben króm-molibdén acél ötvözetről beszélhetünk.
A nyolcvanas évek elején még nem volt divat olasz vázra japán, vagy francia szettet szerelni, így a Colnagónál is hazai komponensekből válogattak, bár a váznak megfelelően szerényebb költségvetéssel, mint tőlük megszokhatták. A Gipiemme és a Campagnolo együttműködése jóval korábbi keletű, így a minőséggel és a kompatibilitással itt sem lehetett gond, ebben az esetben az utóbbi gyártó csak a váltószettet szállította a Nuovo Gran Sport képében. Egyes források szerint a Colnago jelzésű kormánycsapágy is az olasz óriás terméke, jelesül a krómozott acél Nuovo Record modell. Ezt megerősíteni nem tudom, de hasonló „átmatricázásra” számos példát találhatunk a kerékpárgyártás ezen éveiben.
Hajtás terén az aerodinamikus kialakítású Gipiemme Crono Sprint típusra esett a választás, mely komponensek a gyártó középkategóriáját képviselték, alatta a Sprint, felette a Special/Crono Special fantázianevű csoportok szerepeltek a kínálatban, így elviekben a Campagnolo Gran Sport és a Shimano 600EX szettek szintjének felel meg, persze csak ha mindenáron ragaszkodunk az összehasonlításhoz. Ebből a családból még a nyeregcsövet találhatjuk a bringán, míg a menetes agy szett és a pedálok a belépő szintű Sprint modelljei. A fékezést a szintén olasz Modolo Speedy szettjére bízták, melyek a gyártási darabszámok tudatában sem akkor, sem most nem képviselnek nagy értéket, de hatásfokukra nem lehet panasz.
A szinte új, közel karcmentes bringa próbája után elmondható, hogy a végeredmény meglepően könnyű, így kellően gyors, a vasárnapi tekerés mellett akár edzésre is használható lehetett a maga korában, a jellegzetes Colnago fényezésnek köszönhetően az esztétikai élmény viszont azóta is változatlan.
Szöveg: Zatykó Péter
Fotó: Rovó István Photography
