fbpx

10 kerékpáros “igazság”

Igaz vagy hamis? A jelen írásban 10, a kerékpározásban gyakran állított “igazságot” veszünk sorra, és eldöntjük, hogy megállják-e helyüket…

1. A kerékpárláncot kizárólag a kerékpárról leszerelve, áztatásos módszerrel lehet rendesen megtisztítani.
A fent szereplő módszer tisztítás szempontjából egyáltalán nem rossz, mivel az oldószer szép lassan behatol a lánc alkatrészeibe (rengeteg részből áll egy lánc, lényegében közel annyiból, mint a kerékpár összes többi alkatrésze együttvéve!), és feloldja a lerakódott szennyeződést, amit ezután akár vízzel is könnyedén kimoshatunk. Ellenben létezik túl tiszta lánc: igen nehéz ezután a teljes láncot újrakenni, elérni, hogy minden görgő és csap finoman fusson. Így sok esetben praktikusabb vékonyan újrakenni a láncot, lehetőleg az alsó ívben a belső oldalon, mivel ott tisztább. Az új olaj kimossa a kosz jó részét, és biztosítja a megfelelő kenést. Szóba jöhet még a láncra szerelhető tisztítószerkezet, mely keféivel és a bele töltött oldószerrel viszonylag jó munkát végez, de nem távolítja el a szemek belsejéből az összes kenőanyagot. Az állítás tehát HAMIS, bár a rendkívül szennyezett, elhanyagolt láncok esetében nincs más hátra, mint az áztatásos módszer.

Az áztatással 99%-os eredményt érhetünk el, de nem egyszerű a láncot tökéletesen újrakenni, illetve a lánc szétbontása is veszélyekkel jár...

2. Laza talajon legjobb, ha súlypontunkat hátra helyezzük, és nagyobb áttételbe kapcsolunk.
A nyereg hátsó felére ülve vagy akár mögé helyezkedve csökkentjük az első kerékre jutó terhelést, így az kevésbé süllyed a homokba vagy kavicsos laza talajba, így a kerékpár irányítható marad. Ha pedig több súly jut a hátsó kerékre, nagyobb áttételt is hajthatunk, anélkül, hogy a laza talajon a kerék kipörögne. A nagyobb áttétel miatt csökkenő pedálfordulat is segít a folyamatos, egyenletes erőátvitelben, és a test is stabilabb. Ha a laza talajos szakasz hosszú, természetesen vissza kell váltani, hogy a sebesség ne csökkenjen. Az állítás tehát IGAZ!

Laza talajon a súlypont legyen hátul, hogy az első kerék irányítható maradjon, illetve a hátsó ne tudjon kipörögni...

3. Bicajozás előtt a kerékpáron lévő csavarokat érdemes meghúzni.
A csavarok általában nem lazulnak meg, főképpen, ha menetrögzítő pasztát is alkalmazunk. Ha minden alkalommal húzunk a csavarokon, túlzott nyomatékot alkalmazunk, mely tönkreteszi a csavarmeneteket, illetve a rögzített alkatrészeket. A mai, könnyű kormányok, kormányszárak, nyeregszárak (mindenek előtt a karbonból készültek) igen érzékenyek a megfelelő megszorítási nyomatékra, a gyártók általában nyomatékmérő használatát szorgalmazzák. Így ha nem akarjuk tönkretenni a kerékpáron lévő alkatrészeket, csavarokat, kerüljük az ismételt megszorítást, használjunk nyomatékmérőt és rögzítőpasztát! Az állítás tehát HAMIS!

A nyomatékmérő és a rögzítőpaszta használata a könnyű alkatrészek esetén fokozottan ajánlott!

4. Kerékpározás közben együnk mielőtt megéheznénk, igyunk, mielőtt megszomjaznánk.
Kerékpározás közben mindenképpen figyeljük oda a megfelelő mennyiségű táplálék és folyadék bevitelére. Jó, ha már kerékpározás előtt feltöltjük magunkat folyadékkal, igyunk meg fél liternyit 1 órával indulás előtt. Ételt 2 órával indulás előtt vegyünk magunkhoz, az ne legyen nehezen emészthető, de azért bőséges. Menet közben a hőmérsékletnek és intenzitásnak megfelelően fogyasszunk táplálékot és folyadékot: átlagban óránként 60 gramm szénhidrátot és legalább fél liter folyadékot, így megelőzhető mind az éhségérzet, mint a szomjúság. Az állítás tehát IGAZ!

A szénhidrát a leghatékonyabb üzemanyag, de nem mindegy, hogy mikor töltődünk fel belőle...

5. Töltsük fel szénhidrátkészletünket a nagy megmérettetés előtti napon.
Ha ezt a verseny előtti vacsorára értjük, akkor minden bizonnyal álmatlan éjszaka elé nézünk. Ha lehet, az előző napi ebéd se legyen kirívóan bőséges: a gyomornak és az emésztőrendszernek is szüksége van a megmérettetés előtti pihenésre, mint az izmoknak. Legjobb, ha a verseny előtt 2-3 nappal viszünk be többlet szénhidrátot, mely biztosítja, hogy a glikogénraktár teljesen telített lesz. Ne felejtsük el, hogy a hosszú, kimerítő verseny vagy teljesítmény-túra után azonnal pótoljuk az elégetett kalóriákat, hogy a test mielőbb regenerálódhasson. Ez ne csak szénhidrátból álljon, hanem tartalmazzon bőséges mennyiségben fehérjét, mely az izmok energiafeltöltését, újraépítését segíti elő. Az állítás tehát HAMIS!

