Feltesszük az „i”-re a pontot, a Shimano Dura-Ace történet cikksorozatot egy ikonikus Colnago gyöngyszemmel zárjuk. Ez lehetőség ad arra, hogy összegezzem a különböző Dura Ace alkatrész-generációkkal szerzett tapasztalataimat, illetve csapást vágjak a Colnago kusza kínálati struktúrájába, remélhetőleg hasznos támpontot nyújtva a patinás olasz gyártó iránt érdeklődő olvasóknak.
Az 1990-es években a Colnago számos acél vázmodellt kínált, a muffolt illesztéssel készültek sora nem éppen rövid: Olympic Master, Master X-Light, Art Decor, Super, Master Piu, Master Olympic, Master Super Light, Tecnos, Wordperfect, Altain és Crystal. Ezek közül az utóbbi 4 talán kevésbé ismert, illetve ezek egy kissé ki is lógnak a sorból. A Technos és ennek a Wordperfect csapat számára készített speciális változata 1993-ban debütált, a lehető legkönnyebb Columbus EL csőszettet alkalmazta 70 kg-os ajánlott terhelhetőséggel. A másik véglet a kínálatban az Altain, illetve a most bemutatott, 1994-1996 között gyártott Crystal, amely a Columbus Brain MultiShape (több irányban alakított) csőszett a Colnago által tervezett variánsát kapta (Columbus Crystal tubing). Habár Nivachrom variáns, nem tartozik a legkönnyebbek közé. Tetszőlegesen terhelhető, az én 59 cm-es méretemben 2,2 kilós tömeggel és bámulatos stabilitással rendelkező váz.
Az alsócső nem a Mastereken megszokott Gilco Designt követi (azaz nem sokszögű, „csillagkeresztmetszettel” rendelkezik), hanem a végeken ellentétes irányban ovalizált (Bioval). Árfekvésben anno a Tecnos/Master X-light, illetve C-97/Classic modellek között helyezkedett el, tehát a Colnago hierarchiában „középkategóriás” darabnak számított. A szokványos Colnago ornamentumokkal mind rendelkezik, de nem egy agyoncicomázott modell: az egyenes szárú Precisa villa vállelemén, a vázmuffokon, a középcsapágyházon és a sarukon megtalálható az elengedhetetlen lóhere kivágás vagy gravír, a saruk és a muffok krómozottak, a fényezés pedig minden esetben a 90-es évek stílusát jelképező Art Decor.
Jellemzők:
- Columbus Crystal csőszett
- Precisia villa
- szokásos gravírdíszítés, Art Decor fényezés
- krómozott saruk és a muffok
- külső fékbowden-vezetés
- nyeregvázcső: 590 mm (c-t)
- felsőcső: 575 mm
- sarutávolság: 130 mm
A Shimano Dura-Ace 7400/7401/7410-es alkatrészcsaládról a legendás szett történelmét feldolgozó cikksorozatban már sok mindent írtam. Ellenben visszaolvasva mindenképpen hiányzik a leglényegesebb tulajdonság, a strapabíróság kihangsúlyozása. Az 1980-as évek végén még nem került előtérbe a gramm-mánia, a Shimano zászlóshajónak nem kellett egyben a legkönnyebb szettnek lenni. A Dura-Ace a profi versenyzők számára, azok igényeinek megfelelően tervezték és gyártották: azaz megbízható, strapabíró és ellenálló volt. A kínálatban kettővel alatta szereplő 600-as „Tricolor” szett számos alkatrésze könnyebb volt az etalonnál, a kettő közé ékelt rövid életű Santé pedig tömegben mindkettőt „verte”. De jól mutatja a 7400-as végletekig fokozott strapabíróságát, hogy a lényegesen kisebb gyártási volumen mellett sokkal több fut manapság, mint a Santéból, a többszörös előállított darabszám ellenére tökéletesen működő, egységes 600-asból sem lehet már Dunát rekeszteni.
