Buruczki Szilárd blogja: Frissítővadászat a Crosskovácsin
Buruczki Szilárd, a Merida-Kúbánya TC versenyzője legfrissebb blogbejegyzésében a Crosskovácsi Maratonról ír:
Sziasztok!
Sikeresen túl vagyok a rezidenciám átköltöztetésén, amiért az utóbbi két hétben nem volt időm unatkozni, sőt az edzésekre sem tudtam elég időt, energiát szentelni. A sok hercehurcával járó költözés miatt piheni sem tudtam eleget. Nem gondoltam volna, hogy ennyire leamortizálom magamat.
Szombaton bemelegítésnek kitekertem Crosskoviba. Az új hadiszállásomról pont jó bemelegítés volt. A Meridás csapatsátornál leadtam a kulacsomat Sipiczki Robinak, aki lelkesen vállalta az itatásomat a kastély melletti itatózónában. A telki frissítőpontot Ritámék vállalták be, amire nagy szükségem volt. A rajtpisztoly pontosan fél 11-kor dördült el. Az aszfalton a pofaszélben inkább csak gurultunk a terepre felvezető úton. Aztán kemény nyomatásba kezdtünk a köves, hosszú emelkedőn, még CserG. is vezetett az utolsó leheletéig. 🙂 A hegy végét Blazsó húzta meg, s már csak ketten maradtunk, ahogy átbuktunk a hegyen és belekezdünk az élvezetes lejtőzésbe. A rövid kör után a Tisza-kastély itatózónájában nem sikerült felvennem a kulacsomat a túl gyors tempó miatt, így fél kulaccsal vágtam neki a nagy, 54 km-es körnek, ezért kicsit visszavettem a fogyasztásomból. A hosszú emelkedő végén, kb. féltávnál megúsztam Marci mögött. Már csak a porzó kulacsom feltöltése motivált, hogy enyhítsem a dehidratációmat. A frissítőnél gyorsan összeöntöttem mindenféle nedűt a kulacsomba, amit találtam az asztalon, aztán rákapcsoltam, hogy beérjem Marcit. Pár km után egy keresztbe húzott pályajelölő szalagnál jön vissza Marci. Biztos a turisták tréfáltak meg minket, hogy elkötötték a szalagot. Szóltunk is a rendező srácoknak, hogy kössék vissza jó irányba a szalagot.
Közeledtünk Budajenő, illetve Telki felé, és már nagyon vártam, hogy Ritám feladja a kulacs frissítőt. Elsőnek érkeztem az itatózónába és sikeresen megkaptam a Nutrixxion izo italt, csak a zselét nem sikerült elkapnom Edittől. Hátra fordulva arra lettem figyelmes, hogy Marci szerencsétlenül nekiment a segítőmnek, Editnek. Ilyenkor, egy versenyen mindig nagy a stressz, remélem, hogy legközelebb jobban figyelnek majd egymásra, hogy ne legyen ilyen probléma. Bevártam Marcit, hogy ne ezen dőljön el az elsőség sorsa. Reméltem, hogy nem jön nekem! 😉 Együtt elkezdtünk felkapaszkodni a Nagy-Kopasz hegy felé. Nekem túl erős volt a tempó és megúsztam Marci mögött. Egy jól belátható, hosszú mászáson szakadtam le. Már csak a kastély parkban kaptam meg az utolsó körben az XX Force izo italomat Robitól. A szokatlan hőség nagyon fejbe ütött, ezt főleg az utolsó egy órában éreztem, nagyon elszállt minden erőm. Nagyon örültem a 2. helynek is, mert csiga tempóban kúsztam végig az utolsó körben.
Köszönöm az itatást a kedves virágoknak: páromnak, Ritának, Editnek és Jucinak! Ügyesek voltak, hogy bringával gyorsan kiértek Telkibe. Gyorsabbak voltak, mint a versenyben lévők! 😉 Robinak is nagy köszönet, hogy a kastély parknál frissített. A nagykerekű BigNine Team, nagyon jól szuperált, már csak egy erős motor hiányzik belőle. A következőre beépítek egyet! 🙂
Találkozunk a Duna Marcin, de addig még edzésképpen elindulok a hétvégi országúti OB-n.
Üdv.
Szilárd
