Lassan csúcspontjához ér a „nagykerék” mánia. Pár éve itthon, de még külföldön is inkább csak beszéltek róla, pár igazi úttörőn kívül kevesen ismerték a 29-es terepbringák világát. Mára viszont széles kínálatból, vázak, villák, kerekek garmadájából állíthatjuk össze saját 29-esünket, vagy választhatunk egy komplett bringát valamely profitól, mondjuk a minőségi tömeggyártás legjobbjától, a Meridától.
A Merida az a cég, amely nem szokott habozni, ha új irányvonal felé kell nyitnia. Általában gyorsreagálású hadtestként hamar képesek alkalmazkodni a megváltozott stratégiához és minden területre megfelelő minőségű kerékpárral előrukkolni.
A 29-esekből belépő szint kevés gyártónál létezik, talán pont a korábbi tesztalanyunk a Gianttól tekinthető ilyennek. Ha belegondolunk ez logikus is, hiszen a leendő nagykerekű vásárló már legtöbbször tudja, mit szeretne, tudja, mire számíthat egy 26-oshoz képest, tájékozódott az alkatrészek piacán, komolyabban érdekli a hegyek világa. Számára pedig ritkán lenne elég egy Acerával szerelt gép…
A Twenty-Nine sorozat hű a fenti teóriához, hazánkban a Bikefunon keresztül beszerezhető három tagja legalább felső-középkategóriásnak tekinthető alkatrészekből áll. A 369, 399 és 469 ezer forintos árért Shimano SLX és XT valamint Sram X9-es szett és ezekhez árban- és minőségben passzoló kiegészítők járnak. Merevfarú cross country bringák ezek, versenyzésre alkalmas geometriával és ahhoz szükséges minden földi jóval.
Hozzánk a középső modell érkezett a tavasz első gyengécske napsugaraival együtt. Éppen kiolvadóban a nagy hidegekből remek alkalmunk nyílt a saras erdőben meghajtani a gépet.
A lényeg, a gép lelke a váz, amiből mindenképpen jó kell, hogy 29-es gépünk alapja megfelelő legyen. A Merida Twenty-Nine váza pedig jó, nagyon jó. RaceLite 6061-es alumíniumból készült a szinte névjeggyé avanzsált shotgun alakú alsócső, a többi cső is triplán húzott falú 6066-os Prolite. Kevésbé elmélyülve az anyagszerkezetben ez annyit tesz, hogy az alap könnyű, kellőképpen merev, és ahol lehet (szinte mindenhol) a terhelés irányának figyelembevételével optimalizált. Egy huszonkilencesnél a nagyobb erőkar miatt kritikus pontnak számít a fejcső és környéke. Ráadásul lehetőleg minél rövidebbnek kéne lennie, hogy a kész bringán a kormány ne legyen az egekben. Plusz nem árt, ha nem a durvulós szakágaknál megszokott – rakjunk felülhegesztést mindenhova – megoldással intézik el. A Merida hordóformájú „Egg-Shape”-nek hívott fejcsővet alkalmazott, amiben integrálva helyezkedik el a kormánycsapágy, és amihez nagy felületen a lehető legjobb módon tud kapcsolódni a felső- és alsócső. Kisebb vázméreteknél ez a két cső egy szép hegesztéssel már egymáshoz fonódik, mielőtt elérnék a „hordót”. Elegáns, erős, könnyű megoldása egy valós problémának.
A geometriára itt is igaz, hogy a nagy kerekeknek hála sokkal inkább benne ülünk a bringában, mint rajta, méretéhez képest rövidnek és alacsonynak hat az építés. Rég láttunk nyílegyenes támvillaszárakat, kellemesen nagy a sárférőhely. Erre szolgálhat a nyeregvázcső alsó részén lévő szinte láthatatlan kis törés is. A nagyobb vázméretek esetében a támvilla külön erősítést kap. Közvetlen Post-Mount a hátsó tárcsafék rögzítése, és mint a legtöbb 29-esen, V-fék ezzel a vázzal sem használható.
A Rock Shox Recon 100 mm útja szinte eltörpül a gép arányai mellett, pedig megvan az összes milliméter, szépen ki is mozogja mindet. A SoloAir beállítása gyerekjáték, a lábon is feltüntették a nyomástáblázatot. A láb alján látszik, hogy a nagyobb méretet szinte kizárólag itt oldották meg, egyszerűen kicsit tovább folytatódik csőszerűen a láb alja, egészen a papucsokig.
Eddig is nagyon jó villa volt a Recon, így nagyobb méretben is az maradt. Finoman indul meg, csillapítása tág határok között állítható, jobb válla tetején egy ujjmozdulattal blokkolható. Merevségbeli problémák sincsenek, pedig kicsit tartottunk a gyorszártól, de úgy látszik a 32 mm-es becsúszószárak és a kiváló minőségű, merev anyagok használata elegendő, hogy gond nélkül megbirkózzon a nagyobb kerékkel is.
Immáron az SLX szintig leszivárgott a Shimano 10 sebességes DynaSys rendszere, ami az így már összesen 30 sebességével finomabb fokozateloszlást tesz lehetővé. A menettapasztalatok bebizonyították, hogy ez különösen jól jön, hiszen ez az a bringa, aminél a lendület megtartása mindennél fontosabb. A 10-es rendszert itt most hagyományos módon, elől 3 tányérral építették, ebből csak a legkisebb tányér 24 foga az, ami nem a megszokott. Hátul egészen finom osztásokkal 11-től 36-ig tart a tartomány. A lánckeréksorra pillantva látszik, hogy szinte egy papírlap sem férne be a lánc és a szomszédos lánckerekek közé. Némiképp aggodalomra adott ez okot a várhatóan saras menetek előtt. A váltás ellenben precíz, nem ugrál, minden fokozat kiválóan érezhető.
