Magyarországon fejeződött be Európa egyik legrangosabb U23-as kerékpárversenye, ahol a hegyi pontok vadászatában és az elmenésekben jeleskedtek leginkább a Mugen Race Team Veloki magyar fiataljai.
Az első három napra Lengyelországban került sor a legjobb magyar részeredményt Filutás Viktor szolgáltatta a prológon, ahol 11. lett. Az első szakaszon Móricz Dániel érkezett a mezőny első felében, a 24. helyen, 3 másodpercre a győztestől. Sajnos itt az erős nemzetközi mezőnyben még rutintalan Kovács Máté és Török Ince nem fejezte be értékelhetően a versenyt.
A második szakaszon Filutás Viktor került elmenésbe és nyert két hegyi hajrát, ami a hegyi pontversenyben a 3. helyet jelentette számára. Ma a Veszprém és Pápa közötti 146 kilométeres távon Móricz Dániel került elmenésbe, akinek pár száz méteren múlt egy top eredmény, végül mindhárman, Filutással és Bertalan Balázzsal a sprintbefutóra érkező főmezőnyben zárták a szakaszt.
A 3. napról Móricz Dani nyilatkozik:
Tempósan indítottunk – ahogy az várható volt a mai napon – végig mentek a próbálkozások. Figyeltük, hogy akik Viktor hegyi összetett helyét veszélyeztethetik, vagy számítanak, ne távolodjanak el. Ezek a próbálkozások rövidebb-hosszabb ideig éltek, de idővel utolértük őket. Viktornak volt egy sajnálatos defektje pont a legrosszabbkor, a dülöngélések után és a menés előtt. Szerencsére visszaért rendben a kocsisoron és nem vett ki belőle sokat.
Az elmenések kicsit alábbhagytak, a tempózás kapott nagyobb szerepet. A kisebb szélezések és emelkedős rész után, 90 km körül egy a hegyi dobogóra esélyes olasz is próbálkozott, így mentem én is. Jó döntés volt, egy nagyobb, elég vegyes csoport verődött össze és forogtunk, hogy elmenjünk a mezőnytől, ami egész hamar összejött, kicsit hagytak minket. Szépen haladtunk, nagyjából mindenki ki is vette a részét a tizenegy-két főből, és beálltunk egyperces előny környékére.
Elértünk az egyetlen hegyi pontszerzéshez, figyeltem a srácra is, aki fontos, de nem igyekezett nagyon a pontokért… Hát forogtunk tovább, elég jó tempóban, az előnyünk nem igazán csappant meg, csak mikor a vége felé, 10 km-en belül kezdődött a “na ki megy most?” játék. 5-ön belül már egymás lószolása kapott nagy hangsúlyt, én próbáltam többnyire tempóból menni velük, keveset ugrálni.
Vészesen közeledett a peloton, igyekeztem ösztönözni a csoportot hogy nekünk jobban kedvez a kicsit kanyargós városi rész, húzzuk még meg. Sajnálatos módon kb. 400 méternél csúnyán hátba vágott a mezőny, sprintelni én már nem is tudtam, csak a tempóm fokozni kicsit. Ez végül még a top20-hoz sem volt elég, a cél előtti kanyarban 100-nál sokan fékezték túl magukat előttem (hozzáteszem indokolatlanul).
Bosszankodtam miatta, hogy a végén nem inkább elöl nyomtam a saját tempóm, de azért ez a szökés sokat dobott az önbizalmamon is egyben! Örültünk Viktor hegyi dobogós eredményének is, de sajnáltuk ugyanakkor, hogy nem sikerült őt a végén még feljebb tornásznunk.
A Carpathian Couriers Race összetett versenyét az olasz Alessandro Pessot nyerte, a magyarok eredményei: