A kerékpáripar legpatinásabb gyártója, amely idestova 130 éve készíti sorra kiváló modelljeit, Itália egyik elismert és komoly védjegye. De egy “Made in Japan” matricás Bianchi modell? – a talányra a Retroblog sorozat alábbi cikkében kapunk választ…
Nem is tudtam hová tenni a dolgot, akárhol kerestem, nem nagyon “dicsekedtek” vele, hogy mikor, miért, melyik modelleket gyártatták a Távol-Keleten. Persze, nem a patinás olasz gyártó felső kategóriás gépéről van szó: a “Sika” inkább jó középkategóriának számított a maga idejében. De ne szaladjunk előre, ha már egyszer olyan márkával hozott össze a szerencse, melyet a múlt században indítottak útjára!
[divider scroll_text=”Bianchi Sika Made in Japan”]
Edoardo Bianchi 1885-ben, pimaszul fiatalon, mindössze 21 évesen nyitotta üzletét Olaszországban. Már rögtön indulása után feltűnést kelt elöl-hátul azonos kerékmérettel rendelkező kerékpárjával. Indulása első öt évében dinamikus fejlődésnek indul a cég, először via Bertani-ban, majd via Borghetto-ban nyílik új üzlete. Közben elkészítik a világ első, kerékpárokon alkalmazott pneumatikus kerek/külső rendszerét. 1895-ben megépítik az első, kifejezetten női kerékpárt, nem kisebb személyiség felkérésére, mint Margherita királynő! A kész kerékpárt Bianchi személyesen szállítja le, s tanítja be annak használatát.
A gyár nagyjából ettől az évtől a kerékpárversenyek állandó szereplője, Bianchi elsőként lát fantáziát az élsportból profitálni – főképp technikai értelemben. Többek között ennek köszönhetően 1899-ben Giovanni Tommaselli szerzi meg az első nemzetközi győzelmet a márka számára a Grand Prix of Paris győzteseként. (Ez a verseny nőtte ki magát a későbbiekben a Tour de France-szá!) Még ugyanebben az évben teljes Olaszországot lefedő forgalmazás indul, és a határokon túlra is egyre több Bianchi kerül. A következő évtized a csendes fejlesztések ideje, majd 1911-ben ismét zajos siker jön: Carlo Galetti Bianchi nyergében nyeri a Giro d’Italia-t. Három évvel később kitör az első világháború.
A gyár elkezd katonai járműveket készíteni: termelésük ekkor éves szinten 45.000 kerékpár, 1.500 motorkerékpár és 1.000 automobil. Bianchi kísérletező kedve és innovatív szellem még ekkor sem nyugszik: a katonák számára készített terepgép nagyjából a mountain bike ősének tekinthető. Elöl-hátul rugózó elemmel szerelve(!), 60 cm átmérőjű kerekekkel, széles Pirelli gumikkal, összecsukható vázzal és hordhevederrel! Opcionálisan puska vagy géppuska felfogatási lehetőséggel…
1919-25 között két jelentős sportsikert aratnak ismét: Costante Girardengo a Giro di Lombardia első, míg Gaetano Belloni a Giro d’Italia hetedik helyének megszerzésével öregbítik a hírnevet. A Bianchi Itália legjobbjait kezdi magához “szippantani”, a márka népszerűsége töretlen. 1934-ben még Mussolini is gyárlátogatást tesz – gondolom, nem a kerékpársportban rejlő lehetőségek pontosabb megismerése céljából… 1940-ben a Bianchi-hoz szegődik egy később legendává váló név: Fausto Coppi. 1943-ban egy légitámadás következtében teljesen megsemmisül a gyár acélgyártó részlege; a termelést csak 3 évvel később tudják visszaállítani a kívánt szintre. Fausto Coppi 1947-ben, majd 1949-ben is simán nyeri a Giro d’Italia-t. 1953-ban már országúti világbajnokként aratja ötödik(!) győzelmét ezen a versenyen! S a sportsikereknek még közel sincs vége! Felice Gimondi, az időközben lassan tíz fősre duzzadó Bianchi csapat új felfedezettje 1965-ben először a Tour de France trófeáját hozza el, aztán két évvel később tesz mellé egy Giro d’Italia elsőséget is.
