A bergeni országúti világbajnokság U23-as mezőnyversenyén négy magyar bringás is rajthoz állt, köztük a jövőre is az Amplatz-BMC csapatát erősítő Pelikán Jánost körökön keresztül láthattuk szökésben!
A magyar válogatott négyfős csapattal állt ki, Pelikánon kívül Móricz Dániel, Peák Barnabás és Valter Attila sorakozott fel a rajtvonalnál.
A városi körpályán 10 kör, 191 kilométer várt a mezőnyre, az időjósok komoly esőt ígértek, szerencsére a verseny folyamán inkább csak szemerkélt, de az út ettől még vizes volt. A kör két emelkedőt foglal magába, az első rövidebb, meredekebb, a második, a Salmon Hill a hosszabb.
Hamar kialakultak a szökések, Pelikán gyakorlatilag utolsóként ugrott fel az elejére: “Terveztem a szökést, de a mezőny elejét nem nagyon láttam az első két körben. A második kör vége felé a legszélesebb részén a pályának előrekeveredtem, be is lószoltam, akkor még jöttek velem. Aztán amikor az alagútból kiértünk, újra támadtam, már nem jöttek, gyorsan fel is értem, de kicsit elkeseredtem, megláttam a motorról, hogy ez még csak a második csoport. Az eleje 55 másodpercre volt, végül oda is elég gyorsan felértünk.”
A szökésben az emberek számomra érthetetlen módon, mintha még sose láttak volna kerékpárversenyt, megszakították a sort, vagy lószolgattak. 99%-ig biztos voltam benne, hogy utol fogják érni a szökést, úgyhogy ha már ott voltam, vezettem sokat, hogy minél tovább tartsuk az előnyt, ami 2 és fél perc is volt.
Végül is iszonyat sokat mentem elöl, jól esett, de aztán elkezdett szurkálni a lábam a negyedik óra elején. Ekkor már közeledett a mezőny, utol is értek 3,5 körrel a vége előtt. Aztán ki kellett állnom, mert elkezdett szúrni a hasam nagyon, nem tudom mitől ilyet még nem éreztem versenyen. Elégedett vagyok, nekem nem cél, hogy a 140. helyen megérkezzek. Inkább elöl voltam, dolgoztam, szerintem elégedett lehetek.
Jó formában voltam, amikor már egyedül voltam, megnéztem a Wattokat is, a normalized power 378 Watt volt 3,5 órára, ami elég jó, 161 az átlagpulzus, ami nekem szintén elég magas. Sokszor én vittem fel a Salmon Hill-en is a tempót, 450-460 Wattokkal mentem fel.
Miközben Pelikán szökésben volt, a magyaroknak sok tennivalójuk nem volt a mezőnyben, de nem alakult szerencsésen a verseny. Valter és Peák is bukott, előbbinek leszakadt a váltója, bringát kellett cserélnie és két kört megtett még a mezőny mögött.
Peák vissza tudott zárkózni és be tudta fejezni a versenyt, de az utolsó körökben már egyre kevésbé bírta az élmezőny tempóját. Végül egy leszakadó sorban jött be 9:16 perc hátránnyal a 100. helyen, egyetlen magyarként célba érve. Móricz már korábban leszakadt és kiszólították.
A főmezőny viszonylag hamar, 3 és fél körrel a vége előtt utolérte a szökést, innentől rengeteg akció volt, mint az U23-as versenyeken általában.
A Salmon Hill utolsó mászásakor szanaszét szakadt a mezőny, de lefelé is óriási harc alakult ki. A német Lennard Kamna-nak volt néhány másodperc előnye, az üldözőbolyból a francia Benoit Cosnefroy eredt utána és a második frissítőzónáig utol is érte.
Az utolsó kilométereket együtt tett meg a francia és a német versenyző, mindössze pár másodperc előnnyel az összerázódó főmezőnnyel szemben. Cosnefroy végül egyértelműen gyorsabb volt, magabiztosan, elölről indítva a hajrát nyert.
Magyar részről pozitív a mérleg, hiszen Peák értékelhetően befejezte a versenyt, Pelikánt pedig rengeteget mutatták élő egyenes adásban. Holnap a junior fiúknak és az elit női mezőnyversenyen Benkó Barbarának és Király Mónikának szurkolhatunk.
Az U23-as verseny eredménye: http://www.procyclingstats.com/race/World_Championships_U23_-_Road_Race_2017