Vajon karbon vagy alumínium vázas országúti kerékpárt érdemes vásárolni? A Mesterbike jóvoltából két BMC teammachine állt rendelkezésünkre, hogy ezt kiderítsük!
A WorldTour sikerek révén hazánkban is jól ismert márka története közel 30 évvel ezelőtt kezdődött. A svájciak az ezredforduló környékén komoly stratégiai lépésként prémium kategóriás kerékpárok fejlesztését és gyártását tűzték ki célul. Ebben az időszakban még saját csapat híján a Phonak alakulatot látták el bringákkal, például 2006-os Tour de France „győzelme” során Floyd Landis is egy, a mostani teammachine elődjének tekinthető, BMC SLC01-et hajtott.
A BMC Racing Team sikerei a 2010-es évtől datálhatók, amikor olyan sztárok csatlakoztak a csapathoz, mint Cadel Evans, Alessandro Ballan vagy George Hincapie. Mindemellett a technológiai fejlesztéseket sem hanyagolták el a grencheni főhadiszállás környékén, a mai napig működő Impec Lab révén a BMC saját karbon üzemmel rendelkezik, ahol speciális, különböző szálirányokra és sűrűségekre képes karbon szövőgéppel, nyomás és hőmérséklet kontrollált kamrákkal, sőt még egy festőüzemmel is találkozhatunk. Cadel Evans egyetlen Tour de France sikerét is egy az Impec Lab által készített első generációs teammachine SLR01 nyergében érte el. A csapat sikerei továbbra is kiemelkedőek, az olimpiai bajnok Greg van Avermaet idén is brillírozott a tavaszi klasszikusokon, melynek megkoronázása a Paris-Roubaix győzelem volt.
A napokban mutatták be a teammachine harmadik generációját, nálunk még a második széria modelljei kerültek összevetésre. Az alapvetően klasszikus országúti kategóriába tartozó, „Altitude” sorozat gépei négy különböző vázszettel kaphatók, három karbon (SLR) és egy alumínium (ALR) modell hivatott elnyerni a vásárlók kegyeit.
Vázszett
A karbon gépek közül az SLR03 jelenti a legkedvezőbb árú alternatívát. Fejlesztésének alapjául a profik által is használt SLR01 szolgált. Tervezése során a BMC saját ACE szoftvere került bevetésre, amivel 34 000 virtuális prototípust állítottak elő, mire sikerült elérni a fejlesztési célokat. Az ACE (Accelerated Composites Evolution) pontos algoritmusát sajnos nem ismerjük, de úgy képzelhető el, hogy bizonyos input paraméterek (merevség, komfort, súly) és egy alapként szolgáló modellt követően a csövek formáját, a keresztmetszeteket, a karbon szálak irányát és struktúráját a szoftver parametrikusan változtatja, majd végeselem módszer segítségével (ANSYS alapú) ellenőrzi.
Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az SLR03 megszólalásig hasonlít az eggyel komolyabb SLR02 modellre, viszont lényegesen nehezebb, 1230 gramm körüli tömeggel rendelkezik a kisebb szakítószilárdságú, ezáltal olcsóbb karbon szövet használatának köszönhetően. Már elsőre feltűnnek az igazi BMC stílusjegyek, a nyeregvázcsőbe alacsonyan csatlakozó támvillák és a nyeregvázcső–felsőcső csatlakozásnál látható háromszög alakzat.
Technikailag elterjedt megoldások a kúpos fejcső, a szerelők örömére kívül vezetett kábelek és a karbon vázaknál szokásos, ezúttal 24 mm-es tengelyű hajtóművek fogadására alkalmas PF86-os középcsapágy. Alaposan megvizsgálva több igényes és érdekes részletet is kiszúrhatunk, ilyen a négy ponton szegecselt átdobó fül, a középrész, ezáltal a hajtás merevségét fokozó aszimmetrikus láncvilla és nyeregvázcső vagy éppen a papucsot szendvicsként körülölelő váltótartó fül.
A hajtás merevségét olyannyira nem vették félvállról, hogy az átdobó kábele a középcsapágy mögött, helyhiány miatt keresztülmegy a vázon, sőt erre is figyelve egy műanyag „liner” védi a kopástól.
Az ALR01 névre hallgató alumínium teammachine, köszönhetően a triplán húzott csöveknek, tömegben alig marad el karbon testvérétől, 1295 grammot nyom a váz. Itt is meghatározó az alacsonyan bekötött támvilla, viszont a háromszögformát már az anyagból adódó korlátok miatt máshogy oldották meg.