Aztán hosszabb csend következik, a fő hangsúly ekkor a technikai tökéletesítésen és fejlesztéseken van. A csapat – noha mindig az élboly környékén ólálkodnak – kimagaslóan jó eredményt nem tudnak elérni a nyolcvanas évek közepéig. Moreno Argentin töri meg a csendet 1986-os világbajnoki címével. 1993-ban Mario Cipollini teszi emlékezetessé a Tour de France-t, miközben a virágkorát élő MTB sportban Dario Acquaroli szerez világbajnoki címet a juniorok mezőnyében. Fél évtizeddel később tomboló siker a cég történetében: Marco Pantani megnyeri a Giro d’Italia-t majd ráadásként a Tour de France-t is; Stefano Grazelli Bianchi-ja nyergében elsőként ér célba a Tour of Switzerland-on, Marco Velo pedig mindezt kiegészíti az ezévi olasz időfutam bajnoki címmel! Pantani mitikus magasságokba emeli a Bianchit (és önmagát is…), a fanatikus rajongókat még a szaporodó dopping-pletykák és apróbb botrányok sem hatják meg. 2004 februárjában tragikus halála után királyként és uralkodóknak kijáró tisztelettel búcsúzik a világ tőle…
Jó évek következnek, noha babérok inkább a hegyikerékpáros csapattagoknak teremnek, 2000-ben Pantani azért parádésan szerepel mind a Giro, mind pedig a Tour szakaszain, miközben Jose Hermida az U23 CC világbajnoka lesz. Hermida két évvel később több XC bajnoki címet is szerez, francia kollégája Julien Absalon pedig szintén az U23 cross country versenyeken szerepel kimagaslóan.
Most már a márka történetével képbe van minden olvasó, jóhet a „Hét műtárgya”! Az 1993-ban készült Bianchi Sika tipikusan az elpusztíthatatlan hegyigép jellegű modell, mint megannyi kortársa elsősorban gazdája igazán tartós szolgálatára gyártódott. Mint minden jó nevű korabeli MTB, tisztességesen felszerelt, tisztességesen összerakott masina. Akkor még inkább az elégedett vásárló jelentette a célt, nem a haszon. Legalábbis nem a brutális haszon… A hirdetésekben inkább a gépeké volt a szerep, nem egy megvásárolt arc, vagy egy agresszív marketingkampánnyal erőltetett “fíling”. A vevő előbb-utóbb úgyis lábai közé kapja bicajt, akkor pedig úgyis minden kiderül.
A Sika elképesztő, már-már hibátlan állapotban került a restaurátor tulajdonába. Először az eredeti fékpofákon tűnt fel, hogy alig kopott, épphogy csak néhány hosszanti rovátka jelezi a “bejáratást”. Aztán amikor az agyak is szétszedésre és átzsírzásra kerültek (volna…), a kónuszok közel gyári állapotán mérhető volt az a cirka 50-100 kilométer, amennyit ez a monti gurult valaha.
A Shimano teljes LX szettje díszitette a gépet, ennek csak csúfos fékkarjait cserélték a sokkal kulturáltabb DX típusokra. Felszereltségben itt nagyjából el is mondtunk mindent, illetve mégsem. A Bianchi-zöld matricás Ritchey Vantage Sport felni és feliratában szintén harmonizáló Avocet nyereg azért jó egy évtizeddel ezelőtt is ritkaság volt. Nem sok gyártó vívta ki magának ezt a pozíciót, hogy teljesen saját színeiben gyártasson alkatrészt! Mára ez is “némiképp” átalakult… Teleszkóp még sehol, egy komoly falvastagságú cro-mo villa “csillapítja” a Bianchi elejét.
Ami egészen különleges, az az elsőváltó működése. Bár a fényképen nem tökéletesen kivehető, de az első átdobót a – szintén zöld – extra merev bovdenház működteti valójában!!! Hogy erre a megoldásra mi szükség volt, vagy miért tartották jobbnak, mint az “ősi” megoldást – nem tudni. Tény, hogy kipróbálva a kerékpárt megdöbbenve állapítottam meg: az elgondolás működik sőt, precíz váltást tesz lehetővé!
Ennél már csak a Sika gyártási helye megmagyarázhatatlanabb: “Made in Japan”. Az olaszok elképesztő lokálpatriotizmusán túl komoly technikai kérdőjelei is vannak ennek. A muffolt, forrasztott cromoly váz ráadásul nemcsak hogy Japánban készült, de a csőszett is a szigetországból való! Amikor Olaszországban található a világ egyik legjobb csőszettjeit gyártó cége (Deda), ráadásul a forrasztás akkoriban sokkal inkább az olaszok által alkalmazott technológia volt. Kiforrott eljárás, amellyel a távol-keleti szigetország nem igazán foglalkozott, a japán munkaerő pedig már akkor is drága volt. (Figyelem: NEM Tajvanról vagy Kínáról beszélünk!) Rejtélyes. Mindezzel együtt a Bianchi Sika mégis pontosan az, aminek látszik: egy Japánban, japán csőszettből készült legendás olasz kerékpárgyártó klasszikus modellje – alig néhány kilométerével az utókor számára “konzervált” állapotban. Érdemes rá nagyon vigyázni, mert ha valahol sérül a festése, gyakorlatilag lehetetlen kikeverni ugyanezt az “azúrkékes zöldet”.
Szöveg és képek: Tóth Zoltán
Szerk.: Németh Balázs