Fékváltókaros 7400-as gépet még a retrosorozatban nem mutattunk. Ez volt a ugyebár a kerékpáripar első fékváltója, kifejlesztése 3 évet igényelt, hivatalosan 1991-ben debütált. Talán kevésbé ismert tény, hogy a fokozott érdeklődés miatt a Shimano nem tudta kielégíteni az iránta való keresletet, így a legtöbb amatőr kerékpáros előjegyzéses rendszerben, csak 1992-ben szerelhette fel kerékpárjára ezt a korszakalkotó újdonságot. Továbbá ritka az a technikai újítás, amelynek már első szériája tökéletes: ellenben a Dura-Ace ST-7401 ezt is elmondhatja magáról! Nem kellett változtatni sem a működési elven (fékkar és alatta lévő kisebb kar a fel- és lefele váltáshoz), sem a mechanikán a következő szériák során, többmilló váltást bír, akár komoly bukások után, esztétikailag megtépázva, továbbra is finoman, pontosan működik. Ha van gyenge pontja, az a belsőmechanikát takaró kerek réz „érme”, amely külső fizikai behatásra kieshet, bár a fékváltókar ettől még hibátlanul üzemel. Továbbá ott a kompatibilitás kérdése, amiről már korábban szóltam: csakis saját családból származó hátsó váltójával párosítható. Tömege jelentős (tehát volt miből faragni a későbbi STI modellek esetében), amiért részben a csapágyazott mechanika, illetve a robusztus anyagok alkalmazása felel.
A másik újdonság a korábban bemutatott, nem fékváltókaros 7401-es Daccordi Griffe-hez képest a kétforgáspontos féktest alkalmazása. A később egyeduralkodóvá vált, ugyancsak 1991-es újítást két szempont indokolta: az egyik a fékhatás növelése, a másik – meglepő módon – a hatásfok csökkenésének megakadályozása. Miért is? A magyarázat az, hogy az új STI fékváltókart a japán mérnökök kizárólag úgy tudták létrehozni, hogy a fékkar működtetése az adott karmozdulatra több bowdent húzott. A váltómechanika helyigénye nagyobb távolságba szorította a fékbowdenrögzítést a forgásponttól, így a hagyományos féktest túl hamar és nem elég erősen szorította a fékpofát az abroncshoz. Az új féktestmechanika nagyobb áttétellel működik, tehát pontosabban illeszkedik a fékváltókar működéséhez. Első körben – azaz a Dura-Ace 7401 esetében – a Shimano nem a lehető legcsekélyebb tömegre törekedett: a fékváltókar-mechanikához hasonlóan golyóscsapágyakat alkalmazó forgáspontok és a kétségtelen túlépítettség miatt jelentős súlytöbblettel kellett számolni az alsőcsöves váltórendszerű változathoz képest. Ellenben itt is elmondható, hogy a 7401-es féktest élettartama egyedülálló, lényegében elpusztíthatatlan darab, felületkezelése pedig etalon.
Habár a Colnago Crystal 8 hátsó fokozata már nem jelent újdonságot a Daccordihoz képest, a tartósság kihangsúlyozása itt is dukál: aki már használta, tudja, hogy az első HG sorok olyan jó alapanyagból és olyan kiváló hő- és felületkezeléssel készültek, hogy akár több 10.000 km-t is könnyedén teljesítettek. Nekem éppen van egy új 7401-es sorom, és azon tűnődöm, hogy a kerékpáron lévővel együtt kitart-e életem végéig. Remélem nem!
Hogy a Dura-Ace 7401-es többi alkatrésze se sértődjön meg, egy-egy mondat erejéig dicsérjük azokat is: a hátsó váltó ellenálló képességéről mondjunk csak annyit, hogy akár triálozni is lehet vele, de normális használat mellett több HG sort kiszolgál! Az első átdobó terelője olyan anyagból van, amelyet látszólag nem tud a lánc elkoptatni – még azután sem, ha a vastag, erős krómozás megadja magát. A hajtóművön nincs mi elromoljon, alapvető karbantartás mellett a középrész is etalon a tartósság terén.
Miért kellett egyáltalán a 7400-ast továbbfejleszteni? Ezt a kérdést sokan teszik fel – megjegyzem nem indokolatlanul. A 8 hátsó fokozat ideális kompromisszum az áttételkombináció és a tartósság terén, a szett amatőr használat mellett lényegében egy emberöltőn át szolgálhat. Persze a fenti kérdésre a válasz pont az említett tulajdonságból fakad: irreálisan tartós volt, azaz a hosszú évek során sem volt mit pótolni vagy fejleszteni. Az 1996-ban bemutatott Dura-Ace 7700-as már tömegre kihegyezett, tervezett amortizációt alkalmazott család volt, azaz igenis elkopott, elhasználódott. A következő szériák ugyancsak ezt a tervezési filozófiát követték, minden bizonnyal hosszú távon nagyobb hasznot eredményezve a Shimano számára.
Colnago acélvázak útmutatója
Colnago vázútmutatót nem könnyű írni, mivel a modellnevek jelentős átfedést mutatnak, hiányzott az átgondolt marketingszemlélet, Ernesto bácsi üzeme maga volt az őskáosz. Az alábbi infók nincsenek kőbe vésve, könnyedén lehet egy olyan Colnagót találni, amely nem illik a rendszerbe!