Megegyezik a kúpos fejcső, sőt a kívül vezetett kábeleknél is ugyanaz volt az elv, viszont a középcsapágy itt már menetes. Az apró finomságok közül egyedül a szendvics kialakítású váltófül maradt meg.
A két kerékpárt egymás mellé téve egyértelműen lelepleződik a titok, a karbon változat csövei vannak ahol másfélszer akkora keresztmetszetűek, mint az ALR01 esetén.
A geometria kifejezetten sportos, a két modell között csak milliméterek vannak. 51-es mérethez 535 és 531 mm-es vízszintes felsőcső hossz társul, a középcsapágytól mért „reach” érték különbsége viszont mindössze 1 mm. Olyan rövid lábú és hosszú karú bringásoknak, mint én, üdítően hat a rövid fejcső, még a kormánycsapágy 15 mm-es felső csészéje ellenére is kényelmesen alacsony pozícióba tudtam rakni a kormányt.
Fontos kiemelni, hogy a BMC minden országúti kerékpárját teljes egészében karbon villával szerelik, nem képeznek kivételt ez alól az alumínium vázas modellek sem. Gumiférőhely tekintetében 25 mm a hivatalosan megadott adat, úgy gondolom, ebben még benne van a biztonsági tartalék, ha esetleg szélesebb felnin a nominálisan 25-ös gumi kicsit szélesebbnek adódna.
Felszereltség
A két kerékpár felszereltsége tökéletesen megegyezett, komplett Tiagra 4700-as szett került a gépekre. Minden alkalommal leírtuk, hogy ez az alkatrészcsalád működés szempontjából tökéletes, egyedüli hátránya csak annyi, hogy eggyel kevesebb sebességi fokozat áll rendelkezésünkre, mint drágább testvéreinél.
A kompakt hajtóművet itt igen széles áttétel tartományú 11-34-es lánckeréksorral kombinálták, érdekes elgondolás egy versenyzésre kihegyezett bringánál. Alapvetően szeretem a finom különbségeket a fokozatok között, viszont ennek a kombinációnak egy nem várt, új előnyét sikerült megtapasztalnom, a kistányér a ház körüli beállítási körök után érintetlen maradt.
Először használtam az új Tiagra fékeket esőben, a kemény, nem cserélhető betétes fékpofa itt kissé visszavetette a teljesítményt, elkopás után ezeket érdemes komolyabbra cserélni. Szárazon a probléma egyáltalán nem jelentkezett.
Shimano WH-R501 kerekekkel szerelték a bringákat, ezek a japán gyártó belépő szintű, de már gyári kerekei. Összességében kifejezetten megbízható darabok, a kónuszos agyak és a J-fejű állandó átmérőjű küllők szervizelése filléres tétel. A 15 mm-es belső szélességű felnik még a régi iskolát követik, illetve esetleges továbbfejlesztés esetén érdemes figyelembe venni, hogy 10 sebességes sorokkal kompatibilisek. A Continental Ultrasport gumik is illenek az átgondolt specifikációba, jó ár/érték arányukról ismertek.
A kormány és kormányszár is BMC saját márkás termék, előbbinek kifejezetten kényelmes a kompakt hajlítása és a kis előrenyúlása.
A kétcsavaros, alumínium nyeregcső érdekessége a 15 mm-es hátranyúlás, szerencsére már több gyártó is kínál ilyen specifikációban alternatívát, ha esetleg karbon csővel szeretnénk fejleszteni. A Selle Royal Seta nyereg több gyártó elsődleges választása középkategóriás modellekre, kényelmesen párnázott, igényes darab.
Menet közben
Mielőtt nekikezdtem volna a tesztelésnek, mindkét bringát pontosan ugyanúgy állítottam be. Nyeregmagasság, kormány pozíció, guminyomás, plusz természetesen minden alkatrész megegyezett, csak a két váz közti különbségre próbáltam koncentrálni.
Először felülve vajmi kevés különbséget talál az ember, ugyanazok a kontaktpontok, szinte szögre és milliméterre azonos a geometria. Ez a hosszú és alacsony építés fizikai adottságaim miatt remekül bejött nekem és valószínűleg azoknak is tetszeni fog, akik kellően hajlékonyak és szeretik a sportos üléspozíciót.
