fbpx

Biciklit a KERAVILL-ból! Vagy mégsem?

Ma már teljesen természetes, hogy bemegyünk a kerékpárboltba, kiválasztjuk a nekünk tetsző bringát, válogatunk a színek, a vázméretek és a felszereltségi szintek között, majd a legmegfelelőbbel távozunk. Ez viszont már a kilencvenes évek elején sem működött ilyen egyszerűen, nem is beszélve a hetvenes évekről…

A probléma már a kerékpár szaküzlet fogalomkörével elkezdődött, mert olyan igazából nem nagyon volt. Múltidéző sorozatunk keretein belül ezúttal 1977-be utazunk vissza az időben, amikor is Bocsák Miklós, a Népsport munkatársa úgy dönt, unokaöccséből kerékpárversenyzőt farag. A dolog azonban közel sem olyan egyszerű, mint azt kezdetben gondolta volna. Korrajzként is kiválóan funkcionáló kanosszajárásának történetét a Népsport 1977. október 29-i számában adta közre.

Utánpótlás verseny valahol Magyarországon a hetvenes évek végén

Utánpótlás verseny valahol Magyarországon a hetvenes évek végén

—————————————————————————————————–

KERÜLŐUTAK

Nagyegyesület.
– Jó napot kívánok.
– Jó napot. Mit tetszik parancsolni?
– Az unokaöcsém miatt jöttem. Szeretném, ha kerékpáros lehetne az önök szakosztályában.
– Semmi akadálya. Azaz, csak egy… Hozott kerékpárt?
– Tessék?…

KERAVILL-üzlet.
– Jó napot kívánok. Kerékpárt szeretnék vásárolni.
– Tessék parancsolni! Már ezerháromszáz forintért kiváló minőségű géppel szolgálhatunk.
– Ez valóban remek… De túlságosan masszív, túlságosan nehéz. Az unokaöcsém versenyző szeretne lenni. Versenykerékpárt keresek…
– Az nincs!
– Nem értem. Nem is olyan régem láttam néhány Favorit gépet. Igaz, nem olcsón, több mint négyezer forintért, de legalább versenygép volt…
– Volt! Régen volt…

Ócskapiac.
– Jó napot kívánok. Versenykerékpárt keresek a fiú számára…
– Ahelyett, hogy farmert, vagy ponyvaregényt venne… Szép kis alak. De megpróbálhatom. Van itt egy hatéves Favorit-kerékpár eladó. Négyezerért.
– Újabban sem sokkal több. De adja. Nincs más megoldás.

Vágyaink netovábbja, a Favorit

Vágyaink netovábbja, a Favorit

Nagyegyesület.
– Itt az unokaöcsém, és itt a kerékpár is…
– A gyereket látom. De mi ez itt mellette? Ez magának kerékpár? Ez egy Favorit-gép, semmi több. Jó öreg, ami még nem lenne baj. Rendszeres karbantartással talán még használható lesz, bár a fémszerkezet igen-igen „fáradtnak” tűnik. No, ezt fel kell szerelni! Azt hiszi, ha maga vesz egy Trabantot, mindjárt elindulhat vele a Grand Prix-n?
– És felszerelést legalább tudnak biztosítani?
– Tessék?…

Kritériumverseny a Wekerle-telepen, középen az ifjú Filutás Árpád. Háttérben a standard Barkas „csapatbuszok”

Kritériumverseny a Wekerle-telepen, középen az ifjú Filutás Árpád. Háttérben a standard Barkas „csapatbuszok”

Kerékpáros szövetség.
– Kérem… Én sokat hallottam a magyar kerékpársport utánpótlás-gondjairól. Nem csak a fiú érdekében beszélek. Csak a véletlen szerencsémnek köszönhetem, hogy egy elhasznált, öreg kerékpárt tudtam vásárolni, de alkatrészhez már nem jutottam hozzá. Az unokaöcsém – egyelőre legalábbis – nem lehet kerékpáros. Pedig elképzelhető, hogy ő lenne az új Eddy Merckx. Vagy aki utána jelentkezik hasonlóképpen reménytelenül. Nem tudnak valami tanácsot adni?

Éljen Május 1-je! (énekszó és tánc köszöntse)

Éljen Május 1-je! (énekszó és tánc köszöntse)

Ihász Sándor, a főtitkár maga is tanácstalan.
– Sajnos pillanatnyilag nekünk is ez a legnagyobb gondunk. Egyesületeink közül egyedül a Ferencvárosnak van sportiskolája, s ott szerencsés esetben egyhónapos próbaidő után leigazolhatják a gyereket, ha elég fiatal és elég hamar kiderül, hogy tehetséges. Másutt viszont csak ritka esetben tudják a legszükségesebb felszereléssel ellátni.
– Gondolom, a szövetség keresi a kiutat…
– Igen jó a kapcsolatunk a KERAVILL-lal. Mindig értesítenek bennünket, ha néhány Favorit-kerékpár érkezik… De hát azokat pillanatok alatt elkapkodják. Száz, százhúsz. százötven darabot kapnak, de aki későn ébred, már csak a hűlt helyükkel találkozik. Több kellene, jóval! Nagy ritkán kidobnak a piacra néhány R 27-es váltós kerékpárt. Negyedévenként egyszer… Az sem sokáig melegszik az üzletekben.
– Ez legalább néha-néha van, Alkatrész viszont nincs…
– Ha kapható, akkor is drága. Nem beszélve az egyéb, nélkülözhetetlen alkatrészek tartós hiányáról…
– Hány versenyző van Magyarországon?
– Pillanatnyilag nyolcszázötvenre tehető a számuk. Közülük körülbelül háromszáz a „minőségi” versenyző. A felnőttek, de már az ifik legjobbjai sem indulnak Favorit gépeken. Nekik speciális alkotmányok kellenek. Olyan gépek, amelyeknek a csövei könnyített acélból készülnek, olyanból, mint a legkorszerűbb műszerek, ezáltal válik az adott körülmények között a leggyorsabban hajthatóvá… Sokáig tartana, míg felsorolnám, miben is különböznek egy átlag kerékpártól. Ha a gyerek netán mégiscsak versenyző lesz egyszer, néhány év múlva már nemigen léphet előre effajta alkotmány nélkül…
– És az mennyibe kerül?
– Többe, mint egy motorkerékpár, közel feleannyiba, mint egy Trabant gépkocsi… Huszonháromezer forintba. Ha van.

Nem tudom, hogy az unokaöcsém kerékpáros lesz-e egyhamar.
Pedig tényleg elképzelhető, hogy ő lenne az új Eddy Merckx!

A versenyöltözékek teljes spektruma egyetlen képen a nyolcvanas évek első feléből

A versenyöltözékek teljes spektruma egyetlen képen a nyolcvanas évek első feléből

Szöveg: Bocsák Miklós (Népsport, 1977), HBalage
Fotó: BVSC csapatarchívum (Csák Mihály), Selján Márk

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.