A kategorizált, sorozatban gyártott Colnago acélvázak története az 1970-es évek elején indult, azelőtt a vázak kizárólag egyedi megrendelésre készültek. Az első jegyzett szériamodell a Super volt, amely Columbus SL vagy SP csőszettből készült. Ez a típus egészen a 80-as évek második feléig szerepelt a kínálatban, de vele párhuzamosan elérhető volt egy könnyebb vázvariáns, amely Mexico néven ismert. A Mexico ritka Columbus KL csőszettből készült, amely Eddy Merckx Mexikóvarosban felállított egyórás csúcsát követően a „Record” nevet is magának tudhatja. Guiseppe Saronni 1983 Giro d’ Italia illetve 1982 világbajnoki győzelme megihlette a szponzort, és „Saronni” néven, speciális piros fényezéssel is kínálta a Mexico modellt, amely a limitált darabszám miatt ma a gyűjtők nagy kedvence.
A Master modellek a 80-as évek közepén debütáltak, de a Colnago esetében – mint már jeleztem – egyértelmű dátumok nem állnak rendelkezésre. Masternek azokat a vázakat szokták nevezni, amely Gilco, azaz csillagkeresztmetszetű alsócsővel rendelkeznek. Az alapanyag az évjárattól függően lehet Columbus (egyedi megrendelés szerint gyártott), Deda DT15V vagy akár japán Tange “Ultimate Superlight”. Ha pedig egy olyan Master feliratú Colnagót látunk, amely már (eredetileg) Precisa egyenes szárú villát kapott, azt Master Lightnak hívjuk. A Master X-Light pedig ránézésre azonos a Master Lighttal, de 2000 és 2004 között vagy 2006-ban hagyta el az üzemet, és karbon támvillával készült. A Master X-Light a mai napig azonos néven teljesen acél vázként is szerepel a kínálatban, tehát a karbon támvilla megléte sincs kőbe vésve. Végezetül Olympic-nek nevezzük azt a Master Lightot, amely az 1996-os Atlantai Játékok tiszteletére készült, 1994-ben vagy a rákövetkező 2 évben. 1989-94 között pedig egy Master Piu nevezetű variáns volt a kínálatban, amely ugyancsak Master Light alapokra épült, az extra tulajdonság (olaszul „piu”) az, hogy a hátsó fékbowden a csövön belül futott.
Master 2013-ból
Visszakanyarodva a 80-as évek végére, találunk számos nem szokványos modellnévvel rendelkező acél Colnagót. Ilyen az 1989-ben bemutatott Conic, amely az egyetlen Columbus SLX csőszettes, tehát a csöveken belül spirálisan futó merevítőbordákat alkalmazó Colnago váz. A Conic már Precisa villával kínált modell volt. 1995-ben került a palettára az Altain, amely az első túlméretes csőszettet alkalmazó vázmodell, mint ahogy neve is mutatja, Columbus Altain alapanyagból készült, Precisa villát kapott, és kizárólag Európában volt kapható. A Crystal is hasonló koncepciót követ, 1994-ben volt először elérhető, Columbus Brain MultiShape (több irányban alakított) csőszettnek a Colnago által tervezett variánsát kapta (Columbus Crystal tubing). Habár a Brain is Nivachrom-variáns, nem tartozik a legkönnyebbek közé, ellenben a vázmerevséggel még a testesebb kerékpárosnak sem lesz gondja. Az előbbi két modellel szemben az 1995-ben bemutatott Tecnos a világ akkori legkönnyebb csőszettjét alkalmazta (Columbus Nivachrom EL), egészen 2000-ig szerepelt a Colnago egyre szélesedő palettáján, bár az utolsó gyártási évben Technos 2000 modellnév alatt már a Crystalhoz hasonló Columbus Brain csőszettből készült. (Kissé kusza a palettastruktúra, ahol a „könnyűvázból” ad hoc egyszer csak „nehézváz” lesz!) Pályafutása végén karbonvillával is kínálták a Technost.
Ezen kívül létezett még több belépő szintű Colnago modell, amelyek sok esetben modellnevet sem kapott, így azok kategorizálása még nehezebb feladat. Valójában maga a Colnago sem tudja, hogy mikor, milyen alapanyagból, hány darab különböző modellt gyártott. Ezek szerint akkoriban nem alkalmaztak marketinges munkatársat, illetve nem volt divatban a könyvelés!
Időutazás…
