Él fővárosunkban egy fiatalember, aki 10 évvel ezelőtt elhatározta, hogy örökre elkötelezi magát a BMX-nek. Zsebpénzéből vett egy fényképezőgépet, hogy ugratós barátait és magát fényképezze. Aztán egyre többet és többet foglalkozott a fényképezéssel, majd egyszer csak azon kapta magát, hogy ez lett a megélhetése.
Engedjétek meg, hogy bemutassak egy embert, aki nem csak lelkesen dokumentálja a sportágat, de maga is részesen annak: ő Králik Dániel, hazánk egyik legjobb extrémsport fotósa.
Pontosan hogyan, minek vagy kinek a hatására kezdtél el fotózni? Az analógtól a digitálisig elég szép pályát jártál be, mesélnél erről is?
Pontosan azért kezdtem el fotózni, amiért mindenki más: meg akartam örökíteni a pillanatot. Számomra ez a pillanat az volt, amikor épp a barátaim vagy akár én a levegőben repülünk. Őszintén szólva jobban érdekelt az, hogy magamról láthassak képet, mint a többiekről készültek. Eleinte ezért Bakó Vikó barátom például több jó képet készített az édesanyámtól elcsent Pentax-szal, mint én. Aztán jött egy reklámfilm, amiben szerepeltem és a keresett pénzből vettem egy Canon EOS 3000-est. Ez volt tíz éve. Az automata beállítást az elején elhagytam már, a fénymérő sokat segített, és elkezdtem egészen jó képecskéket készíteni. Az, hogy mostanra elmondhatom, hogy fotós vagyok, ott dőlt el, amikor egy rendezvény után címlapot keresett az Offline magazin és teljesen véletlenül meglátták egy képemet. Fali rábökött és azt mondta: címlap! Azóta ez a rövidke szó fogalom lett. Hat évet fotóztam filmre, kizárólag diára és fekete-fehér negatívra. Bilik Gábornak köszönhetem, hogy fizette a tekercseket és a hívást, mert hitte, hogy van értelme, és hogy már filmre megtanultam szinte mindent: az élesség kérdésétől kezdve egészen a bonyolult vakurendszerek használatáig A digitális valóság pedig szavakban: munka, biztonság, egyszerűség, gyorsaság. De nem minden…
Mi fogott meg az extrém sportok fotózásában, hogy végül ezt válaszd fő témádul a képeiden?
Ez egészen egyszerűen így alakult, vagyok, ami vagyok, ahogy 50cent is mondta…
Fotózás mellett profi BMX-es is vagy. Hogyan fér össze a kettő?
Sokat segít. Az emberek elhiszik, hogy tudom, mit, honnan kell lőnöm, és nem velem, hanem magukkal foglalkoznak, ezenkívül talán jobban is tisztelik a munkámat. Ráadásul az esetek nagy részében én találom ki, hogy hol és mit lövünk.
Minderről részletesen a szokásos PhotoSokk struktúrában – rengeteg hasznos szakmai tippel körítve – Szász Norbert jóvoltából olvashattok a magazin 2009. július-augusztusi számában.