Elsőként az alumínium változatot hajtottam meg és a várakozásoknál komfortosabbnak bizonyult, amiben szerepe lehet a full karbon villának is. Kisebb kátyúknál abszolút nem üt bután nagyot, és rossz minőségű aszfalton érződik egyfajta vibráció, de más aluvázas bringákhoz képest ez nem rendkívüli.
A karbon változat az úthibákat nagyon hasonló módon kezeli (ugyanaz a villa), érezzük, hogy átmentünk valamin, de mintha az ütés élét szépen elsimították volna, a becsapódás nem négyszögjel szerű, hanem egy szinusz periódusként továbbterjedünk a huplin. Vibráció szempontjából jobban teljesít, de amiben markáns különbség fedezhető fel a két gép között az a merevség. Az SLR03 szinte táncra hív, olyan merev a középrész és hatékonynak érződik a hajtás, hogy tényleg élményszámba megy vele a mászás. Mikor az ember már orrában érzi a vér szagát, utolsó erőből szívesen odalép még, mert tudja, hogy erőfeszítése nem vész kárba. Van valamiféle addiktív dolog ebben, minden emelkedőn támadni kell, aztán remélni, hogy majd kibírjuk valahogy a következő kávézóig.
Lefelé is érződik a merevségbeli különbség, de sokkal kevésbé jelentős, a karakter itt is sportos, versenyzős, erre nagyobb sebességnél érdemes odafigyelni, mert meglehetősen hirtelen fordul a gép.
Százezer forint az árbeli különbség a két kerékpár között. Ennyi manapság egy karbon váz felára, ami elgondolkoztató. Az, hogy négyszázezer Ft alatt karbon BMC bringánk lehet, szintén remek ajánlatnak hangzik! Akinek pénz nem számít, nyilván a karbon a jobb választás, de talán összességében is működhet egyfajta konklúzió. Amatőr versenyekre, főleg könnyű és kisebb termetű embereknek, lehet, hogy az alumínium változatot vinném és fejleszteném egy jó kerékszettel. 9 kg alatti tömegével kategóriájában a legjobbak között van, tömegbukás esetén kisebb az esélye, hogy tönkremegy, továbbá a könnyű kerekekkel tovább fokozható a hatékonyság. Aki erősebb, tényleg el tud sülni a „wattage bazooka”, az jobban fogja érezni magát a karbon változaton. Kellően hatékony fegyver és a váz abszolút megérdemel akár egy Dura Ace szettet is komoly kerekekkel.
Infobox
Forgalmazó: Mesterbike + Coffee Project
A tesztelt modellek adatlapjai:
BMC teammachine ALR01 Tiagra
BMC teammachine SLR03 Tiagra
Vázméretek: 47-51(tesztelt)-54-57-60
Származási ország: Svájc
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 2 év
Ajánlott fogyasztói ár:
BMC teammachine ALR01 – 299 900 Ft
BMC teammachine SLR03 – 399 900 Ft
Specifikáció
Váz:
BMC teamachine ALR01
– AL13 triplán húzott alumínium csövek
– hidroforming
– smooth-weld
BMC teammachine SLR03
– ACE karbon technológia
Villa:BMC teammachine SLR03 karbon
– karbon nyak
– 1,125″ – 1,5″ tapered
Kormány: BMC RAB 03
– alumínium
– kompakt hajlítás
– 42 cm szélesség
Kormányszár: BMC RSM 03
– alumínium
– 100 mm hossz
Bandázs: parafás
Nyeregcső: BMC RSP 03
– alumínium
– 27,2 mm átmérő
– 15 mm setback
Nyereg: Selle Royal Seta
Fékváltókar: Shimano Tiagra ST-4700 2×10
Fékek: Shimano Tiagra BR-4700
Első átdobó: Shimano Tiagra FD-4700
Hátsó váltó: Shimano Tiagra RD-4700 GS
Lánckeréksor: Shimano Tiagra CS-HG500 11-34T
Lánc: Shimano CN-HG54
Hajtómű: Shimano Tiagra FC-4700 50-34T
Középcsapágy:
Shimano BB-RS500 – ALR01
Shimano SM-BB71 – SLR03
Kerekek: Shimano WH-RS501
Gumik: Continental Ultrasport II SL 23 mm
Mért tömeg (pedál nélkül):
BMC teammachine ALR01 – 8,95 kg
BMC teammachine SLR03 – 8,8 kg