A Superiorról én eddig még nem tudtam sokat, mert tesztgép soha nem jutott el hozzám. Ezt most már bánom, mert ha a többi gépük is ennyire jó, akkor nagy mulasztás ért. Már elsőre bele lehet szeretni, hiszen a metálbarna festés gyerekkorom bringáinak színvilágát idézi, míg a fehér azért jelzi, hogy mai gépről van szó…
Superior F50 kerékpárteszt
A váz, egy masszív Horst Linkes rendszer, amely az eddig általam tesztelt rendszerek közül szerintem a legjobb mozgást biztosítja. Nincs benne semmi forradalmi, hanem egyszerűen csak tökéletesen működik.
A csövek hydroforming eljárással készültek, ami legfeljebb csak a felsőcső fejcső mögötti púpján látszódik, azaz nagyjából klasszikus kerek csőformákat kapunk. Annyira, hogy az alsócső fent alig, a középrésznél pedig nincs is lapítva a terhelés irányában. Szerencsére ennek a merevségre gyakorolt negatív hatása nem volt érezhető.
Ilyen terepen van igazán elemében
A hátsó traktusban viszont egyetlen kerek forma sincs: merev, szögletes csövek uralják a teret. Az ilyen részeknél a himbakaron szokott elveszni a merevség, de ezt a tervezők is tudhatták, ezért egy kis merevítőt helyeztek a támvillák csatlakozása elé. Piros pont jár a 180-as PM fékrögzítő szemért is. Szóval a vázon egyértelműen látszik, hogy nagyon tudták, mit és miért akarnak.
A kiegészítők terén sem panaszkodhatunk, hiszen a Superior csúcs össztelósáról van szó: azaz váltásból például teljes XT szettet kapunk. A fékek a Hayes Stroker Trail változatai, amelyek bár nekem nem a kedvenceim, de nagyon jó ár-érték arányúak, és a felhasználási területre – nevükhöz méltóan – elegendő erőt biztosítottak.
A DT nagyon aktívan mozgott
A rugózó elemek egy elég ritka párosításban kerültek a bringára, de tulajdonképpen mindkettő jó választás volt. A Manitou villa nagyon jól és érzékenyen mozgott az első lenyomástól kezdve. Talán egy kicsit túlságosan is beült, meg hamar megette az útját, de kellő türelemmel belőhető egy olyan légnyomás, amivel megmarad a remek érzékenység, de nem mozog fölöslegesen sokat. Viszont 2011-ben egy túra össztelóson nagyon durva, hogy az első kerék kiszereléséhez öt csavart kell két különböző méretű imbusszal kitererni, ugyanis a kiváló és nem csavarodó, szögletes Hex lock tengelyt ennyi tartja a helyén.
A DT tag is nagyon jól mozgott, ráadásul ezt is lehetett zárni a kormányról, igaz egy nagyon kis bazárinak tűnő karral. Persze a működésével nem volt gond, csak hát ennyi pénzért valami szebbet is kitalálhattak volna.
A Manitou villa útja többnek tűnik, mint amennyi, csak defektet ne kelljen szerelni
A rugózó elemek távirányíthatósága a kategóriában már inkább keskenynek számító kormányon hihetetlen zsúfoltságot okozott: összesen kilenc kart és gombot lehet nyomni. Ezek viszont nem nagyon fértek el egymástól, ráadásul a tag balra, a villa jobbra lett bekötve, azaz egy emelkedő elé érve ugyanazzal a kézzel végzünk váltást hátul és telózárást elöl, ami simán meg tudja zavarni az embert. Persze ezt szerencsére meg lehet cserélni, meg ha levesszük a kijelzőket a váltókarokról, akkor máris nyerünk egy kis helyet a dolgok ide-oda tologatására.
Masszív és nagyon könnyű kerekek, kár, hogy ennyire visszafogott a kinézetük
A kereket érdemes még kiemelnünk. Nem tudom pontosan, milyen áron adja a Fulcrum a termékeit a gyáraknak, de nem lehet rossz, hiszen idén ez már a második bringa, amin az ő feliratuk is díszeleg. Ez a modell talán már túlzás is erre a gépre, hiszen enduro / freeride felhasználásra ajánlják. Ennek ellenére a 20 mm-es első csak 800, míg a hátsó 980 gramm. A 24 darab 2,2 / 1,8 / 2,0 mm-es küllővel együtt egy nagyon masszív egységet alkotnak, amely minden terepet kibír, amit ezzel a géppel vállalni lehet.
Remek és stabil PM fékrögzítés
És mi is ez a terep? Alapvetően a 120 / 130 mm egyértelműen a trail vagy magyarul túra esetleg a németeknél AM sport kategória jellemzője. A kigyúrt villa és a kerekek viszont sejtették, hogy itt akár többet is lehet majd vállalni. És ez így is lett. Érdekes összehasonlítás adódott számomra, hiszen az előző tesztgépem egy Merida One20 volt, ami ugyanebben a kategóriában van, ráadásul ugyanezzel a DT taggal volt szerelve. Két különbözőbb karaktert azonban alig találni, holott még a geometriai adataik is nagyon hasonlítottak. Ha a Merida azonban a klasszikus túra-, esetleg maraton felhasználásra való, akkor ez a Superior egyértelműen a hegy túloldalára, az ereszkedésre lett kihegyezve, már ha a koncepcióból borzasztóan kilógó 110 mm hosszú stucnit kicseréljük egy normális rövidségű darabra (ezt meg is tettem, egy 80 mm-es formájában, amellyel megfelelő lett az egyensúly a mászás és a lejtőzés között). Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem lehet vele mászni, mert nagyon is jól ment felfelé, főleg, ha sikerült az összes kart a megfelelő irányba nyomnom, és megszűnt minden hintázás. Ennek ellenére érezhetően lefelé volt elemében. A villa ott kelt igazán életre és mindent kivasalt, legyen az szikla, gyökér, vagy bármilyen rettenet, ami akár egy DH pályán is előfordul. Hasonlóan aktív volt a tag is. Soha nem éreztem, hogy elfogyott volna alattam a 130 mm-es útja.
Okos kis merevítés
Mivel elég kompakt gép, ezért nagyon könnyű irányítani és ugrálni is vele. Ebben jó partner az alacsony középrész is, meg az érezhetően merev kerekek.
Egész egyszerűen az érződött, hogy a tervezők olyan gépet akartak összerakni, amivel bárki bárhol a lehető legkönnyedebben tud menni, de úgy, hogy a tekerést fölfelé és lefelé egyaránt élvezze, legyen az egész napos túra, vagy ugratgatás a helyi ösvényeken. Engem meggyőztek arról is, hogy 140 mm alatt is van élet, pedig nagyon elkötelezett vagyok a nagy rugóút mellett.
A hat vezetékhez kilenc kezelőkar tartozik
A kerékpár részletes specifikációja ide kattintva érhető el.
InfoBox:
Forgalmazó: X-Factor ; www.xfactornet.hu / www.superiorbikes.hu
Tesztelt gép mérete: 18,5”
Vázgarancia: 2 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 599.900 Ft
Szöveg: KGÁdám
Fotó: Lcs