Menet közben figyeljünk az elégetett energia pótlására és a megfelelő folyadékbevitelre!

6. Úgy állítsuk be a cipőn a stoplit, hogy az öregujj középpontja (a nagy lábujj mögötti csöntkinövés) pontosan a pedáltengely felett legyen.
Ezt kőbe vésett igazságként szokták emlegetni könyvek és az egyéb szakirodalom, de egyáltalán nem törvényszerű, ez az állás mindenki számára a legkényelmesebb és leghatékonyabb. Mivel az idők során a kerékpáros cipők talpai is egyre merevebbek lettek, majdnem mindegy, hogy mely részére esik a pedáltengely – a hatékonysága nem szenved csorbát. A kerékpár-ergonómiával foglalkozó orvosok szerint a legtöbb kerékpáros jobban teszi, ha kipróbálja az 5-10 mm-rel az öregujj mögötti tengelyállást, mivel a legtöbb esetben ez bizonyult a legkényelmesebbnek. Persze ha nincs panasz, nem biztos, hogy érdemes változtatni a jelenlegi beállításon. Az állítás tehát HAMIS!

A stopli előre-hátra mozdítható, az öregujj legyen a pedáltengely vonalában, vagy attól kissé előrébb!

7. A kormányzás oldalirányú berezgését úgy akadályozhatjuk meg, ha térdünket a felső csőhöz szorítjuk.
Ismerjük az érzést: 60-nal tépünk lefele, és a kormány berezeg, a kerék elkezd imbolyogni, és egyre irányíthatatlanabbá válik a bicaj. Veszélyes helyzet, melyet több tényező együttes megjelenése idéz elő. Ha ilyen történik, a legjobb orvosság, ami az állításban szerepel: támasszuk meg térdünkkel a felső csövet, mely csillapítja a rezgést, következésképpen stabilizálódik a kerékpár irányítása. Ezen a ponton érdemes elgondolkodni, hogy mi okozta a berezgést: néha ez jelzi a váz vagy villa kifáradását, esetleg a kereket szükséges centrírozni vagy csak egyszerűen a kormánycsapágy érett meg egy megszorításra. Az állítás tehát IGAZ!

8. Kanyarodáskor a belső íven lévő térdünket fordítsuk kifelé, mint a motorversenyzők.
A térd kijjebb tolása sajnos nem növeli a kerékpár stabilitását, éppen ellenkezőleg: a súlyeloszlást eltolja a belső oldal irányába, mely kicsúszáshoz vezethet. A leggyorsabban és legkisebb ívben úgy kanyarodhatunk, ha súlypontunk pontosan a kerékpár függőleges síkjában van, a kanyarba a lehető legszélesebben megyünk be (ami még a forgalom szempontjából biztonságos), és legnagyobb ívet írjuk le. Az állítás tehát HAMIS!

Remák Zoli a "motoros" kanyarodás híve, de ez bizonyítottan nem javítja a kanyarstabilitást!

9. A kezdők számára a klipszes/szíjas pedál biztonságosabb, mint az automata pedálkötés (a patentpedál).
Ha valaki tényleg kezdő, akkor legjobban egy hagyományos platformpedállal és utcai cipővel jár. A szíjas pedálkötés oldásához le kell nyúlni, ha pedig nem húzzuk meg a szíjat, akkor használata nem jár jelentős előnyökkel. A bebújás sem problémamentes, mivel a pedált a cipőorral át kell fordítani. Sokkal egyszerűbb a patentpedál használatának elsajátítása, ha a delikvens már megszokta a kerékpárt, érdemes inkább ezt megtanulnia. Az állítás tehát HAMIS!

10. A kerékpár vázmérete akkor ideális, ha lenézve a kormány pontosan kitakarja az első kerékagyat.
Lehet, hogy ez az állítás egykoron, a hagyományos országúti kerékpárok esetében ez igaz volt, de ma már nemcsak az aszfaltos gépek geometriája lett modernebb, hanem MTB-k és számos más felhasználásra tervezett masinák uralják a piacot. A legtöbb esetben ideális vázméret és pontos beállítás mellett a kormány nem fogja kitakarni az első kerékagyat: gyakrabban attól előre helyezkedik el, de bizonyos esetekben lehet akár mögötte is. Gondoljunk csak arra, hogy Gary Fisher direkt a szokásosnál hosszabbra tervezi a felsőcsöveket, és rövidebb kormányszárat tesz a gépeibe. Más gyártó pedig éppen rövid felsőcsővel és hosszabb kormányszárral operál, és e szerint alakítja a vázszögeket is. A lehetőségek tárháza igen nagy, és a hagyományos országúti geometria csak egy a sok közül. Ami fontos, hogy a kerékpáron elfoglalt testhelyzetet a lehető legjobban “lőjük be”, a súlypontunk legyen 55/45% arányban a hátsó és első kerék között, karunk 15 fokban legyen behajlítva, hogy ezzel is csillapítsuk az új rezgéseit. Természetesen az “agykitakarást” is ilyen testhelyzetben ellenőrizzük. Az állítás tehát ismét HAMIS!

A kormány sok esetben valóban kitarkarja szemünk elől az első agyat, de a beállítás nem hibás, ha ez az állapot mégsem valósul meg...

Szöveg: BikeMag
Képek: BikeMag

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.