Szokatlanul széles az irányítópult, a 660 mm-es kormánnyal kis túlzással pár éve még triáloztak, most meg egy XC bringán kapott helyet. Egyrészt nekem személy szerint bejön ez a szélesség, mászáskor legfeljebb jóval beljebb fogom, lefelé viszont nagyban növeli a komfortérzetem a fák és a köztem való távolság tartásában. Másrészt pedig a nagyobb kerék nagyobb perdülete nagyobb erőt kíván, nehezebb lenne kitéríteni az egyenes síkjából egy 26-os bringához méretezett kormánnyal.
A féktárcsákat is illik a kerékhez méretezni, a 160-as tárcsák már túlságosan kicsinykék lennének ehhez az átmérőhöz. Elől-hátul 180-ast alkalmaztak tehát, és a közvetlen PM rögzítéseknek hála csak egy kicsiny adapter kellett.
Próbáltam a gépnek ideális terepeket választani, gondoltam, hogy nem most kell bejárni a csiki-csuki kis ösvényeket, hanem inkább masszív, hosszú, lehetőleg köves emelkedőt és persze lejtőt kerestem. Aszfalton is érezhető a könnyedebb haladás, ha sikerül felgyorsítanunk sokkal könnyebben tartjuk a tempót. Még annak ellenére is, hogy a 2,25”-os külsőket még terepen is kicsit nagynak, feleslegesen ballonosnak és szélesnek éreztem, hát még a műúton.
Az apró kövekkel, sziklákkal tűzdelt mérsékelt emelkedőn viszont valósággal repülni lehet a géppel. Nem kell figyelni a keréknyomokra, gyökerekre, valóban érezhetően könnyebben gördül át mindenen. Meredekebb és lazább talajú emelkedőhöz érve a plusz tapadásnak is hasznát vesszük, nyeregben pörgetve küzdhető le minden ilyesmi anélkül, hogy a hátsókerék kipörögne. Bevallom azért itt, a tapadásban kisebb különbséget éreztem, sokkal inkább kijön a nagy kerék előnye a gördülésnél.
Nem véletlen az sem, hogy sokan arról számolnak be, hogy mióta váltottak, sokkal jobban mennek lefelé. Bátrabban, stabilabban, hiszen hamar ráérez az ember, hogy biztosabb az egyenesfutás, plusz észre sem vesszük a kisebb akadályokat. Persze most nem a világszintű XC pályák trükkös kanyarjaira, letöréseire kell gondolni, ott inkább hátrány a nagy kerékből adódó kisebb fordulékonyság. Bár lehetséges, hogy a nemzetközi élvonal is egyre többször bevállalja a küzdést ezeken a részeken, cserébe a pár tizedért, amit nyer az emelkedőkön.
Az említett fokozatkiosztás tökéletes, abszolút a lábunk alá dolgozik, hogy lendületben maradjunk minden áron. Cuppogósabb, sárosabb terültre érve aggódtam kicsit a sártűrésétől, de egyszerűen annyira messze van a talajtól, és olyan kicsi a hely, hogy nem tudott a lánc és a lánckerekek közé férkőzni komolyabb sárdarab, a kisebbek pedig egyszerűen leperegtek róla, a falevelekkel pedig még megbirkózott a rendszer. Persze egy igazi híg, folyós egész napos dagonya valószínűleg kifogna rajta. A nagyobb keréken több sár is elfér, ami súlyos kilókkal gyarapítja egy túra végére a cipelendő, forgatandó tömeget. Bár ilyenkor meg már általában úgyis mindegy…
A széles külsők jól tapadtak, a méretük alapján még akár durvább szakágakban is megállnák a helyüket. A féknek nagyon kell a 180-as tárcsa, még így sem ájultam el a teljesítményüktől, 70 kilóm alá még azért megfelelt. Mivel felfelé és lefelé is kevesebbszer érzünk késztetést, hogy felemelkedjünk a nyeregből így különösen feltűnt a kissé fapados nyereg kényelmetlensége.
Az ár/érték kifejezetten jónak mondható, persze az árcédula első pillantásra szédítőnek tűnik, de érdemes átböngészni az alkatrészlistát: valóban sehol nem találunk kilógó lólábat, gyenge alkatrészt. Amire eléggé alkalmatlan a gép, az a trükközés, ugratás, rakosgatás. Már egy sima bunny is nagy kihívás vele. Hiába könnyű alapjában véve a bringa, hiába alacsonyabb építésű a váz, erre a kerekek és a geometria egésze miatt nem való.
De amire a gyártó szánja arra tökéletes: hosszú maratonokra, többnapos teljesítménytúrákra, vagy sima hétvégi bringázásra olyanoknak, akik az adrenalin helyett inkább teljesítményt részesítik előnyben. Mi is nekik ajánljuk, ha tehetik, próbálják ki mire képesek egy 29-es nyergében.
Tetszett:
+ Kiváló 29-es alap a váz és a villa
+ Jó ár/érték arány
+ Széles, jól használható fokozateloszlás
Nem tetszett:
– Feleslegesen nagy és nehéz Schwalbe külsők
– Kényelmetlen nyereg
A 29″-os MTB trendről ide kattintva olvashatsz bővebben.
A kerékpár részletes specifikációja ide kattintva érhető el.
InfoBox:
Forgalmazó: Bikefun Hungary Kft.; www.bikefun.hu
Tesztelt gép mérete: 17”
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 399.000 Ft
A vázszett külön is elérhető 74.900 Ft-os ajánlott fogyasztói áron.
Szöveg és fotó: Szabó Péter (Begbie)